Fokozatos visszatérés a növekedéshez
2025 a fellendülés éve lesz, amely a fellendülő belföldi kereslet és a külső környezet fokozatos javulása mellett megalapozza a tartós növekedést. A rugalmas munkaerőpiac (a munkanélküliségi ráta 2025 februárjában 5,7% volt) támogatni fogja a reálbérek szilárd emelkedését, ami továbbra is ösztönözni fogja a háztartások fogyasztását. A lett gazdaság – amely az EU ötödik legkisebb gazdasága – ennek ellenére továbbra is erősebb inflációs nyomásnak lesz kitéve, mint partnerei: 2025 februárjában az infláció 3,7%-ot ért el, szemben az euróövezeti 2,3%-os átlaggal, ami a szolgáltatások árainak merevségének, a részben szabályozott energiafüggőségnek és az erős nominális bérnövekedésnek tudható be. Az infláció azonban várhatóan 2025 végére enyhülni fog.
Az export csökkenése és a beruházások 2024-es éles visszaesése 2025-ben várhatóan megfordul. Lettország fő kereskedelmi partnereinek (a balti államok, Németország és Svédország) gazdaságában bekövetkező fellendülés várhatóan fellendíti a külföldi keresletet, különösen a faipari, vegyipari és gyógyszeripari termékek, valamint az informatikai szolgáltatások iránt. Ugyanakkor az alacsonyabb kamatlábak enyhítik a beruházásokra nehezedő nyomást. A NextGenerationEU keretében a Nemzeti Helyreállítási és Reziliencia-terv (NRRP) részeként kifizetett 1,8 milliárd euró (a GDP 5,5%-a) szintén hozzájárul az infrastruktúra-, az energetikai átállás és a technológiai modernizációs projektek felgyorsításához. A 2024-ben felmerülő nehézségek ellenére a balti államokat az európai vasúti hálózatba integráló, nagyszabású Rail Baltica-projekt központi szerepet fog játszani, nemcsak a növekedés katalizátoraként, hanem számos kulcsfontosságú ágazat – többek között az építőipar, a közlekedés, az anyagipar és a logisztika – támogatásának hajtóerejeként is. Ugyanakkor a magánszélparkokba és az LNG-kikötői infrastruktúrába történő beruházások fokozzák az energiabiztonságot és ösztönzik a helyi termelést. Ezek a tendenciák a digitális és az informatikai szektorok fejlődését is elősegítik.
A közpénzügyeket terhelik a katonai kiadások
A költségvetési hiány 2025-ben várhatóan tovább nő, annak ellenére, hogy a gazdasági fellendülés – elsősorban a hozzáadottérték-adó és a jövedelemadó bevételei révén – támogatni fogja az adóbevételeket. Ugyanakkor a közkiadások folyamatos emelkedése – különösen a védelmi, az energetikai, az egészségügyi és az oktatási szektorokban – jelentős terhet jelent majd. Lettország a katonai kiadásait a GDP 3,5%-ára tervezi növelni, azaz a NATO 2%-os célkitűzése fölé. Ezen felül a közszféra béremelései, valamint az olyan infrastrukturális projektek felgyorsítása, mint a Rail Baltica – amelynek költségei az egekbe szöktek (a becslések szerint 2024-ben a GDP 22,6%-át teszik ki, szemben az eredetileg tervezett 4,6%-kal) – tovább növelik a költségvetési terheket. A 2025-ös költségvetés adóemeléseket is tartalmaz – jövedelemadó-reformokat hajtanak végre, valamint korlátozott erőfeszítéseket tesznek az adócsalás ellen –, de a kiadási nyomás várhatóan meghaladja a többletbevételeket. Mindezek fényében az államadósság tovább fog emelkedni, bár viszonylag mérsékelt mértékben.
A folyó fizetési mérleg 2025-ben is hiányos marad, de az európai kereslet által ösztönzött áru- és szolgáltatás-export fellendülésének köszönhetően várhatóan valamivel kedvezőbb lesz, mint 2024-ben. Az ország továbbra is nettó áruimportőr marad, elsősorban energia, beruházási javak és nyersanyagok tekintetében. A szolgáltatási mérleg összességében többletben marad, amit a közlekedés (főként a közúti árufuvarozás), a logisztika és az informatika hajt. A hiányt elsősorban hitelfelvétellel finanszírozzák, és a közvetlen külföldi befektetések enyhe fellendülése várható, amely a zöld infrastruktúrára és a digitális szolgáltatásokra irányul. A külső adósság szerkezete stabil marad (a GDP 98%-a, ebből 60% a magánszektorra jut), lényegében euróban, és többnyire intézményi befektetők (főként európaiak) jegyzik. A refinanszírozási kockázat tehát korlátozott marad, feltéve, hogy a költségvetési hitelesség megmarad.
Tartósan feszült politikai és geopolitikai környezet
2023 óta Lettországot Evika Sili?a vezeti, aki miniszterelnök és a centrista Új Egység (JV) párt tagja. Hárompárti koalícióval kormányoz, amely a JV-ből, a Zöldek és Gazdák (ZZS) pártból, valamint a Progresszívek (PRO) pártból áll. A szűk többséggel rendelkező (100 mandátumból 52-vel) szövetség egyensúlya ingatag, és a 2026. októberi parlamenti választásokig továbbra is belső feszültségeknek van kitéve. A jelentős ideológiai különbségek ellenére a koalíciós partnerek egyetértenek az ország stratégiai prioritásaiban, mint például az Ukrajnának nyújtott támogatás, az európai integráció és az energiabiztonság. A 2023-ban megválasztott Edgars Rink?vi?s elnök szerepe lényegében tiszteletbeli, de továbbra is konszenzusos személyiségnek számít.
A társadalmi fronton a feszültségek mérsékeltek, de tartósak. A területi egyenlőtlenségek, a közszolgáltatásokra nehezedő nyomás és a képzett munkaerőhiány táplálják az elégedetlenséget. Az egészségügyi szektor továbbra is nyomás alatt áll, a szakszervezetek rendszeresen követeléseket fogalmaznak meg, míg a nyugdíjreform újra felkeltheti a frusztrációt a járulékfizetési időszak 20 évre történő meghosszabbítása és a nyugdíjkorhatár 65 évre emelése miatt.
Nemzetközi szinten Lettország kemény vonalat tart fenn Oroszországgal és Fehéroroszországgal szemben. Továbbra is szilárdan az EU és a NATO álláspontjához igazodik, amely erőteljesebb katonai elrettentést és Moszkva elleni szankciókat szorgalmaz. A balti szomszédokkal való kapcsolatok továbbra is szilárdak, amelyeket olyan közös infrastrukturális projektek támasztanak alá, mint a Rail Baltica, valamint az orosz villamosenergia-hálózattól való leválás és az európai hálózathoz való csatlakozás (2025. februártól hatályos). Belpolitikai szempontból a nyelvi asszimiláció politikája és az orosz nyelvű médiaterület szűkítése továbbra is érzékeny kérdés, különösen a lakosság körülbelül egyharmadát kitevő orosz ajkú kisebbség tekintetében.

Lithuania
Estonia
Germany
Sweden
Russia (Russian Federation)
Poland
Finland