A 2023-as lassulás után – mely főként az alacsonyabb energiatermelésnek és energiaáraknak volt köszönhető – 2024 várhatóan a nagyobb gazdasági növekedés éve lesz az Öböl-menti Együttműködési Tanács (GCC) országai számára, mert a globális olajkeresletre vonatkozó több hónapos pesszimizmus után, az árak nyár óta emelkedni kezdtek. De nem minden ország egyforma...
A kedvezőbb gazdasági környezet nem fedheti el egyes gazdaságok strukturális gyengeségeit: az államháztartás szempontjából Bahrein és Omán a leggyengébb láncszemek
A globális olajkeresletre vonatkozó több hónapos pesszimizmus után az árak emelkedni kezdtek, miután Oroszország és mindenekelőtt Szaúd-Arábia bejelentette, hogy az év végéig meghosszabbítja termeléscsökkentését. Az olajáraknak az ebből fakadó enyhe emelkedése azonban nem minden országnak kedvez egyformán.
Az államadósság magas szintje, a strukturális költségvetési gyengeségek és a régió más országaihoz képest korlátozottabb természeti erőforrások miatt Bahreinnek és Ománnak ébernek kell maradnia. Bahreinben valószínűleg a régió legmagasabb, 125%-os GDP-arányos államadóssága várható 2023-ban is. Tekintettel a költségvetés szempontjából fontos megtérülési olajár magas, 2023-ban hordónként 125 USD körülire becsült szintjére, a hatóságok mérlegelni kezdték a költségvetési hiány további növekedésének korlátozására irányuló lehetséges intézkedéseket. Az ismétlődő folyó fizetési mérlegtöbblet ellenére, a nagy költségvetési hiány és a valutapiaci kötöttség megőrzésének szükségessége terheli Bahrein devizatartalékait. Míg a háromhavi importot fedező tartalékokat tekintik hagyományosan megfelelő minimumszintnek, Bahrein tartalékai 2023-ban csupán másfél havi importot fedeznének.
Omán strukturális költségvetési gyengeségei mellett, - melyek elsősorban korlátozott természeti erőforrásainak köszönhetők-, adósságdinamikája kiegyensúlyozottabbnak tűnik. Az olajárak 2015-ös és 2016-os csökkenése óta Omán folyamatosan kettős hiányt könyvelt el (mind a folyó fizetési mérleg, mind a költségvetési mérleg tekintetében).
Szaúd-Arábia és az Egyesült Arab Emírségek sokkal kevésbé sebezhetőek, és általában lehet számítani a segítségükre
Szaúd-Arábia, Kuvait és az Egyesült Arab Emírségek finanszírozási vészhelyzet esetén általában kisegítik a gyengébb országokat.
Ez a 3 ország 2018-ban 10 milliárd dolláros segélycsomagot nyújtott Bahreinnek, miután 2011-ben 20 milliárd dollárt juttatott Ománnak és Bahreinnek is, ami az ezen országok közötti stratégiai és gazdasági szövetségek alapját képezi. Ezek a pénzeszközök leginkább a költségvetési hiány csökkentését támogatták Ománban és Bahreinben, valamint enyhítették a költségvetési konszolidációs programok negatív hatásait. E költségvetési együttműködés másik célja, hogy a GCC valamennyi gazdaságát hasonló regionális kezdeményezések mentén, egyes költségvetési reformok bevezetése által összehangolja.
Különböző pénzügyi helyzetek, de látszólag ugyanazok a monetáris politikák
A GCC-gazdaságokon belüli eltérő struktúrák azt jelzik, hogy bár ezek az országok gazdasági és pénzügyi szövetséget kötöttek, pénzügyi helyzetük egyenlőtlen. A monetáris kérdéseket illetően azonban nagyon hasonló a struktúrájuk: valutáikat az amerikai dollárhoz kötik, kivéve Kuvaitot, amelynek valutája egy nem nyilvános valutakosárhoz van kötve. A Fed jövőbeli politikai lépéseivel összhangban arra számítunk, hogy a GCC központi bankjai mindaddig tartják irányadó kamatlábukat, amíg a Fed úgy nem dönt, hogy megkezdi kamatcsökkentési ciklusát.
Éles verseny a diverzifikációs erőfeszítések által megcélzott ágazatokban
Bár még mindig nagymértékben függenek az olajszektortól, a GCC-országok a 2014 és 2016 közötti olajárcsökkenést követően gazdasági diverzifikációs terveket hajtottak végre. Míg az Egyesült Arab Emírségek élen járt a gazdasági diverzifikációban, Szaúd-Arábia az elmúlt években jelentős beruházásokat jelentett be. Mivel ez a két ország, de Katar és kisebb mértékben Omán is szinte ugyanazokat az ágazatokat célozza meg (építőipar, turizmus, pénzügyek), a fő kockázat a régión belüli verseny kialakulásában rejlik. Ráadásul e diverzifikációs stratégiák fő finanszírozási forrásai az olajbevételeken alapulnak. E két tényezőt figyelembe véve a gazdasági diverzifikációs stratégiák, bár megvalósíthatók, nem biztos, hogy a kívánt eredményeket hozzák.
Töltse le a teljes tanulmányt!
