A megnövekedett csapadékmennyiség kedvez a mezőgazdaságnak és a vízenergiának, míg a gyémántipar továbbra is nehézségekkel küzd majd
A gazdasági növekedés várhatóan enyhén javulni fog 2025-ben és 2026-ban, amit a 2024-es aszály utáni mezőgazdasági termelés fellendülése, valamint a megnövekedett uránkitermelés és a megújuló energiák támogatnak. Beruházásokra kerül sor a megújuló energiák (nap- és szélenergia) területén a zöld hidrogén előállítása érdekében. A 2025–2026-os pénzügyi évre körülbelül 93 megawatt kapacitású megújulóenergia-létesítmények üzembe helyezését tervezik. Az új tengeri olaj- és gázmezők feltárása szintén ösztönözni fogja a növekedést, de a gazdasági előnyök várhatóan csak néhány év múlva válnak majd érzékelhetővé. Ezen túlmenően a hatodik Nemzeti Fejlesztési Terv („NDp6”) (a 2022–2023-as és a 2026–2027-es időszakra vonatkozóan) célja az élelmiszer- és vízbiztonság biztosítása, a magánszektor gazdaságban betöltött szerepének erősítése, a kormányzati intézmények hatékonyságának növelése, valamint a megújulóenergia-piac növekedésének előmozdítása.
Az energia- és élelmiszerárak csökkenése, valamint a namíbiai dollárhoz rögzített dél-afrikai rand stabilizálódása nyomán az infláció mérséklődése figyelhető meg. 2025-ben és 2026-ban az infláció a központi bank 3–6%-os célsávján belül marad, tükrözve a dél-afrikai inflációs pályát. Az infláció lassulása, a magas reálkamatok és a növekedés támogatására irányuló elkötelezettség arra késztette a központi bankot, hogy 2024-ben és 2025-ben több kamatcsökkentést hajtson végre. További kamatcsökkentések várhatók. Ez a monetáris lazítás ösztönözni fogja a magánfogyasztást és a beruházásokat.
A gyémántok iránti globális kereslet 2024 óta tapasztalható csökkenése azonban nyomást gyakorol a bányászati tevékenységre és az exportra. Az Egyesült Államok által a namíbiai termékekre kivetett vámok emelése korlátozott közvetlen hatással jár majd, mivel az Egyesült Államokba irányuló export a teljes export mindössze 3%-át teszi ki. Ezzel szemben a kereskedelmi háború közvetett hatása jelentősebb lehet, különösen a nyersanyagok – köztük a gyémántok – iránti globális kereslet csökkenése miatt. Ezen felül a kereskedelmi feszültségek által kiváltott bizonytalanság negatívan befolyásolhatja az energetikai beruházási projekteket. Végül a gyenge globális növekedés negatívan hathat az idegenforgalmi tevékenységre. A kormány emellett vízumkötelezettséget vezetett be bizonyos országokból érkező turisták számára.
Tartósan magas államháztartási hiány, de belföldi hitelfelvétel
Namíbia súlyos államadósság-terhet visel, de azt tervezi, hogy a SACU-tól származó korábbi bevételekből finanszírozott amortizációs alap felhasználásával 500 millió USD-t törleszt előre a 2025 októberében lejáró, 750 millió USD értékű eurókötvényből. A részleges törlesztés jelentősen csökkenti az adósság/GDP arányt. A 2025–26-os és a 2026–27-es költségvetési évre vonatkozó költségvetés azonban a beruházási kiadások növelését tervezi (különösen a vasút modernizálása és a vízügyi infrastrukturális projektek terén), amit elvileg a működési kiadások (bérköltségek) szigorításával kell ellensúlyozni, mindez azzal a céllal, hogy a hiányt a GDP 4%-a alá szorítsák. Ugyanakkor a kormány a nem bányászati vállalatok társasági adókulcsát 30%-ról 28%-ra kívánja csökkenteni, és a közszféra bérköltségének csökkentésére irányuló kísérletei kudarcot vallottak. Ugyanakkor 2025-től a SACU bevételeinek csökkenésére lehet számítani a dél-afrikai gazdaság lassulása, a globális nyersanyagárak esése, valamint a gyémántokból származó adóbevételek csökkenése miatt. Ez a bevételcsökkenés a kiadások növekedésével együtt tehát növelni fogja az államháztartási hiányt.
Ami a külső egyenlegeket illeti, a strukturálisan negatív folyó fizetési mérleg hiányának csökkenése várható az importárak esése, valamint az arany- és urántermelés és -kereslet növekedése miatt. A hiányt elsősorban többek között az olaj- és gázkutatáshoz kapcsolódó közvetlen külföldi befektetések (FDI) fogják finanszírozni. Végül a namíbiai dollár a randdal egyenértékű, amely azonban a nyersanyagoktól való erős függősége és a kedvezőtlen globális gazdasági feltételek iránti érzékenysége miatt leértékelődhet. A külső adósság elsősorban a magánszektorra vezethető vissza, és a közvetlen külföldi befektetésekhez kapcsolódik. A devizatartalékok a négy hónapra szóló importot fedezik.
A SWAPO a munkanélküliség és az egyenlőtlenségek kihívásaival szembesül
A SWAPO, az a mozgalom, amely 1990-ben elvezetett a függetlenséghez, a 2024. novemberi választásokon megőrizte parlamenti többségét, míg elnöki jelöltje, Netumbo Nandi-Ndaitwah megnyerte a választásokat, és ő lett az első nő, aki ezt a tisztséget betöltötte. Az elnök célja, hogy az elkövetkező öt évben megoldást találjon a magas strukturális munkanélküliségre. Ennek érdekében több mint 500 000 munkahelyet tervez létrehozni többek között a mezőgazdaságban, az oktatásban és a szakképzésben, a lakásépítésben, az egészségügyben és a sportban. 2024 decemberében kormánya jóváhagyta a nemzeti kőolaj-kitermelési helyi tartalomra vonatkozó politikát, amelynek célja a helyi részvétel erősítése az olajszektorban azáltal, hogy képzési és munkalehetőségeket biztosít a namíbiaiak számára, valamint bevonja a namíbiai vállalkozásokat az ágazat teljes értékláncába. Nandi-Ndaitwah emellett javasolja bizonyos minisztériumok összevonását a kormányzati kiadások csökkentése érdekében. A SWAPO olyan reformokat tervez bevezetni, amelyek kedveznek a magánszektornak és a makrogazdasági stabilitásnak, anélkül, hogy elhanyagolnák a lakosság jólétét. A magas munkanélküliségi ráta azonban – a szegénységgel és az egyenlőtlenségekkel párosulva – a lakosság elégedetlenségének fő forrása. Az előző kormányzat kudarca a munkanélküliség leküzdésében 12 parlamenti mandátumba került a SWAPO-nak a legutóbbi választásokon. Ezen felül a földreform továbbra is megosztja a lakosságot. A Német Délnyugat-Afrika (1884–1915) gyarmati örökségeként a föld egyenlőtlen elosztása továbbra is fennáll. A magántulajdonban lévő mezőgazdasági földterületek mintegy 70%-a a fehér kisebbség tulajdonában van, amely a lakosság mindössze 8%-át teszi ki (szemben a fekete lakosság által birtokolt mindössze 16%-kal). A 2018–2027-es felülvizsgált nemzeti újratelepítési politika, amely a „hajlandó vevő, hajlandó eladó” elven alapuló önkéntes földújraelosztást ír elő, nehezen tud teret nyerni, mivel a kereslet nem túl fizetőképes, és az állam – a lakosság igényei ellenére – csak korlátozott pénzügyi forrásokat különít el rá.
A 2021 óta érvényben lévő, a friss dél-afrikai termékek behozatalára vonatkozó tilalom meghosszabbításával kapcsolatos legutóbbi feszültségek ellenére Dél-Afrika továbbra is Namíbia fő partnere marad. A kétoldalú kapcsolatokat a Dél-Afrika–Namíbia Kétnemzetiségű Bizottság erősíti, amely a gazdasági, ágazati és politikai együttműködés fejlesztésén dolgozik. A 2023-as legutóbbi plenáris ülésen a két ország megállapodott az energetikai szektorban – különösen a villamos energia és a zöld hidrogén területén – való együttműködésről. Az ágazati bizottságok rendszeresen üléseznek. Ezenkívül Namíbia és Dél-Afrika Lesothóval és Eswatinivel együtt a Dél-afrikai Monetáris Térség tagjai. Emellett az Európai Unióval való kapcsolatok is erősödnek, mivel az EU törekszik energia- és nyersanyag-forrásainak diverzifikálására. 2021-ben a német és a namíbiai kormány közös nyilatkozatot adott ki a német gyarmatosításról, különös tekintettel az 1904 és 1908 között a herero és nama népek felkelését követő mészárlásokra és egyéb atrocitásokra. A nyilatkozatban Németország elismerte erkölcsi és történelmi felelősségét, bocsánatot kért, és egy 30 évre szóló, 1,1 milliárd eurós fejlesztési programot javasolt. A nyilatkozatot azonban az érintett közösségek leszármazottainak képviselői – az ENSZ támogatásával – gyorsan vitatták, mivel a tárgyalásokba csak korlátozott mértékben vonták be őket, és nem ismerték el a népirtás bűncselekményét, valamint a kártérítési kötelezettséget. A nyomásra reagálva a namíbiai kormány a megállapodás újratárgyalását kérte. Németország 2024 decemberében hivatalosan is elismerte a népirtást, és mindkét ország most arra törekszik, hogy véglegesen megkötse a megállapodást. Végül Kína továbbra is szoros kapcsolatot fog fenntartani Namíbiával az infrastrukturális fejlesztésekben, a kereskedelemben és az uránipari beruházásokban betöltött szerepe révén.

South Africa
China
Botswana
Zambia
Congo (Democratic Republic of)
Peru
India
United Arab Emirates