Irak

Lassú növekedési kilátások a korlátozott politikai támogatás és az olajfüggőség miatt

Az iraki gazdaság 2025-ben várhatóan enyhén zsugorodni fog, ami a folyamatos olajtermelési korlátozásokat, az alacsony olajárakat, a nem olajipari szektorok lassú fejlődését és a kihívásokkal teli üzleti környezetet tükrözi. Bár a nominális növekedés várhatóan 2026-ban ismét pozitív tartományba kerül, a fellendülés valószínűleg fokozatos és egyenetlen lesz, amelyet a megnövekedett olajtermelés, a közberuházások üteme, valamint a belföldi és regionális politika alakít majd. A kormányzati kiadások (a GDP 20%-a) várhatóan a növekedés fő hajtóereje lesznek, amit a közszféra bérkiadásainak növekedése és a beruházási kötelezettségvállalások támogatnak. A magánfogyasztás (a GDP 45%-a) várhatóan szerény mértékben járul hozzá a növekedéshez – ezt gátolja a magas munkanélküliség, a gyenge fogyasztói bizalom és a korlátozott hitelállomány-növekedés. Külső szempontból az export várhatóan csak kismértékben fog fellendülni, mivel ezt gátolják a folyamatos olajellátási korlátok és a bizonytalan globális kereslet. Eközben az import várhatóan növekedni fog, amit a közberuházások és a háztartások kereslete hajt majd, ami visszafoghatja a nettó exportot (a GDP körülbelül 10%-a). Ennek eredményeként a nettó kereskedelem összességében semleges vagy enyhén negatív hatást gyakorolhat a 2026-os GDP-növekedésre. Ez az összetétel arra utal, hogy a fellendülés továbbra is nagyrészt kormányvezérelt marad, ami aláhúzza a fiskális mozgástér helyreállításának és a közszféra hatékonyságának javításának fontosságát. A magánszektor tevékenysége és a külkereskedelem aligha nyújthat erős támogatást, hacsak nem javul a bizalom, és nem oldják meg a strukturális szűk keresztmetszeteket.

Az infláció várhatóan alacsony és stabil szinten marad a visszafogott belföldi kereslet, a mérséklődő élelmiszerárak és a viszonylag stabil árfolyamnak köszönhetően. 2025 januárjában Irak az összes törvényes nemzetközi tranzakciót a hivatalos levelezőbanki csatornákat használó kereskedelmi bankokra terelte át, a központi bank pedig az ellenőrzött kereslet alapján biztosítja a devizát. Ez a reform jelentősen szűkítette a hivatalos és a párhuzamos árfolyamok közötti különbséget: míg a hivatalos árfolyam 1,300 dinár volt egy amerikai dollárért, addig a párhuzamos árfolyam 2025 augusztusában körülbelül 1,307 volt, szemben a 2024. januári 2,880-as értékkel. A további előrelépés a banki szolgáltatásokhoz való hozzáférés javításától és az informális kereskedelem szigorúbb ellenőrzésétől függ.

Növekvő költségvetési nyomás és szűkülő tartalékok várhatók

Irak költségvetési helyzete várhatóan tovább romlik, a költségvetési hiány pedig tovább növekszik. Ez a romlás a magasabb kormányzati kiadásokat tükrözi, különösen a bérek és a támogatások terén, miközben az olajbevételek alacsonyabbak. 2025 első öt hónapjában az olajbevételek a szövetségi költségvetés 91%-át tették ki, ami aláhúzza az ország tartós olajfüggőségét. Mivel az olajárak alacsonyak maradnak, a termelést pedig az OPEC+ megállapodások és a kapacitási korlátok szűkítik, a fiskális mozgástér szűkül, ami egyre nagyobb nyomást gyakorol a kormányra, hogy vagy korlátozza a kiadásokat, vagy felgyorsítsa a régóta esedékes diverzifikációs erőfeszítéseket. Az ország jelenleg az OPEC+ kvótája alatt termel a múltbeli túltermelés kompenzálására irányuló tervezett kiigazítás részeként (napi körülbelül 4,03 millió hordó (bpd), szemben az OPEC+ kvótájával, amely 4,86 millió bpd). Ennek következtében az államadósság 2026 végére várhatóan a GDP 55%-át meghaladja, ami visszafordítja az előző években elért konszolidációt, és reformok hiányában aggodalmakat vet fel a költségvetési fenntarthatóságot illetően. A teljes államadósság több mint 80%-át belföldi hitelezők tartják, amelynek jelentős részét az Iraki Központi Banknak tartoznak.

A folyó fizetési mérleg többlete várhatóan tovább csökken, mivel az olajexportból származó bevételek csökkennek, az importkereslet pedig viszonylag rugalmas marad. Az olajexport dominálja Irak teljes exportját, általában az ország teljes exportbevételeinek körülbelül 90–95%-át teszi ki. Bár a külső pozíció továbbra is pozitív, a csökkenő devizatartalékok miatt Irak sebezhetőbbé válik a kedvezőtlen olajár-sokkokkal vagy finanszírozási nyomásokkal szemben, különösen mivel az export diverzifikációja terén csak korlátozott előrelépés történt. A nemzetközi tartalékok fokozatosan csökkentek a 2024. végi mintegy 100 milliárd USD-ről 2025. májusra 97 milliárd USD-re (ami nagyjából 12–18 hónapnyi importnak felel meg). Irak továbbra is jelentős külföldi közvetlen befektetéseket (FDI) vonz, amelyek beáramlása 2024 elején rekordszintet ért el, és a teljes FDI-állomány meghaladta a 110 milliárd USD-t; ezek főként az olaj- és gáziparra koncentrálódnak, de egyre inkább a lakásépítésre, az infrastruktúrára és a szolgáltatásokra is kiterjednek. A mezőgazdaság és a feldolgozóipar iránti növekvő érdeklődés a diverzifikációs törekvések erősödésére utal.

Kockázatos politikai kilátások

Az iraki politikát a közösségek széttagoltsága és az állami ellenőrzésen kívül működő fegyveres csoportok folyamatos jelenléte jellemzi. A politikai helyzet rendkívül széttagolt, a hatalom a síita, szunnita és kurd pártok között oszlik meg. A legfontosabb síita blokkok közé tartozik az Iránnal szövetséges Koordinációs Keret, valamint a befolyásos Szadrista Mozgalom. A szunniták képviseletét olyan pártok osztják meg egymás között, mint a Taqaddum és az Azm, míg a kurd politikai színtéren a rivális Kurdisztáni Demokrata Párt (KDP) és a Kurdisztáni Hazafias Unió (PUK) dominál. A koalíciós politika továbbra is kulcsfontosságú marad. Ebben a tekintetben a 2025 novemberében esedékes parlamenti választások döntő jelentőségűek lesznek. Ahogy a politikai frakciók átrendeződnek és új szövetségek alakulnak ki, az eredmények befolyásolni fogják az intézményi reformok ütemét, valamint a 2026-ban és azután hozandó gazdasági döntéseket. A választások várhatóan szoros küzdelmet hoznak majd, miközben olyan megoldatlan kérdések, mint a decentralizáció, az olajbevételek megosztása és a milíciák integrálása, hosszú árnyékot vetnek az eseményekre. Tekintettel arra, hogy Irakban a választásokat követően hagyományosan hosszadalmas tárgyalásokra kerül sor, az új kormány megalakítása hónapokig is eltarthat, ami késleltetheti a kulcsfontosságú politikai döntéseket és a beruházásokat. Ha azonban a választási folyamatot átláthatóan bonyolítják le, az erősítheti a politikai legitimitást, és előkészítheti az utat a fokozatos reformokhoz. A nemzetközi közösség és a befektetők figyelemmel kísérik majd a fejleményeket.

A Bagdad és a Kurdisztáni Regionális Kormány között az olajbevételek megosztása és az export kapcsán fennálló feszültségek tovább súlyosbítják a belső instabilitást. A korrupció, a munkanélküliség és a gyenge közszolgáltatások táplálják a lakossági elégedetlenséget és a újabb tüntetések kialakulásának esélyét. A tágabb regionális kontextus – Irak kényes helyzete Irán és az Egyesült Államok között – tovább növeli a bizonytalan környezetet, különösen figyelembe véve a konfliktusok átterjedésének kockázatát.

Irak nemzetközi kapcsolatait várhatóan továbbra is a nagy globális és regionális hatalmak közötti kényes egyensúlykeresés fogja meghatározni. Az Egyesült Államokkal való kapcsolatok várhatóan elsősorban a biztonsági együttműködésre fognak összpontosulni, különösen az amerikai vezetésű koalíciós csapatok jelenlétére és az Iszlám Állam maradványainak felszámolására irányuló erőfeszítésekre. Irak továbbra is szoros kapcsolatokat fog ápolni Iránnal, tekintettel a két ország mélyreható politikai, gazdasági és biztonsági összefonódásaira, amelyek az energiaimporttól az iráni-barát milíciák befolyásáig terjednek. Bagdad azonban valószínűleg nagyobb autonómiára törekszik majd, igyekezve elkerülni, hogy belekeveredjen az amerikai–iráni feszültségekbe. Irak gazdasági együttműködés, kereskedelem és befektetések révén igyekszik majd megerősíteni kapcsolatait a Perzsa-öbölbeli államokkal és Törökországgal, különösen az infrastruktúra és az energia területén. A kelet-szíriai instabilitás továbbra is jelentős külső kockázatot jelent, mivel átterjedhet Irakra, különösen a szivárgó határok és a militáns tevékenységek révén. A határ mentén jelen lévő fegyveres csoportok és csempészhálózatok továbbra is kihívásokat jelentenek az iraki biztonság és a határellenőrzés számára.

Utolsó frissítés: 2025. augusztus