Sokan úgy vélik, hogy a globális kereskedelem lendületes korszaka lezárult, és napjainkra az óvatosság vált meghatározóvá. A fejlődés azonban továbbra is azoké a szereplőké, akik nyitottak maradnak a külvilág felé, gyorsabban alkalmazkodnak és nagyobb távlatokban gondolkodnak. A kockázatok megsokszorozódása arra kényszeríti a nagyvállalatokat, hogy alakítsák át elemzési keretrendszereiket, vonjanak be új erőforrásokat – sokszor valós időben –, sőt bizonyos esetekben teljesen gondolják újra stratégiájukat. Hogyan tudnak a nagy európai vállalatcsoportok ebben a kihívásokkal teli környezetben is sikeresen helytállni? Ezt járták körül a multinacionális cégek vezetői és szakmai partnerei a Coface 2026-os Országkockázati Konferenciáján.
A beszélgetés résztvevői:
- Estelle BRACHLIANOFF, a Veolia vezérigazgatója
- Jean-Dominique SENARD, a Renault Csoport elnöke
- Xavier HUILLARD, a Vinci vezérigazgatója
- Sandra SANCIER-SULTAN, a McKinsey senior partnere
Amikor a kockázatok feltérképezéséről van szó, a nagyvállalatok számára az évek múlásával is szinte változatlan a helyzet.
A vállalatvezetők által azonosított legjelentősebb fenyegetések élén több mint négy éve a geopolitikai kockázat áll. Ezt követik a technológiai kockázatok – amelyek ugyanakkor lehetőségeket is rejtenek (lásd az AI‑ról szóló részt később) –, majd az energiaátmenethez kapcsolódó kockázatok.
Ahogyan arra Sandra Sancier‑Sultan, a McKinsey szenior partnere rámutat, ha ennek a helyzetnek mégis van pozitív oldala, az abban rejlik, hogy a tartósan ingadozó és bizonytalan környezet a multinacionális vállalatok vezetői csapataiban egyfajta rezilienciát alakított ki. Ez a megerősödött ellenállóképesség pedig közvetlenül hozzájárul ahhoz, hogy a cégek tudjanak alkalmazkodni a váratlan változásokhoz.
A „boldog globalizáció” vége
A közelmúlt eseményei – az ukrajnai konfliktus, a kereskedelmi feszültségek erősödése, valamint a történelmi szövetségek fellazulása – alapvetően formálták át azt, ahogyan a vállalatok ma a geopolitikai kockázatokhoz viszonyulnak. „Ezek a kockázatok kétségtelenül felerősödtek” – ismeri el Xavier Huillard, a Vinci Csoport elnök‑vezérigazgatója, annak ellenére, hogy hosszú tapasztalattal rendelkezik a válságkezelés terén. „Afrikában több mint 90 éve vagyunk jelen, ahol puccsok viszonylag rendszeresen előfordulnak” – teszi hozzá.
Jean‑Dominique Senard, a Renault Csoport elnöke szerint azonban a változás ennél is mélyebb. „A ‘boldog globalizáció’ korszakából átkerültünk a ‘blokkok közötti konfrontáció’ időszakába” – fogalmaz, rámutatva, hogy az egyes blokkok jellemzően gazdasági, politikai és katonai szempontból is viszonylagos homogenitást mutató országokat tömörítenek.
A fordulat következményei sokrétűek – olyan szakpolitikai intézkedéscsomagok megjelenése, amelyek jelentős gazdasági hatással járhatnak; stratégiák kialakítása a kritikus erőforrások – például ritkaföldfémek – biztosítására; történelmi szövetségesekkel kötött megállapodások vagy kötelezettségvállalások egyoldalú felülírása; a vállalkozás szabadságának korlátozása; illetve a nemzetközi kereskedelmi útvonalak biztonságát érintő fenyegetések erősödése.
Egyre összetettebb világban működünk, ahol akár egy kisebb geopolitikai feszültség is könnyen veszélybe sodorhatja az üzleti tevékenységet.
– foglalja össze Jean‑Dominique Senard.
Multilokális szereplők
Kétségtelen, hogy bizonyos vállalatcsoportok tevékenységük jellegéből adódóan részben védettebbek lehetnek. „Mivel alapvető, a lakosság számára kritikus szolgáltatásokat nyújtunk, a kereslet továbbra is erős azokban az országokban, ahol jelen vagyunk” – mondja Estelle Brachlianoff, a Veolia elnök‑vezérigazgatója, amely nemrég például egy 2,6 milliárd eurós amerikai akvizíciót zárt le. Az új makrogazdasági és geopolitikai környezet azonban kézzelfogható következményekkel jár szinte minden vállalat operatív és stratégiai irányítására nézve.
A rendkívül részletes, több évre előre kidolgozott stratégiák ideje lejárt.
– mutat rá Sandra Sancier‑Sultan.
Az ismétlődő sokkhatások által meghatározott környezetben az agilitás ma már elengedhetetlen. Ez a vállalatokat egyre inkább a decentralizált működési modellek irányába tereli. „A többhelyszínű jelenlét adja meg számunkra azt az agilitást, amelyre szükségünk van céljaink eléréséhez” – fogalmaz Estelle Brachlianoff, kiemelve, hogy a diverzifikáció „a csoport kockázatainak mérséklésének egyik legfontosabb eszköze”.
Ez a megközelítés azonban nem kockázatmentes. „Vigyáznunk kell, hogy ne aprózzuk el túlságosan a működésünket” – folytatja Estelle Brachlianoff, míg Xavier Huillard arra figyelmeztet, hogy „a túlzott decentralizáció nem vezethet a vállalat egészének koherenciavesztéséhez”. A résztvevők szerint éppen ezért kulcsfontosságú a stabil és erős vállalatirányítás, olyan vezetőkkel, akik képesek megőrizni a higgadtságukat még váratlan helyzetekben is.
„Ha a körülmények végül úgy kívánják, a vállalatnak képesnek kell lennie irányt váltani – anélkül, hogy annak drámai következményei lennének” – jegyzi meg a Vinci vezérigazgatója. E tekintetben a nyugati vállalatok közelmúltbeli, kényszerű oroszországi kivonulása ismét emlékeztette a cégeket arra, hogy egy ilyen forgatókönyv korántsem csupán elméleti lehetőség.
A tempó fenntartása
A tartós bizonytalansággal terhelt környezetben első látásra logikusnak tűnhet a nagyobb beruházások elhalasztása, amíg a helyzet egyértelműbbé nem válik – ám a nagyvállalatok vezetői ezt egészen másként látják. „Véleményem szerint a legnagyobb kockázat a tétlenség” – emeli ki Estelle Brachlianoff. „A tempó fenntartása kulcsfontosságú.”
Ezzel az állásponttal összhangban a Renault Csoport vezérigazgatója is hangsúlyozza a folyamatos innováció fontosságát, valamint azt, hogy a vállalatnak érdemes beépítenie a külföldön – többek között Kínában – kialakított, bevált gyakorlatokat. A vállalat például innen merített inspirációt bizonyos gyártási módszerekhez, amelyek jelentősen hozzájárultak az új, elektromos Twingo előállítási költségeinek csökkentéséhez. A modell Európában készül, és 20 000 euró alatti áron kerül piacra.
Az AI térhódítása a nagyvállalatoknál – még mindig vegyes kép
Noha a vállalatvezetők tisztában vannak a mesterséges intelligencia széles körű alkalmazásából fakadó társadalmi kockázatokkal, és felismerik, hogy ezekre időben fel kell készülni, a legtöbben elsősorban lehetőséget látnak ebben a technológiai átalakulásban. „Az AI jelentős építési igényeket generál majd, különösen az adatközpontok esetében, és olyan újratervezési feladatokat hoz magával, amelyek mindig értéket teremtenek” – jegyzi meg Xavier Huillard.
„A mesterséges intelligencia hatékonyabb működést tesz lehetővé a szervezetek számára” – teszi hozzá Estelle Brachlianoff. A technológia által elérhető termelékenységnövekedés, valamint a termékek és folyamatok minőségének javulása Jean‑Dominique Senard szerint is komoly esélyt kínál Európának arra, hogy „bizonyos értelemben felzárkózzon Kínához”.
A gyakorlatban ugyanakkor a multinacionális vállalatoknak csak viszonylag kis része jutott túl a kísérletezési fázison. A McKinsey adatai szerint mindössze mintegy 10% lépett tovább a nagyobb léptékű bevezetés irányába – és még ezeknél a vállalatoknál is jellemző, hogy az AI‑alkalmazás egyelőre csak meghatározott szervezeti egységekre korlátozódik.
Sok vezető kritikus azzal kapcsolatban, hogy az IT‑beruházások ugrásszerűen emelkedtek, miközben szerintük ezek még nem hozták meg a várt, kézzelfogható eredményeket.
– jegyzi meg Sandra Sancier‑Sultan.
> Tekintse meg a Renault Csoport esettanulmányát arról, miként kezeli a kereskedelmi kockázatokat immár több mint 50 éve a Coface támogatásával.
