A 2026-os növekedést elsősorban a nem olajipari szektor fogja vezérelni, a geopolitikai kockázatokra is figyelni kell
A nem olajipari szektor növekedése várhatóan támogatni fogja a gazdasági bővülést 2026-ban, amelynek legfőbb hajtóerői továbbra is a nagy- és kiskereskedelem, a közlekedés, az építőipar és a pénzügyi szolgáltatások lesznek. A rugalmas belföldi fogyasztás, a folyamatos beruházások, valamint a köz- és magánszféra folyamatos projektállománya várhatóan továbbra is támogatni fogja a nem olajipari tevékenységeket. A gazdasági diverzifikációt célzó reformok tovább erősítik majd ezt a lendületet, mivel a hatóságok a logisztika és az idegenforgalom mellett továbbra is fejlesztik a magasabb árrést biztosító szektorokat, mint például a feldolgozóipar, a technológia és a pénzügyi szolgáltatások. A kiegészítő kezdeményezések – ideértve a kikötőkbe és az ellátási láncokba, valamint az ipari övezetekbe történő beruházásokat, továbbá az olyan gyorsan növekvő szegmensek vonzására irányuló ösztönzőket, mint a mesterséges intelligencia és az adatközpontok – tovább erősítenék az Egyesült Arab Emírségek pozícióját diverzifikált és versenyképes gazdaságként. Az Iránnal kapcsolatos háború nyomán fokozódó regionális geopolitikai feszültségek azonban negatívan hathatnak a gazdasági lendületre a turisztikai forgalom csökkenése, a befektetői hangulat óvatosabbá válása és a tengeri kereskedelmi útvonalak esetleges megszakadása révén. Bármely, a kulcsfontosságú kikötői infrastruktúrát vagy hajózási útvonalakat érintő eszkaláció szintén kockázatot jelentene az Egyesült Arab Emírségek számára, mint Dubaj köré épülő, jelentős regionális reexport- és logisztikai központ számára. A kőolajtermelésre (a GDP mintegy 25%-át kitevő) vonatkozó 2026-os kilátások továbbra is összességében pozitívak, bár a növekedés az év elején lelassulhat az alacsonyabb olajárak és az OPEC+ további kvótanöveléseinek szüneteltetése miatt. Az Egyesült Arab Emírségek nyersolaj-termelése már emelkedett a 2024 végi napi körülbelül 2,9 millió hordóról (b/d) napi körülbelül 3,4 millió b/d-re emelkedett 2025 végére, ami a korábbi OPEC+ termeléscsökkentések fokozatos visszavonását tükrözi, és 2025 októberétől az ország termelési felső határa kevésbé lesz korlátozó. A termelés növekedése 2026 második felében ismét erősödhet, ahogy a piaci feltételek stabilizálódnak. A gázszektor egy új növekedési fázisba lép, amelyet az ADNOC által vezetett projektek hajtanak elő, amelyek célja a hazai ellátás növelése és a gáz szerepének megerősítése a nemzeti energiarendszerben. A hazai gáztermelés várhatóan tovább bővül, támogatva az ország hosszú távú energiabiztonsági céljait.
Az Egyesült Arab Emírségekben az infláció várhatóan viszonylag mérsékelt szinten marad 2026-ban, amit az amerikai dollárhoz való árfolyam-rögzítés és az általában mérsékelt importált infláció is támogat, bár a szolgáltatási árak olyan területeken, mint a lakhatás és bizonyos hazai szolgáltatások, továbbra is magasabb szinten maradhatnak. Ezen felül, mivel az Egyesült Arab Emírségek továbbra is nagymértékben függ az élelmiszer-importtól, a hajózási útvonalak zavarai és a magasabb szállítási költségek szintén hozzájárulhatnak az élelmiszerárak emelkedéséhez, és fokozhatják az importált inflációs nyomást. Mivel a monetáris politika a valutakötés miatt gyakorlatilag összhangban van az amerikai Federal Reserve-szel, az Egyesült Arab Emírségek kamatdinamikája továbbra is nagyrészt a Fed álláspontját fogja tükrözni. Ezen a háttéren a fokozódó regionális feszültségek az energiaárak alakulásán keresztül szintén hozzájárulhatnak a globális inflációs ingadozásokhoz. Ha ez arra készteti az amerikai Federal Reserve-t, hogy elhalassza a monetáris lazítást, az Egyesült Arab Emírségek kamatlábai a valutakötés miatt magas szinten maradnának, ami potenciálisan viszonylag magas finanszírozási költségeket eredményezhet.
A kettős többlet tovább csökken
Az Egyesült Arab Emírségek várhatóan 2026-ban is költségvetési többlettel rendelkezik majd, bár a többlet mértéke valószínűleg némileg csökkenni fog, mivel a szénhidrogén-bevételek visszaesnek, a közkiadások pedig a növekedés és a diverzifikációs célok támogatása érdekében továbbra is magas szinten maradnak. Ennek ellenére a költségvetési helyzet várhatóan továbbra is stabil marad, amit a diverzifikált bevételi bázis (ahol a nem olajból származó bevételek a teljes állami bevétel körülbelül felét teszik ki), a jelentős állami vagyon (amelyet 2025 végére a GDP körülbelül 500%-ára becsülnek) és az erős piaci hozzáférés támaszt alá. A magasabb olajárak támogathatják a költségvetési bevételeket. Ugyanakkor az Iránnal kapcsolatos háború nyomán fokozódó regionális geopolitikai feszültségek növelhetik az energiapiacok volatilitását, és kockázatokat jelenthetnek az olajexport-áramlásokra nézve, ami potenciálisan korlátozhatja a szénhidrogén-bevételek hozzájárulását a teljes költségvetési bevételekhez.A szövetségi kormány 2021 óta állami kötvényprogramot működtet, és finanszírozást gyűjtött mind hazai dirham-denominált kötvények és szukuk, mind pedig nemzetközi kibocsátások révén; 2025-ben a hazai kincstári szukuk-kibocsátás elérte az 1,8 milliárd USD-t. Ezek a tartalékok együttesen várhatóan elegendő rugalmasságot biztosítanak a hatóságok számára az olajár-ingadozások elnyeléséhez, miközben folytatni tudják a célzott beruházásokat az infrastruktúrába és a stratégiai ágazatokba.
Az Egyesült Arab Emírségek külső pozíciója várhatóan 2026-ban is erős marad, bár a folyó fizetési mérleg többlete némileg csökkenhet, mivel az alacsonyabb olajárak, valamint a növekedéshez és a beruházásokhoz kapcsolódó erős importkereslet nyomást gyakorolnak a teljes mérlegre. A Hormuzi-szoros lezárása és a régióban dúló háború azonban negatív hatással lenne a szénhidrogén-exportra és az idegenforgalmi bevételekre, ami nyomást gyakorolna a folyó fizetési mérleg többletére. A devizalikviditást a központi bank által tartott jelentős hivatalos tartalékok támasztják alá (körülbelül 260–275 milliárd USD, ami 2025 végén a GDP nagyjából 30–35%-ának felel meg), amelyeket a nagyon jelentős állami vagyonalapok egészítenek ki; ezek együttesen várhatóan megerősítik a dirham árfolyam-rögzítésébe vetett bizalmat, és még kedvezőtlenebb globális vagy olajpiaci körülmények között is korlátozzák a külső sebezhetőséget.
Belső stabilitás egy ingatag régióban
A stabil belföldi politikai környezet ellenére az Egyesült Arab Emírségek továbbra is jelentős geopolitikai kockázatokkal szembesül, amelyek a regionális feszültségekből és a globális széttagoltságból fakadnak. Az iráni háború fokozta a bizonytalanságot az egész Közel-Keleten, és növeli annak kockázatát, hogy a regionális instabilitás kiterjedtebb és hosszabb ideig tartó időszakba torkollik. Az ilyen fejlemények megzavarhatják a regionális biztonsági viszonyokat, az energiapiacokat és a tengeri kereskedelmi útvonalakat. Az Egyesült Arab Emírségek továbbra is különösen ki vannak téve a kulcsfontosságú hajózási folyosókat – köztük a Hormuzi-szoros, a Vörös-tenger és az Adeni-öböl – érintő zavaroknak. A hajózási útvonalak bármilyen tartós megszakadása vagy a főbb kikötői infrastruktúrát érintő támadások negatívan hatnának a logisztikai tevékenységre, a reexportra és a kereskedelemmel kapcsolatos szolgáltatásokra, amelyek központi szerepet játszanak az Egyesült Arab Emírségek nem olajalapú növekedési modelljében és regionális reexport-központként betöltött szerepében. Másrészt az Egyesült Arab Emírségek olyan regionális környezetben működik, ahol geopolitikai prioritásai nem mindig állnak teljes összhangban Szaúd-Arábia – egy másik fontos regionális hatalom – prioritásaival. A stratégiai hangsúlyok közötti különbségek Jemenben még kifejezettebbek, ahol az Egyesült Arab Emírségek úgy tűnik, hogy a tengeri biztonságot tartja szem előtt, míg Szaúd-Arábia inkább a határ- és konfliktuskezelésre összpontosít. Ezen felül az Izraelt és a szomszédos országokat érintő szélesebb körű regionális feszültségek is fokozhatják a bizonytalanságot. Bár az Egyesült Arab Emírségek az Ábrahám-megállapodások aláírását követően igyekezett megőrizni diplomáciai és gazdasági kapcsolatait, egy újabb eszkaláció akadályozhatja a regionális együttműködést és növelheti a biztonsági kockázatokat. Végül az Egyesült Arab Emírségeknek szembe kell néznie a globális széttagoltságból fakadó geopolitikai hatásokkal, ideértve az Egyesült Államok és Kína közötti rivalizálást, a szankciórendszereket és a kereskedelmi korlátozásokat, amelyek bonyolíthatják a pénzügyi áramlásokat, a reexportot, a technológiatranszfert és a befektetési döntéseket. Bár az Egyesült Arab Emírségek diverzifikált gazdasága, erős külső védőpufferei és semleges diplomáciai pozicionálása segít enyhíteni ezeket a kockázatokat, a geopolitikai fejlemények továbbra is kulcsfontosságú kockázati tényezők maradnak a 2026-ra vonatkozó kilátások szempontjából. Az Egyesült Arab Emírségek gazdasági jelenlétét a régión túlra is kiterjesztette, elsősorban az állami háttérrel rendelkező üzemeltetők által vezetett, afrikai logisztikai és kikötői infrastruktúrába történő beruházások révén. Ezek a kezdeményezések elsősorban kereskedelmi és kereskedelemmel kapcsolatos célokat tükröznek. Ezzel párhuzamosan az Egyesült Arab Emírségek szoros biztonsági együttműködést tart fenn az Egyesült Államokkal, beleértve a korlátozott mértékű amerikai katonai jelenlétet is, amely alátámasztja a két ország közötti szélesebb körű védelmi és stratégiai kapcsolatokat.

India
Japan
China
Hong Kong
South Korea
Europe
United States of America