Február 20-án az Egyesült Államok Legfelsőbb Bírósága érvénytelenítette a Trump-adminisztráció által bevezetett úgynevezett „kölcsönös vámokat”. Bár ez jelentős jogi visszalépés, a döntés nem változtat érdemben az amerikai kereskedelempolitika egészének irányán. Az Egyesült Államok továbbra is történelmi csúcson tartja vámszintjeit, így a vállalkozások számára fennmarad a bizonytalan működési környezet.
Főbb adatok
- 14% – az Egyesült Államok átlagos vámtétele a döntést követően (szemben a 2025 előtti 2,3%-kal)
- 150 nap – az ideiglenes vámok maximális időtartama a 122. szakasz rendelkezései alapján
A Legfelsőbb Bíróság döntése politikai értelemben visszalépést jelent az amerikai kormányzat számára. Ugyanakkor az Egyesült Államok továbbra is számos eszközzel rendelkezik a magas vámszintek fenntartására, ami tartós bizonytalanságot eredményez mind a vállalkozások, mind a globális kereskedelem számára.
— emeli ki Marcos Carias, a Coface észak-amerikai közgazdásza.
Korlátozott azonnali hatás és történelmi csúcson lévő vámszintek
Bár a döntés politikai és intézményi értelemben is visszalépést jelent a Fehér Ház számára, nem hoz fordulatot abban a kereskedelmi stratégiában, amelyet Donald Trump hatalomba való visszatérése óta követ az Egyesült Államok. A határozat kizárólag az adott jogi keretre épülő vámokat érinti, és nem vonatkozik a többi, jelenleg hatályos intézkedésre — különösen az egyes ágazatokra szabott speciális szabályozásokra.
A döntést követő órákban az amerikai adminisztráció bejelentette, hogy az 1974-es Kereskedelmi Törvény 122. szakaszára kíván támaszkodni új, ideiglenes vámok bevezetésekor. Ez a rendelkezés lehetővé teszi, hogy az elnök külső egyensúlytalanságok esetén legfeljebb 150 napig akár 15%-os pótdíjat alkalmazzon — a jelenlegi gyakorlatban ez plusz 10%-os kulcsot jelent.
Ez az átállás csupán mérsékelt csökkenést eredményez az amerikai átlagos vámtételben, amely így is megközelíti a 14%-ot. Bár ez alacsonyabb a „kölcsönös” vámrendszerhez képest, össze sem hasonlítható a 2025 előtti helyzettel, amikor az átlagos vámszint mindössze 2,3% körül alakult. A gyakorlatban tehát az Egyesült Államok továbbra is az elmúlt évtizedek egyik legmagasabb vámszintjét tartja fenn.
Nyertesek, vesztesek és az átalakuló kockázati térkép
A „kölcsönös” vámok megszűnése nem jelent egységes tehercsökkenést: a hatás nagymértékben függ az Egyesült Államok kereskedelmi partnereinek összetételétől és exportstruktúrájától.
Azok az országok, amelyek amerikai exportjának jelentős része a 232. szakasz által érintett ágazatokhoz — acélhoz, alumíniumhoz, az autóiparhoz és az ipari berendezésekhez — kötődik, továbbra is magas vámterhet viselnek. Ez különösen igaz az Európai Unióra, Japánra és Dél-Koreára, amelyek ipari kivitele nagymértékben ki van téve a nemzetbiztonsági indokokra hivatkozó korlátozásoknak. Az Egyesült Államok kulcsfontosságú észak-amerikai partnerei, Kanada és Mexikó — bár az USMCA részleges védelmet nyújt számukra — szintén kedvezőtlenül érintettek több meghatározó ipari szegmensben.
Ezzel szemben bizonyos országok, amelyek korábban különösen magas „kölcsönös” vámokkal szembesültek, most relatív tehercsökkenést tapasztalnak, mivel a 122. szakasz alapján számukra már csak 10%-os pótdíj érvényes.
A dél és délkelet-ázsiai gazdaságok közül több — például Vietnam, Banglades és Sri Lanka — jelentős vámtételcsökkenést él meg, mivel exportjuk kevésbé összpontosul a 232. szakasz által érintett ágazatokra. Ez az átrendeződés tovább mélyíti az Egyesült Államok kereskedelmi partnerei közötti különbségeket, és hozzájárul a globális vámstruktúra egyre töredezettebbé válásához.
A jogi és politikai bizonytalanság továbbra is fennmarad
A 150 napos határidőt követően számos kérdés továbbra is megválaszolatlan. A vámok meghosszabbításához a Kongresszus jóváhagyására lenne szükség, ami a félidős választások közeledtével különösen érzékeny politikai döntésnek számít. Emellett továbbra sem tisztázott, hogy miként kezelik a már érvénytelenített rendszer alapján beszedett vámok esetleges visszatérítését. Az ezekkel kapcsolatos eljárások akár több évig is elhúzódhatnak, tartós bizonytalanságot eredményezve a vállalkozások, az ellátási láncok és a beruházási döntések számára egyaránt.
