Germany
Czechia (Czech Republic)
Hungary
Poland
AustriaA kereskedelem és az infláció jelentette kihívások, valamint az uniós forrásokból származó lendület
2025-ben Szlovákia gazdasági növekedése várhatóan mérséklődik, elsősorban a költségvetési konszolidációs intézkedések, valamint a háztartások kiadásainak az áfa-emelés előtti előrehozatalát követő magánmegtakarítások újjáépítése miatt. Ezen felül várhatóan Szlovákia lesz a régió egyik leginkább érintett országa a folyamatos globális kereskedelmi feszültségek következtében. Az amerikai kormány által az autóiparra bevezetett, jelentősen magasabb – 25%-os – vámok különös kihívást jelentenek, tekintettel arra, hogy Szlovákia nagymértékben függ az autóipari exporttól. Ez a fejlemény várhatóan az Európai Unión belül az egyik legmagasabb effektív vámtételt eredményezi. Míg az Egyesült Államokba irányuló közvetlen export a GDP mindössze körülbelül 3,5%-át teszi ki, a közvetett hatások – különösen a német kereslet csökkenése révén – várhatóan lényegesen erőteljesebbek lesznek, és lefelé irányuló nyomást gyakorolnak a külső keresletre. Pozitívabb hír, hogy az állami beruházások várhatóan jelentős lendületet kapnak az uniós finanszírozásból, amelynek mértéke a GDP körülbelül 2,8%-ára becsülhető. E források elsődleges forrása a Helyreállítási és Reziliencia-keret lesz. Feltételezve, hogy a kereskedelmi viták nem eszkalálódnak tovább, a gazdasági növekedés várhatóan 2026-ban újra fellendül. Ezt a fellendülést az uniós források maximális felhasználása (a GDP körülbelül 3%-a) és a külső kereslet újraélénkülése fogja alátámasztani, különösen mivel a németországi megnövekedett költségvetési kiadások hatásai kezdenek érvényesülni.
Az infláció Szlovákiában az előrejelzések szerint idén átmeneti emelkedést fog tapasztalni, elsősorban a közelmúltbeli adópolitikai változások miatt, beleértve a hozzáadottérték-adó (HÉA) kulcsainak módosításait is, amelyek számos áru és szolgáltatás költségét megnövelték. Ezen felül a szolgáltatási szektorban és az államilag szabályozott áruk, például a postai díjak és az adminisztratív illetékek emelkedő árai is hozzájárulnak az inflációs nyomáshoz 2025-ben. 2026-ra tekintve az infláció várhatóan enyhülni fog, ahogy ezek az átmeneti tényezők csökkennek, amit a stabilabb bérnövekedés és a globális piacon kialakuló nyersanyagárak stabilizálódása is támogat. A várható csökkenés a mérsékeltebb árdinamika visszatérését tükrözi, és a fogyasztói kiadások várhatóan kiigazodnak a tavalyi, az áremeléseket megelőző időszakban tapasztalt vásárlási rohamot követően. Az inflációs kilátások azonban továbbra is érzékenyek a háztartási energiaárak piaci szintekhez való rögzítését övező bizonytalanságra, amely – amennyiben valóban megvalósul – az inflációt a vártnál magasabb szintre emelheti.
Fokozatos költségvetési konszolidáció
2025-ben és 2026-ban Szlovákia költségvetési helyzete várhatóan fokozatosan javulni fog az állami hiány csökkentésére irányuló kormányzati intézkedéseknek köszönhetően; az állami hiány a GDP 5,9%-áról 2024-ben várhatóan 4,9% körüli szintre csökken 2025-ben, majd 3,9%-ra 2026-ban. Ezzel az államháztartási hiány 2027-re az Európai Bizottság túlzott hiányra vonatkozó eljárás keretében kitűzött 3,0%-os célértékéhez közel kerül. A bevételi oldalon a nemrég bevezetett konszolidációs csomag jelentős adóemeléseket tartalmaz, például a hozzáadottérték-adó (HÉA) 20%-ról 23%-ra történő emelését, a 5 millió euró feletti bevételt elérő gazdálkodók esetében a társasági adó (CIT) 21%-ról 22%-ra történő emelését, valamint egy 0,35%-os pénzügyi tranzakciós adót (tranzakciónként legfeljebb 30 euró). Ezek az intézkedések várhatóan megerősítik a költségvetési bevételeket. A kiadási oldalon az alacsonyabb energiaárak várhatóan csökkentik az energiaellátási kompenzációs intézkedések iránti igényt, ami tovább támogatja a költségvetési konszolidációt. Ugyanakkor továbbra is fennállnak kihívások a kedvezőtlen kamat-növekedési különbség és a gyenge gazdasági növekedés miatt, amelyek korlátozhatják a további bevételnövekedést, és potenciálisan lassíthatják a hiánycsökkentés ütemét 2025-ben.
Szlovákia kereskedelmi mérlege várhatóan kihívásokkal szembesül a közeljövőben, a kereskedelmi hiány várhatóan idén növekedni fog a folyamatban lévő kereskedelmi háborúk és az euróövezet lassú gazdasági növekedése miatt gyengébb külföldi kereslet következtében. Az importköltségek egyrészt mérsékelten növekednek majd – amit a gyenge magánfogyasztás visszafog –, másrészt viszont ezt ellensúlyozni fogja a megnövekedett katonai felszerelés-beszerzések importigényes jellege. A jövőre nézve a 2026-ra várható külföldi kereslet javulása – amelyet a németországi fiskális ösztönző intézkedések is támogatnak – várhatóan kissé csökkenti a kereskedelmi hiányt, enyhítve ezzel Szlovákia külkereskedelmi helyzetét.
Szlovákia politikai megosztottsága mélyül
Szlovákia politikáját jelentős ingadozás és egyre mélyülő polarizáció jellemzi, amelyet Robert Fico miniszterelnök koalíciós kormánya cselekedetei hajtanak elő, amely a Smer-SD (baloldali nacionalista), a Hlas-SD (szociáldemokrata populista) és a nacionalista Szlovák Nemzeti Párt (SNS) pártjaiból áll. Fico, aki 2023-ban tért vissza a hatalomba, ellentmondásos, oroszbarát külpolitikát folytat, amit jól példáz a nagy nyilvánosságot kapott moszkvai látogatása és az Ukrajnának nyújtandó katonai segítség elleni hangos tiltakozása. A közvélemény elégedetlensége 2025 elején nagyszabású tüntetésekben nyilvánult meg: csupán a fővárosban, Pozsonyban mintegy 60 000 ember vonult utcára, hogy tiltakozzon Fico kelet felé történő elmozdulása és az ellenzők által „kúszó autoritarianizmusnak” nevezett jelenség ellen. A kormány jogalkotási programja – amely magában foglalja az állami közszolgálati műsorszolgáltató, az RTVS reformját az állami ellenőrzés erősítése érdekében, valamint a kormányt bíráló civil szervezeteket célzó intézkedéseket – éles bírálatot váltott ki az EU és a nemzetközi felügyeleti szervezetek részéről. Fico 2025 márciusában sikeresen helyreállította koalíciója parlamenti többségét, miután 2024 végén néhány Hlas- és SNS-képviselő átállt az ellenzékhez. A távozó képviselőkkel kötött megállapodások nyomán – amelyek keretében kettőjüket a Beruházási Minisztérium élére, egy harmadikat pedig idegenforgalmi és sportminiszterré nevezték ki – Fico stabil, 79 fős többséget biztosított magának a 150 fős parlamentben. Ezek az egyezségek magukban foglalták a lázadó képviselők kormányhű tagokkal való felváltását, a belső konfliktusok megoldását és a jogalkotási patthelyzet feloldását. Az ellenzék továbbra is széttagolt: olyan pártok, mint a PS, a SaS és a KDH, nehezen tudnak összefogni egy egységes program körül, ami megnehezíti számukra, hogy kihasználják a kormány gyengeségeit.
A jövőre nézve Szlovákia politikai pályája továbbra is bizonytalan. Ha Fico koalíciója fennmarad, akkor még inkább ráerősíthet nacionalista és illiberális politikájára, tovább rontva az EU-val való kapcsolatait, és kockáztatva a szankciókat vagy az EU-forrásokhoz való hozzáférés korlátozását, amelyek elengedhetetlenek a gazdasági fellendüléshez. A folyamatos nyilvános tüntetések és a lehetséges munkaügyi zavargások – különösen a kereskedelmi feszültségekből és az inflációból fakadó egyre növekvő gazdasági nyomás fényében – alááshatják a kormány legitimitását. Ezzel szemben, ha előrehozott választásokra kerül sor, az ellenzéknek azzal a kihívással kell szembenéznie, hogy egy mélyen megosztott politikai környezetben stabil kormányt alakítson. A „Progresszív Szlovákia” párt, amely az EU-párti szavazók körében erős támogatottságot élvez, nehezen tudná áthidalni a szakadékot a konzervatívabb vagy centrista pártokkal, ami akár patthelyzethez a parlamentben, akár egy újabb instabil koalícióhoz is vezethet. A nacionalista és populista áramlatok – amelyeket az SNS és a kisebb szélsőjobboldali csoportok, például a Republika felerősítenek – valószínűleg továbbra is fennmaradnak, kihasználva a vidéki és munkásosztálybeli rétegek gazdasági egyenlőtlenségekkel és kulturális változásokkal kapcsolatos frusztrációit. A proeurópai és nacionalista frakciók közötti szélesebb társadalmi megosztottság továbbra is meghatározója lesz a közbeszédnek, ahol olyan kérdések, mint az uniós finanszírozás, az energiapolitika és az orosz–ukrán konfliktusban való állásfoglalás szolgálnak majd fő csatatérként. Geopolitikai szempontból Szlovákia helyzete az EU-n és a NATO-n belül továbbra is feszültségforrás marad, Fico retorikája és politikája pedig próbára teszi az ország nyugati szövetségeit.