A Coface vezérigazgatója, Xavier Durand a francia Le Figaro napilapnak adott interjújában elemezte az Iránban zajló konfliktust, valamint annak rövid és középtávú gazdasági kockázatait.
Korlátozott, de volatilis globális gazdasági hatás
Le Figaro: Mindössze néhány nappal a konfliktus kitörése után a gazdasági sokkhatás máris globális. Hogyan látja a helyzetet?
XAVIER DURAND: A sokkhatás azonnali, ugyanakkor jelenleg még elsősorban regionális jellegű, és globális szinten eddig viszonylag korlátozott. Kétségtelenül megrázó látni, hogy gyakorlatilag a teljes Perzsa‑öböl térsége leállt, a szállítmányozás megbénult, a logisztikai útvonalak pedig akadoznak. Mindez azonban – ha az olajárak emelkedése csak néhány napig vagy hétig tart – önmagában még nem idéz elő tartós globális sokkot.
Az olajárak reálértelemben egyébként is történelmi mélypontra süllyedtek. 2026 elején a Brent nyersolaj ára hordónként 60 dollár körül mozgott, miközben 2019 óta több mint 20%-os kumulált inflációt tapasztaltunk. Hétfőn ugyan az árak 100 dollár fölé emelkedtek, de ez még mindig messze elmarad a 2022-ben vagy 2008-ban látott csúcsértékektől. A legfontosabb tényező nem pusztán az árak pillanatnyi szintje, hanem az, hogy tartósan magasan maradnak‑e, és ha igen, mennyi ideig.
A globális növekedés továbbra is viszonylag gyenge, így a feszültségek fokozatosan jelenhetnek meg. Másrészről, ha a konfliktus elhúzódik, és a Hormuzi-szoros — amelyen keresztül a világ olaj- és LNG‑szállítmányainak 20%-a halad át — hosszabb időre megbénul, annak már teljesen más nagyságrendű következményei lennének. A legfontosabb kérdés tehát az, hogy meddig tart a konfliktus.
A leginkább veszélyeztetett szektorok és régiók
Mely ágazatok és ellátási láncok vannak leginkább kitéve a kockázatoknak?
Elsősorban azok az iparágak érintettek, amelyek szorosan kapcsolódnak a szénhidrogénekhez és a petrolkémiai termékekhez. Ide tartoznak többek között a műtrágyák – amelyeket jelentős mennyiségben exportálnak Indiába és Latin‑Amerikába –, valamint a különféle műanyagipari alapanyagok. Emellett kiemelten sérülékeny a fémipar is, különösen az alumíniumgyártás. Egy elhúzódó fennakadás könnyen dominóhatást válthat ki, és számos ellátási láncban okozhat zavarokat az iparágak széles körében, az élelmiszeripartól egészen az autóiparig.
Mit értünk tartós sokk alatt?
A tartós sokk hatását inkább hónapokban, mintsem napokban vagy hetekben érdemes mérni. Ha a Hormuzi‑szoros blokádja két‑három hónapnál tovább húzódna, az már egyértelműen a kritikus zónába sodorná a gazdaságot. Ebben az esetben a vállalatok komoly ellátási hiányokkal szembesülnének, és elkerülhetetlenné válna ellátási láncaik újraszervezése – alternatív útvonalak keresése, árképzés módosítása, illetve egy sor operatív alkalmazkodási lépés.
Ázsia a leginkább kitett régió, míg Európa kevésbé érintett?
Igen, Ázsia kerül leginkább a célkeresztbe, mivel számos ország erősen függ a Közel‑Keletről érkező olaj‑ és gázszállítmányoktól.
Különösen igaz ez Kínára, amely olajimportjának több mint 10%-át Iránból szerzi be, így kénytelen lesz alternatív beszállítók után nézni. Európában a kockázatok elsősorban középtávon jelentkeznek, elsősorban az energiaárak alakulásán keresztül – különösen akkor, ha az LNG drágulni kezd. A vállalatok már most is fokozott energiaköltségekkel szembesülnek; ha pedig 6–9 hónapon át lenne szükség készletezésre 50–75%-kal magasabb árakon, az jelentősen szűkítené a profitmarzsokat és rontaná a mérlegeket.
A versenyhelyzet már most érezhetően erősödik – hasonlóan a három évvel ezelőtti energiaválsághoz. Ennek egyik első jele, hogy múlt csütörtökön egy LNG‑szállítmányt Európából Ázsiába irányítottak át. Szerencsére ettől még messze vagyunk rendszerszinten, és a gázárak továbbra is jóval – mintegy hatszor‑hétszer – alacsonyabbak a 2023‑as csúcspontnál.
Nagyon rövid távon ugyanakkor lehetnek nyertesei is a helyzetnek, például a finomítók és a petrolkémiai társaságok, amelyek meglévő alapanyag‑ és késztermékkészleteik révén, valamint az Ázsiából érkező gyengébb verseny következtében kedvezőbb pozícióba kerülhetnek.
Tartós fennakadásokra kell számítani a kereskedelmi útvonalakon?
A jelenlegi zavarok elsősorban a régióra korlátozódnak, a hajók vesztegelnek, egyes hajótársaságok felfüggesztik a bérbeadást, míg mások jelentős díjemelést hajtanak végre. A tankerfuvarok költségei – amelyek a Hormuzi‑szoros forgalmának mintegy 80%-át adják – 50–60%-kal emelkedtek. A légi áruszállításban a hatás még erőteljesebb, hiszen a térség a globális kereskedelem körülbelül egyötödét bonyolítja, csak az Öböl menti légitársaságok 13%-os részesedéssel bírnak… Tudja, a Coface‑nál azt szoktuk mondani: a kereskedelem olyan, mint a víz – mindig utat talál magának.
2023 végén, az Izrael és a Hamász közötti konfliktus idején azok a hajók, amelyek nem használhatták a Szuezi‑csatornát, a Jóreménység foka felé kerültek. Az elmúlt években a nemzetközi kereskedelem jelentősen átrendeződött és egyre inkább regionalizálódott, részben a konfliktusok, szankciók és – újabban – a vámintézkedések következtében. A globalizáció üteme lassul, ugyanakkor folyamatosan alkalmazkodik. A kereskedelem rendkívül ellenálló, túl nagy gazdasági értéket teremt ahhoz, hogy akár egy komolyabb geopolitikai sokk is tartósan leállítsa.
Hogyan navigálnak a vállalatok a válságban
Ez egy újabb sokk, amely jelentős terhet ró a vállalkozásokra. A kérdés az, hogyan képesek mindehhez eredményesen alkalmazkodni.
Az alkalmazkodás kulcsa a rendkívül részletes, több szinten végzett kockázatelemzés. A Coface-nál a makrogazdasági megközelítést – amely több mint 150 ország adataira, gazdaságpolitikájára és szabályozási környezetére épül – átfogó mikrogazdasági vizsgálattal egészítjük ki, ágazati és vállalati szinten egyaránt.
Adatbázisunkban 245 millió vállalat szerepel, és ezzel a páratlan, mesterséges intelligenciával támogatott információs rendszerrel hozzuk meg hitelkockázati döntéseinket – naponta több mint 13 000 alkalommal. Mivel a hitelbiztosítás világviszonylatban mindössze a multinacionális vállalatok 7%-át fedi le, új megoldást vezettünk be. Adatainkat közvetlenül is elérhetővé tesszük az ügyfelek számára. Ez lehetővé teszi számukra, hogy pontosabban monitorozzák kockázataikat és ellátási láncaikat, valamint megalapozottabbá tegyék befektetési döntéseiket.
Az egyre összetettebb és kiszámíthatatlanabb üzleti környezetben a részletes, helyismereten alapuló adatok jelentik a versenyelőnyt. A vállalatvezetőknek ma már elengedhetetlen, hogy számoljanak a magas fokú bizonytalansággal, és időben kialakítsák azokat az alternatív megoldásokat és védelmi mechanizmusokat, amelyek biztosítják működésük rövid távú stabilitását. A naprakész információk és a megfelelő biztosítási védelem együttese jelenti a legfontosabb eszközt a globális gazdaság átalakulása közben történő sikeres eligazodáshoz.
Számos vállalat fektetett be az Öböl menti országokban. A konfliktus nem rontja jelentősen a térség vonzerejét?
A fenntartható növekedés egyik legfontosabb előfeltétele a biztonság. A térség gazdasági kilátásai ezért alapvetően attól függenek, hogyan alakul a konfliktus, illetve, hogy az Egyesült Államok és szövetségesei mennyire képesek garantálni a stabilitást és a régió biztonságát.
A közelben találunk erre egy kiváló példát, Izrael esetét. A folyamatos feszültségek és nehéz időszakok ellenére az ország jelentős gazdasági növekedést és kiemelkedő ellenállóképességet mutat, mindemellett a technológiai innováció egyik nemzetközi központja. Mindez nagyrészt annak köszönhető, hogy sikerült rendkívül erős és jól működő védelmi rendszert kiépíteniük.
Jelenleg elsősorban rövid távú hatások érzékelhetők. Való igaz, hogy a korábban potenciális „Eldorádóként” emlegetett Öböl menti államok vonzerejét most átmenetileg beárnyékolja a bizonytalanság, ami óhatatlanul visszaveti a beruházási kedvet. A döntő tényező Irán helyzetének alakulása lesz. Ha az ország fragmentálódik, az alapjaiban írhatja át a teljes térség gazdasági dinamikáját. Ugyanakkor fontos különbséget tenni a média által közvetített narratívák és a tényleges gazdasági folyamatok között. A konfliktus hatásai ugyanis jelentősen eltérhetnek ágazatonként, országonként és vállalatonként – messze nem egységes képről van szó.
Az interjú eredetileg a francia LeFigaro.fr oldalán jelent meg.
