Hollandia

Stabil, de gyengülő GDP-növekedés, amelyet szilárd alapok és az állami beruházások támasztanak alá

A pandémiát követően a holland gazdaság általában jobban teljesített, mint az európai társaik, de 2026-ban és 2027-ben a gazdasági kilátások várhatóan visszafogottabbak lesznek. A háztartások fogyasztása, amely a növekedés egyik fő hajtóereje volt – a reálfogyasztás 2025-ben körülbelül 1,7%-kal bővült –, várhatóan veszít lendületéből. A munkanélküliség fokozatos emelkedése – amely történelmi összehasonlításban várhatóan továbbra is kezelhető szinten marad –, valamint a foglalkoztatás növekedésének lassulása valószínűleg negatívan fog hatni a fogyasztói bizalomra. Ezek a munkaerő-piaci fejlemények, az újra fellépő árnyomással együtt, várhatóan csökkenti a reálvásárlóerőt és rontja a fogyasztói hangulatot. A magasabb kamatlábak szintén egyre inkább korlátozni fogják a nem alapvetően szükséges kiadásokat, különösen a kamatérzékeny termékek esetében. A háztartások jövedelmét támogató kormányzati intézkedések részben enyhíthetik ezeket a kedvezőtlen tényezőket, míg a növekvő közkiadások és a folytatódó beruházások – elsősorban a védelmi szektorban – bizonyos mértékű ellensúlyt fognak jelenteni. Mindazonáltal a belföldi kereslet összességében várhatóan mérséklődni fog.

A magánberuházások kilátásait hasonlóképpen beárnyékolja a bizonytalanabb gazdasági környezet. A magasabb energiaárak, a megnövekedett finanszírozási költségek és a vállalati működési nyereségnek az elmúlt években tapasztalt fokozatos csökkenése várhatóan negatívan fog hatni a magánberuházási döntésekre. A költségnyomás fokozódásával a vállalati árrések valószínűleg ismét nyomás alá kerülnek, ami hozzájárul a fizetésképtelenségek számának növekedéséhez, miután azok 2025-ben visszatértek a pandémiát megelőző szintre. Ez a romlás várhatóan nem lesz egyenletes az ágazatok között, a hatás elsősorban azokra a sebezhetőbb szegmensekre koncentrálódik, amelyek rendkívül érzékenyek a kamatlábak változására, valamint a növekvő input- és energiaköltségekre. Ebben a tekintetben az építőipar emelkedik ki. Noha a mélyépítési tevékenységek és a közberuházások – különösen a hálózatbővítés és az energetikai átálláshoz kapcsolódó egyéb infrastruktúra terén – bizonyos mértékű támogatást nyújthatnak, az ágazat továbbra is magas anyag- és munkaerőköltségekkel, gyengébb kereslettel, valamint a magasabb kamatlábaknak a projektfinanszírozásra és a lakásmegfizethetőségre gyakorolt kedvezőtlen hatásaival szembesül. Ennek következtében az építőiparban várhatóan 2026-ig, sőt 2027-ig is kihívásokkal teli időszak várható.

A külső környezet csak korlátozott mértékben nyújt további támogatást a növekedéshez. A 2026-ra és 2027-re vonatkozó kereskedelmi kilátások továbbra is kihívásokkal teliek, mivel az európai és a globális kereskedelem növekedését az általánosabb gazdasági lassulás korlátozza. Ezen felül az amerikai vámok fokozatos hatása várhatóan terhet ró a nemzetközi kereskedelmi áramlásokra, még akkor is, ha Hollandia kevésbé van közvetlenül kitéve ennek, mint egyes más, rendkívül nyitott európai gazdaságok. Ezen kedvezőtlen tényezők ellenére az exportteljesítmény várhatóan továbbra is profitálni fog Hollandia erős pozíciójából a magas hozzáadott értékű ágazatokban. Különösen az informatikai berendezések iránti erős kereslet, valamint az országnak a globális félvezető- és mesterséges intelligencia-ipari értékláncokba való mély integrációja várhatóan továbbra is fontos rugalmassági tényezők maradnak. Ezek az ágazatok várhatóan segítenek ellensúlyozni a kereskedelem ciklikusabb területein tapasztalható gyengébb teljesítményt, lehetővé téve, hogy az export középtávon szerény, de stabilizáló hatással járuljon hozzá a növekedéshez.

Az államháztartási hiány ismét növekedni fog, de a maastrichti küszöbértékeken belül marad

Az államháztartási hiány várhatóan középtávon is magas szinten marad. Miután 2024-ben tovább nő, majd 2025-ben – a pandémiát leszámítva – több mint egy évtizede nem látott csúcsot ér el, a költségvetési egyenleg 2026-ban ismét romlani fog, mielőtt 2027-ben valamelyest csökkenne. Ezen alakulás ellenére Hollandiát továbbra is költségvetési szempontból prudens országnak tekintik, mivel mind a hiány, mind az államadósság a maastrichti küszöbértékeken belül marad. A 2026-os ideiglenes növekedés az alacsonyabb jövedelmű háztartásoknak szóló adócsökkentések nyomán bekövetkező strukturálisan alacsonyabb bevételek és a fokozatosan emelkedő kiadások együttes hatását tükrözi. Az állami kiadások várhatóan tovább növekednek az előrejelzési időszakban, amit a védelmi kiadásokra vonatkozó tartós kötelezettségvállalások, valamint a folyamatosan emelkedő társadalombiztosítási és egészségügyi költségek hajtanak. Ahogy egyes átmeneti nyomások enyhülnek, és a bevételi intézkedések hatást fejtenek ki, a költségvetési konszolidáció 2027-ben várhatóan újraindul, bár fokozatos ütemben.

A holland folyó fizetési mérleg többlete várhatóan mind 2026-ban, mind 2027-ben tovább erősödik. Bár kissé szűkült, a folyó fizetési mérleg egyenlege 2025-ben a GDP körülbelül 8%-át tette ki – az árukereskedelmi többlet és az erőteljesebb szolgáltatási többlet támogatásával –, a külső pozíció középtávon várhatóan szilárd marad. Bár az elsődleges jövedelmi egyenleg az elmúlt években a magas kamatkörnyezet miatt gyengült, az alacsonyabb finanszírozási költségek várhatóan hozzájárulnak e komponens fokozatos javulásához. Bár továbbra is bizonytalanság övezi az újbóli amerikai kereskedelmi korlátozások áruexportra gyakorolt lehetséges hatását, ezt valószínűleg részben ellensúlyozzák a javuló elsődleges jövedelemáramlások. Ennek eredményeként a folyó fizetési mérleg többlete a 2026–27-es időszakban várhatóan enyhén, de tartósan növekedni fog, megerősítve Hollandia erős külső egyensúlyát.

Új, középút-orientált kormánykoalíció ingatag talajon Hollandiában

A 2025. októberi parlamenti választások széttagolt eredményt hoztak: a közép-szocialiberális D66 lett a legnagyobb párt 17%-os szavazati aránnyal, szűken megelőzve a Geert Wilders vezette szélsőjobboldali Szabadság Pártot (PVV). A választásokat az előző kormány 2025 közepén bekövetkezett összeomlása váltotta ki, amely a menekültpolitikával kapcsolatos nézeteltérések miatt következett be. Hosszas tárgyalások után a D66 2026 januárjában kisebbségi koalíciós kormányt alakított a konzervatív-liberális VVD-vel és a kereszténydemokrata CDA-val együtt, így 66 mandátumot biztosítva magának a 150 fős Tweede Kamerben, ami azt jelenti, hogy a legtöbb törvényhozási kezdeményezéshez külső támogatásra van szükségük – ami viszonylag szokatlan megoldás a holland politikai rendszerben. Az így létrejött koalíciót általában közép- és jobbközép irányultságúnak jellemzik.

A kormány elkötelezte magát a prudens költségvetési politika fenntartása mellett, de a politikai prioritások a közkiadások fokozatos növekedésére utalnak. Különösen a védelmi és lakásépítési beruházások növekedése várható, emellett a mezőgazdasági szektor reformjára irányuló erőfeszítések is folynak, beleértve a lehetséges gazdaságfelvásárlási programokat is. E kezdeményezések finanszírozásának elősegítése érdekében a koalíció adóemelési terveket jelentett be, beleértve a magánszemélyek és a vállalatok jövedelmére kivetett magasabb adókat, miközben az egészségügyi és társadalombiztosítási kiadások csökkentésére is utal (főként a magasabb személyi járulékok révén). Az Irán–USA–Izrael konfliktus eszkalációja miatt kialakult magasabb energiaárakhoz kapcsolódó zavarokra reagálva nemrég bejelentett, mintegy 1 milliárd euró összegű további energiaügyi támogatási intézkedések alátámasztják a kormány szándékát, hogy szükség esetén elegendő fiskális mozgásteret tartson fenn a válságok kezelésére.

Kisebbségi kormányként a koalíció jelentős politikai korlátokkal szembesül. Az ellenzéki pártoktól származó ad hoc parlamenti többségek biztosításának szükségessége várhatóan bonyolítja a kulcsfontosságú jogszabályok elfogadását, különösen a politikailag érzékenyebb intézkedések, például a kiadáscsökkentések és a strukturális reformok esetében. Ezért továbbra is bizonytalan, hogy a kormány 2026 őszére képes lesz-e elegendő támogatást összegyűjteni teljes politikai programjának végrehajtásához. Ezek a korlátok valószínűleg visszafogják a reformok ütemét és hatókörét az előrejelzési időszakban. A következő általános választásokat 2030-ig kell megtartani, ami arra utal, hogy a politikai széttagoltság az elkövetkező években is a holland politikai helyzet egyik strukturális jellemzője maradhat.

Fizetés

Hollandiában a banki átutalás messze a leggyakoribb fizetési mód mind a belföldi, mind az export üzleti tranzakciók esetében. Minden holland bank csatlakozik a SWIFT elektronikus hálózathoz, amely alacsony költségű, rugalmas és gyors nemzetközi fizetési feldolgozást biztosít. A beszedési megbízás és a különböző központosított helyi pénzbeváltási rendszerek szintén széles körben elterjedtek. Az online értékesítés egyre népszerűbb, és a legtöbb vállalat ma már digitális banki szoftvereket használ. A készpénzes fizetések fokozatosan háttérbe szorulnak, míg más fizetési módokat, például a csekkeket és a váltókat, már csak ritkán alkalmazzák.

Követelésbehajtás

Békés szakasz

A követelésbehajtási eljárás általában azzal kezdődik és végződik, hogy az adósnak (esetenként ajánlott) behajtási levelet küldenek. Egyre inkább bevett gyakorlat, hogy a leveleket (kizárólag) e-mailben küldik el. A behajtási levél a fő követelés összegén túl általában a felhalmozódott kamatok és a peren kívüli költségek megfizetésére vonatkozó felszólítást is tartalmaz. Ha a kamatlábakról és/vagy a költségekről szerződésben nem állapodtak meg, a holland jog szabályozza mindkettő felső határát. Ha a békés intézkedések – amelyek magukban foglalják a telefonos emlékeztetéseket és esetlegesen az adós felkeresését – nem eredményezik a teljes fizetést, a hitelező a holland polgári joggal összhangban jogi lépéseket kezdeményezhet.

JOGI ELJÁRÁS

Gyorsított eljárások

Sürgős esetekben a követeléseket gyorsított eljárás (kort geding) keretében lehet benyújtani. Ez az eljárás hasonlít a rendes polgári bírósági eljáráshoz, de ha a bíró (a kerületi bíróság elnöke) meggyőződik a felperes érveiről, nagyon rövid időn belül – általában két-négy héten belül – hoz ítéletet. Ezen a némileg egyszerűsített eljárás során a bíró sürgősebb ügyekben gyakran ideiglenes vagy előzetes határozatot hoz. Ha ezt az ideiglenes határozatot követően a felek nem jutnak végleges megegyezésre minden kérdésben, akkor „rendes” polgári peres eljárás (bodemprocedure) keretében kell végleges ítéletet szerezniük.

A holland gyorsított eljárás eltér a számos más európai államban alkalmazott (európai) fizetési meghagyási eljárástól. Ehhez mindig ügyvéd segítségére van szükség, és minden félnek személyesen kell megjelenni a bíró előtt. Mivel ez meglehetősen drágává teszi a gyorsított eljárást, a szokásos behajtási ügyekben nemigen alkalmazzák.

Rendes eljárás

A tizenegy kerületi bíróság (Rechtbank) egyikén lefolytatott rendes polgári bírósági eljárás a leggyakrabban alkalmazott jogorvoslati lehetőség. A 25 000 euró vagy annál alacsonyabb összegű követeléseket a kerületi bíróság kantonális részlegének bírája (kantonrechter) tárgyalja, míg a 25 000 eurót meghaladó követeléseket a polgári jogi részleg elé terjesztik. A polgári jogi szekcióban a fő különbség az, hogy mind a felperesnek, mind az adósnak ügyvéddel kell képviseltetnie magát, míg a kantonális szekcióban a felek saját maguk is képviselhetik ügyüket. Mindkét eljárás azzal kezdődik, hogy a végrehajtó az adósnak kézbesíti az idézést. Sok esetben az adósok nem vitatják a követelést, és nem jelennek meg a bíróságon. Ez általában hat–nyolc héten belül mulasztási ítélet meghozatalához vezet. Ha az adós mégis megjelenik a bíróságon, a bíró határidőt szab számára vagy ügyvédjének, hogy írásbeli védekezést (conclusie van antwoord) készítsen. A kantonális bíróság előtt azonban az adósok magukat is képviselhetik, és szóban is előadhatják érveiket. Az első beadvány benyújtása után szokásos eljárás, hogy a bíró mindkét fél számára személyes megjelenést tűz ki, hogy további információkat szerezzen, és megvizsgálja, lehetséges-e egyezségre jutni (comparitie van partijen). Ha nem, a bíróság vagy azonnal ítéletet hozhat, vagy bonyolultabb ügyekben lehetőséget adhat a felperesnek, hogy replikát (conclusie van repliek) nyújtson be. Az alperes erre duplikával (conclusie van dupliek) válaszolhat. Ezek az eljárások átlagosan hat–tizenkét hónapig tartanak.

Felszámolási eljárás

A fizetések behajtásának harmadik, gyakran hatékony módja a felszámolási kérelem benyújtása a kerületi bírósághoz. Ezt a fajta kérelmet ügyvédnek kell benyújtania, és a kérelmezőnek bizonyítékot kell benyújtania egy vitathatatlan adósság fizetési mulasztásáról, valamint arról, hogy létezik legalább egy másik hitelező, akinek bármilyen jellegű vitathatatlan követelése van (például kereskedelmi adósság, kifizetetlen tartásdíj vagy adók). Ezt követően a végrehajtó hivatalosan értesíti az adóst arról, hogy felszámolási kérelmet nyújtottak be. A csőd elkerülése érdekében az adós dönthet úgy, hogy megjelenik a bíróság előtt, hogy vitassa a követelést (vagy azt a tényt, hogy vannak más hitelezők), vagy bíróságon kívüli egyezséget javasoljon. Mivel a legtöbb adós megpróbál megegyezést elérni, ezeket az eljárásokat gyakran még a bírósági tárgyalás időpontja előtt megszüntetik. Ellenkező esetben, és ha elegendő bizonyíték áll rendelkezésre, az adóst csődbe helyezik. Az összes csődügy körülbelül 95%-ában a nem előnyben részesített hitelezők nem kapnak kifizetést.

Tulajdonfenntartás és visszakövetelési jog

A jogi eljárás megindítása vagy a tulajdonfenntartás érvényesítése (ha az szerződésben szerepel) mellett az áruk eladói gyakran élhetnek a visszakövetelési jogukkal (recht van reclame) a ki nem fizetett áruk tekintetében. Ehhez az adósnak ajánlott levelet kell küldeni, amelyben hivatkoznak erre a jogra. A szerződés így felbontásra kerül, és a törvény szerint az áruk tulajdonjoga visszakerül a hitelezőhöz. Ez a jogérvényesítési lehetőség azonban megköveteli, hogy az áruk eredeti állapotban legyenek. A ajánlott levelet a követelés esedékességétől számított 6 héten belül, valamint az áruk kiszállításától számított 60 napon belül kell elküldeni. 

Jogi döntés végrehajtása

Ha az adós nem teljesíti önként a bírósági ítéletet, a hitelező intézkedéseket kezdeményezhet a bírói döntés végrehajtása érdekében. Mivel a legtöbb bírósági határozat azonnal hatályba lép, a hitelezőknek nem kell megvárniuk a három hónapos fellebbezési határidő lejártát. A végrehajtási jogszabályok törvényi szabályokat határoznak meg a kényszerintézkedésekre és azok alkalmazásának módjára vonatkozóan. Hollandiában kizárólag a végrehajtók jogosultak végrehajtási intézkedéseket hozni, és a hitelező utasításai alapján járnak el. A kényszerintézkedések megkezdéséhez két feltételnek kell teljesülnie. A végrehajtónak rendelkeznie kell végrehajtási okirattal (eredeti és végrehajtható ítélet), és a végrehajtás alanyát előzetesen hivatalosan értesíteni kell az okiratról.

Más EU-tagállamok által hozott bírósági határozatokra különleges végrehajtási mechanizmusok vonatkoznak, ideértve az uniós fizetési meghagyást és az európai kis értékű követelésekre vonatkozó eljárást. A nem uniós országok által hozott határozatok kölcsönös alapon ismerhetők el és hajthatók végre, feltéve, hogy a kiállító ország két- vagy többoldalú megállapodást kötött Hollandiával. Ilyen megállapodás hiányában exequatur-eljárás indítható a holland bíróságok előtt. 

Fizetésképtelenségi eljárások

ÁTALAKÍTÁSI ELJÁRÁSOK

A vállalati adósságátalakítás a fizetési felfüggesztési (surseance van betaling) eljárás alkalmazását jelenti. Az adós ideiglenes mentességet kap a hitelezőktől, hogy átszervezhesse vállalkozását, folytathassa üzleti tevékenységét, és végül kielégíthesse hitelezői követeléseit, mindezt a bíróság által kijelölt vagyonkezelő felügyelete alatt. Tervezetet kell benyújtani, amelyet a teljes fennálló adósság háromnegyedét képviselő hitelezők kétharmadának jóvá kell hagynia.

CSŐDÖNGYELEK

Az adós vagyonát a bíróság által kijelölt csődbiztos értékesíti. Ez az eljárás akkor kezdődik, amikor az adós fizetési képtelenné válik, és a kerületi bíróság csődöt hirdet az adósra. Ha egy hitelező kérelmezi az adós csődbejelentését, akkor legalább két, lejárt követeléssel rendelkező hitelezőnek kell lennie. Ha azonban a felszámolást az adós kéri, további hitelezők meglétének igazolása nem kötelező.

A vagyonkezelő összeállítja a hitelezők listáját, az adós vagyonát árverésre bocsátják, majd a bevételt a hitelezők között osztják szét.

Utolsó frissítés: 2026. május