A kereskedelmi háború 2025-ben meghatározó szerepet játszott a gazdasági hírekben, és minden arra utal, hogy a konfliktus még messze nem zárult le. A jelen elemzés elsőként azokat a tényezőket és bizonyítékokat tekinti át, amelyek alapján a vámok terheit döntően az amerikai vállalatok viselik. Ezt követően a globális kereskedelem alkalmazkodóképességét és ellenálló képességét értékeli a megváltozott környezetben.
Az amerikai vállalatok által nagyrészt elnyelt költségek
Amióta Donald Trump 2025-ben elindította a kereskedelmi háborút, folyamatos vita tárgya, hogy végső soron ki viseli a vámok tényleges költségét. Az amerikai elnök narratívája szerint a külföldi vállalatok az Egyesült Államok piacához való hozzáférésük megőrzése érdekében kénytelenek áraikat csökkenteni, és így magukra vállalják a tehernövekedés jelentős részét. A gazdaságtörténeti tapasztalatok ugyanakkor inkább azt sugallják, hogy hosszabb távon a költségek végül a fogyasztóknál csapódnak le, elsősorban a magasabb infláción keresztül.
A legfrissebb adatok alapján néhány kivételtől eltekintve a külföldi exportőrök árrései nagyrészt változatlanok maradtak. Ezzel párhuzamosan ugyan megfigyelhető a fogyasztói infláció emelkedése, annak mértéke azonban egyelőre érdemben elmarad a korábbi várakozásoktól. Ez a két tényező együttesen arra utal, hogy a jelenlegi helyzetben a vámok költségterhének zömét döntően az amerikai vállalatok viselik.
Ezt az értékelést további makrogazdasági mutatók is megerősítik. Az importár-index 2025-ben 0,7%-kal emelkedett, ami rendkívül közel áll a 2010 óta megfigyelt, átlagosan 0,5%-os éves növekedési ütemhez. Bár egyes termékkategóriákban – így elsősorban a szeszes italok, a faanyag, a kozmetikumok, az acél és a textíliák körében – számottevő árcsökkenés volt tapasztalható, ezek inkább kivételnek tekinthetők. Nem figyelhető meg általános tendencia arra, hogy a külföldi vállalatok széles körben árcsökkentéssel próbálnák megőrizni piaci részesedésüket az Egyesült Államokban.
Mindeközben 2025 végére az éves átlagos infláció 2,8%-on zárt. Kereskedelmi háború nélkül ez az érték nagy valószínűséggel 2% körül alakult volna. Ugyanakkor az infláció továbbra is jelentősen elmarad attól a 3,5–4%-os szinttől, amelyet egyes elemzők körülbelül 15%-os átlagos vámszint mellett prognosztizáltak. Mindez arra utal, hogy eddig csak korlátozott mértékben történt meg a költségek fogyasztókra történő áthárítása.
Ezzel szemben egyértelmű és jelentős emelkedés figyelhető meg az inputköltségekben¹ azoknál a vállalatoknál, amelyek közvetlenül érintettek a vámintézkedésekben (1. ábra). 2025 végére az inputinfláció a fémiparban elérte a 20%-ot, a háztartási gépek gyártásában 9%-ot, az autóiparban 8%-ot, a szerszámgép- és textiliparban 6%-ot, míg az elektronikai ágazatban 5%-ot. E szektorok többségében a bruttó árrések stagnálnak, sőt egyes esetekben csökkennek is.
Az ábra adatai .xlsx formátumban
Forrás: Coface‑számítások a Bureau of Labor Statistics és a Census Bureau adatai, valamint a Macrobond alapján.
Első ránézésre ezek az eredmények ellentmondásban állhatnak az amerikai gazdaság által mutatott ellenálló képességgel. A GDP növekedése azonban önmagában nem jelenti azt, hogy minden vállalat kedvező helyzetben van.
Ezt a képet erősíti a fizetésképtelenségek számának alakulása is. A kereskedelmi háború időszaka egybeesett a csődeljárások számának gyors emelkedésével: ezek jelenleg mintegy 15%-kal haladják meg a 2019-es átlagot, és a pandémiát követően először fordul elő, hogy ez a magas szint három egymást követő negyedévben is fennmarad. Bár a vállalatok többsége egyelőre képes kezelni ezt a kedvezőtlen környezetet — részben készpénztartalékainak mozgósításával, részben a termelékenység javításával —, egyre több cég kerül sérülékeny helyzetbe.
Mindeközben az is egyre világosabbá válik, hogy az amerikai fogyasztók a COVID–19 járványt követő inflációs hullám után már kevésbé hajlandók elfogadni további jelentős áremeléseket. Az a széles körben elterjedt érzés, hogy a megélhetési költségek elfogadhatatlan mértékben emelkedtek, egy úgynevezett „megfizethetőségi válság” narratíváját erősíti. Ez a hangulat nemcsak gazdasági, hanem politikai következményekkel is járhat, és érdemi kockázatot jelenthet a Republikánus Párt számára a novemberi félidős választásokon.
Az ábra adatai .xlsx formátumban
További zavarok a globális kereskedelemben, átfogó átrendeződés nélkül
Az amerikai vámoffenzíva jelentős turbulenciát okozott a globális kereskedelemben. Kezdetben erőteljes ingadozásokat váltott ki az áruforgalomban. 2025 első negyedévében az Egyesült Államok importja volumenben 25%-kal ugrott meg az előző év azonos időszakához képest, mivel a vállalatok előrehozták beszerzéseiket a vámok hatályba lépését megelőzően.
Ezt követően áprilisban a 90 napos fegyverszünet bejelentése újabb beszerzési hullámot indított el. A kereslet hirtelen megugrása azonban később visszahatott az importra, így az év második felében az Egyesült Államok behozatala csökkenésnek indult. Összességében azonban az Egyesült Államok 2025-ben is erős importdinamikát tartott fenn.
Az import éves szinten 4,2%-kal bővült, ami mérsékelt lassulást jelent a 2024-ben regisztrált 5,2%-os növekedéshez képest. Ez a tendencia hozzájárult az amerikai kereskedelmi mérleg hiányának tartóssá válásához, annak ellenére, hogy a vámpolitika egyik deklarált célja éppen e deficit érdemi csökkentése lett volna.
Az ábra adatai .xlsx formátumban
Ez az instabilitás a tengeri szállítás költségeire is hatással volt. A fuvardíjak az év első negyedévében még nem reagáltak érdemben, mivel a szállítmányozók előre számoltak a vámok életbe lépését megelőző árubehozatali hullámmal. A kereslet második megugrása azonban már nem volt előre jelezhető. Ezzel párhuzamosan a vállalatok kapacitáscsökkentést hajtottak végre a csendes‑óceáni útvonalakon, tartós lassulásra számítva.
Ennek eredményeként a konténeres fuvardíjak négy hét alatt, május eleje óta 70%-kal emelkedtek, a Sanghaj–Los Angeles útvonalon pedig közel 120%-os ugrás volt tapasztalható. Ez a hirtelen költségnövekedés tovább fokozta a vállalati ellátási láncokra nehezedő nyomást.
A vámintézkedések nemcsak rövid távú zavarokat okoztak, hanem a globális kereskedelem szerkezetének átalakulását is felgyorsították. A figyelem ismét az úgynevezett „összekötő országokra” irányult – egy olyan jelenségre, amely már a 2018-ban induló kínai–amerikai kereskedelmi háború során is megjelent.
Ezek az országok közvetítő szerepet töltenek be az Egyesült Államok és Kína között, amely a vámoffenzíva fő célpontja. Azonban a korábbi időszakoktól eltérően az összekötő országok kiválasztását immár a relatív vámdinamikák is befolyásolják. Ennek következtében azok az országok, amelyek korábban is ilyen szerepet töltöttek be, most új dimenzióban erősödtek meg, profitálva a Kínára kivetetteknél kedvezőbb vámokból.
Vietnám a folyamat legszembetűnőbb példája. 2017 és 2024 között az ország részesedése az Egyesült Államok importjában évente átlagosan 0,3 százalékponttal, 2%-ról 4,2%-ra emelkedett. 2025-ben azonban önmagában 1,5 százalékpontos növekedés következett be, ami az addigi ütem ötszörösének felel meg. Az Egyesült Államok Vietnámból származó importja értékben 42%-kal ugrott meg, ami a Kínából érkező behozatal visszaesésének közel felét (44%) magyarázta. Ezzel párhuzamosan a kínai export Vietnámba is hasonló mértékben növekedett, ami egyértelműen arra utal, hogy Vietnám közvetítő, regionális elosztóközponti szerepet tölt be az átalakuló globális ellátási láncokban.
Bár az Egyesült Államok Thaiföldről származó importjának növekedése értékben körülbelül feleekkora volt, ez is egybeesett a kínai kivitel bővülésével az adott ország irányába. Mexikó – amelyet gyakran emlegetnek összekötő országként – ennél összetettebb képet mutat. 2025-ben ugyan nőtt az Egyesült Államokba irányuló mexikói export azonban ez a növekedés négyszerese volt a kínai export Mexikóba irányuló bővülésének. Mindez arra utal, hogy Mexikó esetében a közvetítő funkció kevésbé meghatározó, és a kereskedelmi dinamika inkább az ország saját exportkapacitásának erősödésével magyarázható a globális kereskedelmi átrendeződés során.
Az ábra adatai .xlsx formátumban
Forrás: US Census Bureau, Coface
A vámok jövője: növekvő bizonytalanság
Az amerikai vámintézkedések eddig okozott megrázkódtatásai könnyen lehet, hogy csupán a folyamat első szakaszát jelentik. Az Egyesült Államok Legfelsőbb Bíróságának 2026. február 20-án hozott döntése, amely érvénytelenítette a Nemzetközi Vészhelyzeti Gazdasági Hatáskörökről szóló törvény (IEEPA) alapján kivetett vámokat, újabb jelentős bizonytalansági tényezőt vezetett be a kereskedelempolitikai környezetbe. A határozat az úgynevezett „reciprok” vámok többségét érinti, amelyeket eredetileg a Felszabadulás Napján (2025. április 2-án) jelentettek be, valamint az úgynevezett „fentanil‑vámokat”, amelyek Mexikót, Kanadát és Kínát sújtották.
Ugyanakkor a 232. szakasz alapján kivetett vámok – amelyek lehetővé teszik az elnök számára, hogy nemzetbiztonsági fenyegetés esetén importkorlátozó intézkedéseket vezessen be, és amelyek elsősorban a fémipart, az autóipart és a faipart célozzák – továbbra is hatályban maradtak. Ugyanez igaz a 301. szakasz szerinti vámokra is, amelyek főként Kínára irányulnak, és amelyek túlnyomó részét még Donald Trump első elnöki ciklusa során vezettek be. Ennek ellenére a 2025 márciusa óta beszedett, összesen mintegy 272 milliárd dollárnyi vámbevételből hozzávetőleg 166 milliárd dollár – amely az IEEEPA hatálya alá tartozó intézkedésekhez kapcsolódik – potenciálisan visszatérítésre kerülhet azon amerikai vállalatok számára, amelyek ezeket megfizették.
Az IEEEPA-alapú vámok kiesésének pótlására a Fehér Ház gyorsan egy ideiglenes intézkedéshez folyamodott, az 1974-es Kereskedelmi Törvény 122. szakaszához, amely lehetővé teszi egy általános, 10%-os – szükség esetén 15%-ig emelhető – vámtétel alkalmazását. Ez az intézkedés július 24-ig marad hatályban, és kongresszusi jóváhagyás mellett meghosszabbítható. Ezzel párhuzamosan folyamatban vannak azok az erőfeszítések is, amelyek célja a Legfelsőbb Bíróság által megsemmisített vámrendszer más jogi eszközökkel történő újraalkotása, többek között a 232. és a 301. szakasz alapján kivetett további vámok révén.
Ebben az összefüggésben három fő tanulság emelhető ki.
- Mindenekelőtt a jelenlegi adminisztráció továbbra is egyértelmű elkötelezettséget mutat egy határozott, konfrontatív vámpolitika fenntartása iránt. Ebbe a keretbe nehezen lenne beilleszthető a korlátozások gyors enyhítése, még akkor is, ha annak célja a Hormuzi‑szorosban kialakult válságot követő energiaár‑inflációs sokk mérséklése lenne. Egy ilyen lépés látványos irányváltást jelentene, és nem lenne összeegyeztethető a hivatalosan képviselt szakpolitikai irányvonallal. Ebben a tekintetben tehát a „TACO” (Trump Always Chickens Out – Trump mindig megfutamodik) forgatókönyv rendkívül valószínűtlennek tűnik.
- Másodsorban azzal, hogy a Trump‑adminisztráció jogilag sérülékeny megoldásokra támaszkodik, tovább fokozza a kereskedelmi környezetet övező bizonytalanságot. Amennyiben még közel egy éve hatályban lévő vámintézkedések is visszavonhatók, nehezen meghatározható az a pont, amikor a gazdasági szereplők a vámszabályozási keretet stabilnak tekinthetik. A Legfelsőbb Bíróság döntését követően bejelentett új vámok jogszerűsége ráadásul önmagában is vitatható, ami tovább erodálja a kiszámíthatóságot.
- Végül nincs garancia arra, hogy a vállalatok hosszú távon is képesek lesznek a költségeket magukra vállalni anélkül, hogy azok egyre nagyobb részét a fogyasztókra hárítanák át. Az árrések további szűkítése vagy a termelékenység növelésén keresztül elérhető kompenzációs lehetőségek korlátosak. A 2025‑ös vámszint‑emelések gyors „sprintje” után a kereskedelmi háború egy elhúzódóbb szakaszba léphet, lassabb lefolyású, tartósabb és potenciálisan erősebben inflációs hatású időszak következhet.
1 A fogalom a Bureau of Labor Statistics (BLS) által összeállított vállalati inputár-index alapján értendő („inputs to industry price indexes”).
