Kína – energiaszerkezetének és felkészültségének köszönhetően – jelenleg hatékonyabban képes kezelni a Közel-Keleten kialakult geopolitikai feszültségekből eredő kockázatokat, mint számos versenytársa. Az ellátási zavarok egyelőre korlátozottak maradnak, ugyanakkor az inputköltségek emelkedése a globális kereslet lassulásával együtt egyre nagyobb nyomást gyakorol a már eleve szűk vállalati árrésekre.
Főbb megállapítások
- A Hormuzi-szoroson áthaladó kőolajforgalom 35%-a Kína irányába tart
- 0,5%: 41 hónap elteltével az első éves szintű növekedés a termelői árakban
- 100+ nap: a kínai stratégiai kőolajkészletek nettó import alapján számított megfelelője
Miért viseli Kína jobban a válságot, mint ázsiai versenytársai
Számos, a szénhidrogén‑importtól erősen függő ázsiai gazdasággal szemben Kína több olyan védelmi mechanizmussal rendelkezik, amelyek csökkentik egy esetlegesen elhúzódó közel-keleti válság hatásait. Az ország energiatermelési szerkezetét továbbra is döntően a belföldi szén határozza meg, miközben az olaj és a földgáz együttesen a végső energiafelhasználás 39%-át teszik ki – jóval elmaradva a 62%-os globális átlagtól.
Ezt a kedvezőbb kitettséget jelentős tárolókapacitások egészítik ki. Átmeneti ellátási zavar esetén a stratégiai kőolajkészletek közel 100 napnyi nettó importot képesek fedezni. Mindez azt jelenti, hogy – a Hormuzi-szoros kiemelt jelentősége ellenére, amelyen keresztül a Kínába irányuló kőolajforgalom 35%-a halad át – az azonnali, fizikai hiány kialakulásának kockázata jelenleg továbbra is korlátozott.
A termelői árak több mint három év után először emelkednek
Bár az energiahordozók áramlása továbbra is zavartalan, költségük érezhetően növekszik. Az energia‑ és vegyipari árak emelkedése fokozatosan begyűrűzik a kínai gazdaság egészébe. Márciusban a termelői árak éves összevetésben 0,5%-kal emelkedtek, ami több mint három év óta az első ilyen mértékű növekedés. A havi termelőiár‑emelkedéshez különösen jelentős mértékben járult hozzá a petrolkémiai ágazat.
A költségnövekedés hatása egyelőre elsősorban a közép‑ és alsóbb szinteken működő ágazatoknál jelentkezik, egy továbbra is törékeny végső keresleti környezetben. A fogyasztói árak ezzel párhuzamosan mérsékeltek maradnak, amihez az üzemanyagár‑szabályozási mechanizmusok, az elektromos járművek térnyerése, valamint az állami tulajdonban lévő finomítóknak nyújtott támogatások egyaránt hozzájárulnak.
Nyomás alatt álló árrések: a kkv-k az első vonalban
Az inputköltségek tartós emelkedése egyre látványosabban rontja a vállalatok jövedelmezőségét. Több ágazatban – így a textiliparban, a vegyiparban és a műszálgyártásban – már megkezdődött a termelés visszafogása. A szigorodó szabályozási környezet és a növekvő megfelelési költségek tovább erősítik ezt a nyomást.
A leginkább sérülékeny helyzetben a kis- és középvállalkozások vannak, mivel gyengébb alkupozíciójuk miatt korlátozott a lehetőségük a költségnövekedés áthárítására. Ezzel szemben a nagyvállalati csoportok kedvezőbb helyzetből indulnak: hosszú távú beszállítói szerződéseik, méretgazdaságossági előnyeik és erősebb pénzügyi hátterük révén jóval nagyobb mozgástérrel rendelkeznek az ilyen sokkok kezelésére.
Kényes egyensúly a helyettesítés és a globális lassulás között
Paradox módon a válság akár erősítheti is Kína ipari pozícióit az olyan ázsiai versenytársakkal szemben, mint az ASEAN‑országok vagy India, amelyek lényegesen nagyobb mértékben ki vannak téve az energiaársokkoknak. Mindezzel párhuzamosan felgyorsul a kínai zöld technológiák iránti globális kereslet bővülése is, különösen az elektromos járművek, az akkumulátortechnológiák és a napenergia‑megoldások területén.
A fő kockázat ugyanakkor máshol húzódik. Egy elhúzódó konfliktus, amely tartósan magas energiaárakkal járna, érdemben visszafoghatja a globális gazdasági növekedést. Amennyiben az energiaárak a háború előtti szinthez képest megduplázódnának, az 2026‑ban több mint 1 százalékponttal csökkentheti a világgazdasági növekedést, ami közvetetten a Kína iránti keresletet is kedvezőtlenül érintené.
Kína jelenleg energiaellátásának szerkezete és kiterjedt ipari ökoszisztémája révén képes elkerülni egy súlyos ellátási sokkot. A költségek tartós emelkedése ugyanakkor újfajta sebezhetőséget teremt: az árrések fokozatos szűkülését, különösen a leginkább kitett, illetve az áremelések továbbhárítására legkevésbé képes vállalatok esetében.
Junyu Tan, a Coface Észak-Ázsia régiójának közgazdásza.
