A kissé viharos 2023-as év után - mely végül a vártnál sokkal jobban alakult - 2024 legalább annyira meghatározónak, mint amennyire bizonytalannak ígérkezik, mind (geo)politikai szempontból - hiszen több mint 60 országban lesz elnökválasztás és/vagy parlamenti választás - mind pedig gazdasági szempontból, mivel a továbbra is fennálló globális lassulással kapcsolatban egyre nagyobbak a kockázatok.
Ebben az összefüggésben 13 országkockázati értékelést (12 felminősítés és 1 leminősítés) és 22 ágazati kockázati értékelést (17 felminősítés és 5 leminősítés) módosítottunk, ami a kilátások jelentős – bár törékeny – javulását tükrözi egy továbbra is rendkívül instabil és ezáltal bizonytalan környezetben.
A globális növekedés még mindig törékeny, de (egyelőre) nem omlik össze
A világgazdaság növekedése 2024-ben mára harmadik egymást követő évben lassul, a tavalyi 2,6% után 2,2%-ra.
Bár az USA-ban a "soft landing" a jelek szerint jó úton halad, a gazdasági aktivitás az év első felében tovább lassulhat a háztartások kiadásai nyomán, különösen mivel a világjárvány idején felhalmozott, mára nagyrészt kimerült többletmegtakarításokból felhalmozott készlet tovább csökken.
A kínai gazdaság, amely 2023 második felében látszólag talpra állt, és az évet - kissé meghaladva a hivatalos célt - 5,2%-os GDP-növekedéssel zárta, 2024 elején megtorpant. A fogyasztás fellendülése továbbra is törékeny, és az ingatlanpiaci korrekcióval, a helyi önkormányzatok adósságának rendezésével és a deflációs nyomással kapcsolatos aggodalmak továbbra is nyomasztják a magánberuházásokat és a fogyasztói hangulatot.
Európában az év első felében stagnálás közeli állapot várható.A feldolgozóipart továbbra is sújtják a tartósan magas költségek és a lassú külső kereslet.
Infláció és kamatlábak: kedvezőtlen környezet a vállalatok számára
A 2023-as csökkenés és a meglehetősen megnyugtató rövid távú tendencia ellenére a maginfláció a legtöbb fejlett monetáris területen még mindig a központi banki célérték kétszerese. A 2024-es év nagy próbája az lesz, hogy a több mint 18 hónapja zajló monetáris szigorítás elégséges lesz-e ahhoz, hogy megtegye az "utolsó lépést" és visszahozza az inflációt 2%-ra. És hogy ott is tartsa.
A továbbra is feszes munkaerőpiacok – a strukturális szint alatti munkanélküliségi rátákkal, a történelmi szinten magas üres álláshelyek arányával és a tartós bérdinamikával – azt sugallják, hogy a csatát még nem nyertük meg, függetlenül a jelenlegi geopolitikai környezetben esetlegesen bekövetkező kínálati sokkoktól.
Ettől függetlenül – kivéve természetesen egy esetleges váratlan eseményt – az a kamatkörnyezet, amelyhez minden szereplő – háztartások, vállalkozások és kormányok – az elmúlt tizenöt évben hozzászokott, már határozottan a múlté, és a kamatlábaknak az év folyamán valamennyi fejlett gazdaságban magas szinten kell maradniuk.
A piaci várakozások szerinti, az év során akár 6 (egyenként 25 bázispontos) kamatcsökkentés túlzónak tűnik számunkra, az Atlanti-óceán mindkét oldalán. Európában a gyenge aktivitási lendület ellenére a még mindig 2% feletti maginflációs nyomás miatt az EKB - és a Bank of England - a legjobb esetben is csak 2024 nyarán kezdheti meg a monetáris lazítást.
Ez a kedvezőtlen gazdasági környezet nehéz helyzetben tartja a vállalatokat. A fizetésképtelenségek erőteljes felgyorsulása ezért az egyik fő lefelé mutató kockázata központi forgatókönyvünknek.
A feltörekvő gazdaságok a globális növekedés motorjai, de még mindig nagyon heterogének
2024-ben a feltörekvő országok lesznek a világgazdaság fő mozgatórugói, 1,7 százalékponttal járulva hozzá a világ GDP-jének 2,2%-os növekedéséhez. A feltörekvő gazdaságok tehát a globális növekedés háromnegyedét adják majd, ami 2013 óta a legmagasabb érték. Délkelet-Ázsia ismét az egyik legdinamikusabb régió lesz 4,6%-os növekedéssel, a tavalyi 4% után.
A legszegényebb és legeladósodottabb országok nagyobb nehézségekkel fognak szembenézni. A magas kamatlábak és a továbbra is erős dollár mellett minden okunk megvan arra, hogy az államcsődök újbóli megjelenésétől tartsunk. Néhány ország már most is fizetésképtelen vagy fizetésképtelenség közeli helyzetben van, például Sri Lanka, Ghána, Etiópia, Malawi, Pakisztán és Laosz.
Fokozódó feszültségek a Vörös-tengeren, egekbe szökő tengeri szállítási költségek
A Vörös-tenger térségének instabilitása komoly veszélyt jelent a tengeri közlekedésre. Ez a kereskedelmi útvonal hozzáférést biztosít a Szuezi-csatornához, amely a leggyorsabb tengeri útvonal, amely Európát (nevezetesen Rotterdamot vagy Londont) Ázsiával köti össze. A világkereskedelem mintegy 12%-a és a világ konténerforgalmának 30%-a halad át rajta.
Tekintettel a régiót fenyegető veszélyre, a legtöbb hajózási társaság már most is kerüli a Szuezi-csatornát, és a Jóreménység-fokot választja, amely az afrikai kontinenst megkerülve több mint tíz nappal növeli az utazási időt.
Azok számára, akik továbbra is használják a csatornát, a biztonsági és biztosítási költségek az egekbe szöknek.
E költségek ellensúlyozására a fuvarozók átirányítják hajóikat az európai és mediterrán kereskedelmi útvonalakra, ami csökkenti a transz-csendes-óceáni és észak-déli útvonalakon közlekedő áruk számára rendelkezésre álló helyet, ami szintén magasabb viteldíjakat eredményez.
Annak ellenére, hogy a Shanghaiból kiinduló árufuvarozási díjak több mint kétszeresére, sőt egyes Európába tartó útvonalakon háromszorosára emelkedtek, átlagosan még mindig a 2022 eleji rekordszint alatt vannak. Egyelőre úgy véljük, hogy az inflációs hatás visszafogott lesz – globális szinten 0,1 százalékpontos (Európában 0,2 százalékpontos) infláció nagyságrendű –, és nem tűnik valószínűnek, hogy kisiklana a központi forgatókönyvünk.