Irak

Az olajellátás zavarai meredek visszaesést okoznak, mielőtt 2027-ben bekövetkezne a fellendülés

Az iraki gazdaság 2026-ban meredek visszaesést fog elkönyvelni, mivel a regionális konfliktus és a Hormuzi-szoroson átmenő forgalomkorlátozások miatt az olajtermelés (a GDP mintegy 60%-a) és az export (az áruexport mintegy 90%-a) terén bekövetkező zavarok súlyosan érintik a gazdaságot. Miután 2026 első felében a teljes olajexport 268 millió hordóra csökkent az egy évvel korábbi 606 millió hordóhoz képest, a prognózisok szerint 2026-ban (az emelkedő árak ellenére) mintegy 40%-kal csökken, majd 2027-ben jelentősen növekedni fog. Ennek következtében az olajtermelés is várhatóan közel 30%-kal, napi körülbelül 3,1 millió hordóra (b/d) csökken 2026-ban – az év második felében bekövetkező fokozatos fellendülés ellenére –, majd 2027-ben becslések szerint napi körülbelül 4,5 millió hordóra emelkedik. A 2027-re előrejelzett kőolajtermelés és -export hirtelen fellendülése elsősorban annak tulajdonítható, hogy várhatóan enyhülnek azok a sokkhatások, amelyek 2026-ban megzavarták az ágazat működését. Noha a regionális konfliktus és az abból fakadó exportkorlátozások jelentősen visszafogták a termelési és exportvolumene, a kőolajmezők és a termelési infrastruktúra nagyrészt sértetlen maradt. A kőolajtermelés várhatóan gyorsan helyreáll, ahogy az exportcsatornák normalizálódnak, és a termelés fokozatosan közeledik az OPEC+ célértékéhez. Irak OPEC+ nyersolaj-termelési kvótája jelenleg körülbelül 4,4 millió b/d. A legutóbbi OPEC+-döntések eredményeként Irak kvótája a 2026 eleji körülbelül 4,1 millió b/d-ről fokozatosan emelkedett, ami támogatja az olajtermelés fellendülését.

Jelentős különbség van a hivatalos és a párhuzamos piaci árfolyamok között. Míg az Iraki Központi Bank továbbra is 1 300 iraki dinár/USD körül tartja a hivatalos árfolyamot, a dinár a párhuzamos piacon körülbelül 1 500–1 550 iraki dinár/USD árfolyamon kereskedik. Ez az árfolyamkülönbözet tükrözi a hivatalos devizapiacra való hozzáférés folyamatos nehézségeit, a készpénzes dollár iránti erős keresletet, valamint az informális tranzakciók tartósan nagy volumenét. Mindazonáltal a közelmúltbeli reformok hozzájárultak a különbség fokozatos szűküléséhez. A legfontosabb intézkedések közé tartoznak a pénzmosás elleni és a szabályozási követelmények szigorítása, az elektronikus fizetési rendszerek fejlesztése, valamint a kereskedelmi finanszírozás és a határon átnyúló tranzakciók során a hivatalos banki csatornákra való nagyobb mértékű támaszkodás. Várakozásaink szerint az iraki központi bank (CBI) 2026 végén változatlanul 5,5%-on hagyja irányadó kamatlábát. Irakban, ahol a gazdasági tevékenységet a készpénzes tranzakciók és az informális szektor dominálja, a kamatláb-változásoknak csupán szerény hatása van a keresletre és az inflációra. Következésképpen az árfolyam-irányítás és a likviditási eszközök valószínűleg továbbra is a monetáris politika fő támaszpontjai maradnak. A monetáris politika továbbra is elsősorban az árfolyam-stabilitás fenntartására összpontosít. Az olajexport hirtelen visszaesése jelentősen csökkentette a devizabeáramlást, ezáltal növelve a központi bank tartalékaira való támaszkodást a dinár rögzített árfolyamának fenntartása érdekében. A bank devizatartalékai a 2026. februári, mintegy 102 milliárd USD-s csúcsról június végére 86 milliárd USD-re csökkentek.

Az olajexport és az árak ingadozása negatívan hat a költségvetési és a külső egyenlegekre

A költségvetési hiány 2026-ban jelentősen megnő, mivel az olajtermelés és -export hirtelen visszaesése jelentősen csökkenti az állami bevételeket (a szénhidrogének a költségvetési bevételek mintegy 90%-át teszik ki). Ezt a hatást tovább erősíti a merev kiadási szerkezet, különösen a közszféra magas bérköltsége (a költségvetési kiadások közel 40%-a), a nyugdíjak és a szociális transzferek, így a kiigazítás fő területe a beruházási kiadások marad. A költségvetési helyzet várhatóan 2027-ben javul majd, elsősorban az olajtermelés és az exportmennyiségek előrejelzett normalizálódásának köszönhetően. A hiány finanszírozása főként belföldi csatornákra támaszkodott, nevezetesen az állami tulajdonú bankokra és – kisebb mértékben – a központi bankra, kiegészítve a költségvetési nehézségek időszakában felhalmozódott hátralékokkal. Az államadósság összetétele ezért a belföldi adósság felé billen, és tükrözi Irak olajalapú bevételeit, a fejletlen tőkepiacokat, valamint a külső hitelfelvétel korlátozott lehetőségét.

Az olajtermelés és -export zavarai 2026-ban a folyó fizetési mérleg hiányába fogják taszítani az országot. Bár a magasabb globális olajárak bizonyos mértékű támogatást nyújtanak, az exportmennyiségek meredek csökkenése várhatóan több mint semlegesíti az árhatást. 2027-ben a folyó fizetési mérleg várhatóan ismét többletet fog mutatni, amit a kőolajtermelés várható normalizálódása és a Hormuzi-szoroson keresztül történő hajózás normalizálódásának köszönhetően engedélyezett exportmennyiségek támogatnak. Ezt a hatást erősítheti a Kirkuk–Ceyhan (Törökország) csővezeték fokozottabb kihasználtsága, amennyiben nő a kurd mezőkből származó olajtermelés, valamint az alternatív exportútvonalak fokozatos helyreállítása, például az északi csővezeték Fishkhaburba, a török határ közelében, amely hozzáférést biztosít a Kirkuk–Ceyhan csővezetékhez. Eközben a Törökországon és Szírián keresztül vezető további exportfolyosók kiépítésére irányuló erőfeszítések középtávon fokozatosan csökkenthetik az ország öbölbeli hajózástól való függőségét, bár ezeknek a projekteknek a többsége valószínűleg nem fog jelentős további kapacitást biztosítani 2027-ben.

A volatilis regionális helyzet közepette a belföldi bizonytalanság fog dominálni

Irak politikai és biztonsági kilátásai továbbra is rendkívül bizonytalanok maradnak. A kockázatok valószínűleg 2027-ig magas szinten maradnak a rendkívül ingatag regionális környezet miatt, amely tovább súlyosbítja a belföldi politikai széttagoltságot. Belföldön a politikai rendszer széttagoltsága és a kormány teljes ellenőrzése alól kivonuló fegyveres csoportok folyamatos befolyása továbbra is jelentős sebezhetőségi tényezők maradnak. A jelenlegi miniszterelnök, Ali al-Zaidi 2026 májusában lépett hivatalba. Kinevezésére a parlament legfontosabb frakciója, a Koordinációs Keret konszenzusos jelöltjeként került sor. Kormánya előtt az a nehéz feladat áll, hogy megőrizze a politikai kohéziót, miközben kezeli a konfliktus gazdasági következményeit, megakadályozza, hogy a belföldi frakciók Irakot közvetlenebbül belerángassák a regionális ellenségeskedésekbe, és megoldja az olyan gazdasági kihívásokat, mint a megbízható villamosenergia- és gázellátás biztosítása. A fejlemények nagymértékben attól fognak függeni, hogyan alakul a regionális konfliktus, ami miatt nehéz számítani Irak politikai stabilitásának egyértelmű javulására, még egy gazdasági fellendüléssel járó forgatókönyv esetén is.

Külpolitikai szempontból Iraknak továbbra is kényes egyensúlyozást kell végrehajtania a háborúzó Irán és az Egyesült Államok között. Míg Irán továbbra is jelentős politikai, gazdasági és biztonsági befolyással rendelkezik, az Egyesült Államokkal való kapcsolatok továbbra is kulcsfontosságúak a biztonsági együttműködés, a szénhidrogén-kitermelés és a dolláralapú nemzetközi pénzügyi rendszerhez való hozzáférés szempontjából. Az amerikai vezetésű koalíció katonai kivonulásának 2026. szeptember végére tervezett befejezése nem a kétoldalú együttműködés végét, hanem az iraki–amerikai biztonsági kapcsolatokban bekövetkező fontos fordulatot jelenti. A átmenet várhatóan azzal jár majd, hogy az Egyesült Államok továbbra is nyomást gyakorol Irakra annak érdekében, hogy az Iránhoz közel álló milíciákat állami ellenőrzés alá vonja, és korlátozza az Iránhoz kapcsolódó pénzügyi és kereskedelmi áramlásokat. Ugyanakkor Törökország egyre fontosabbá válik gazdasági és stratégiai partnerként, különösen a kereskedelem, az infrastruktúra és a Ceyhan kikötőjén keresztül vezető alternatív olajexport-útvonalak tekintetében. A Szíriával fennálló kapcsolatok is fokozatosan javulhatnak, különösen a határon átnyúló kereskedelem és a Földközi-tenger felé vezető potenciális energetikai összeköttetések révén, bár a biztonsági és politikai bizonytalanság korlátozhatja a rövid távú előrelépést. A Kínával fennálló gazdasági kapcsolatok is stratégiai jelentőségűek maradnak. Kína Irak legnagyobb kereskedelmi partnere és nyersolajának egyik fő felvásárlója, míg a kínai vállalatok jelentős jelenléttel bírnak az ország olaj-, energia- és infrastrukturális szektorában. Az iraki olajexport fellendülése ezért várhatóan erősíteni fogja a kétoldalú kereskedelmet 2027-ben, míg a kínai beruházások fontos szerepet játszhatnak az iraki energiakapacitás kiépítésében és az ország újjáépítésében.

Utolsó frissítés: 2026. szeptember