Ausztria

Stagnálás, majd enyhe növekedés

Az osztrák gazdaság lassan kilábal a Második Köztársaság történelmének leghosszabb recessziójából. Két év negatív növekedési rátát követően a GDP 2024 végén és 2025 első felében stabilizálódott. A gazdaság 2025 második felétől szerény mértékben növekedni fog, míg a növekedési ütem 2026 folyamán valamivel nagyobb mértékben emelkedni fog. A magánfogyasztás jelentősen hozzájárul majd ehhez a növekedéshez, mivel a vásárlóerő és a fogyasztói hangulat várhatóan tovább javul, bár óvatosan. Ausztriában a béreket, a nyugdíjakat és a nyugdíjellátásokat egyéves késéssel igazítják az inflációhoz. A 2024-es kollektív bérmegállapodást követő, 8,5%-os erőteljes nominális bérnövekedés után az Osztrák Központi Bank 2025-ben 3,8%-os, 2026-ban pedig 2,7%-os nominális bérnövekedést vár. Az infláció levonása után ez azt jelenti, hogy a reálbér-növekedés 2024-ben 5,3%-os volt – ez volt az első növekedés 2019 óta –, majd 2025-ben és 2026-ban 0,4%-ra, illetve 0,5%-ra stabilizálódott, ami még mindig meghaladná a 0,3%-os hosszú távú átlagot. Valójában az infláció 2024 vége óta ismét észrevehetően emelkedik. Ennek egyik oka az áramár-plafonra vonatkozó kezdeményezés lejárta, valamint egyéb energiaár-támogatási intézkedések 2025 elején bekövetkező megszűnése, ami a háztartások energiaköltségeinek jelentős emelkedését okozta. Ezen felül 2025 augusztusában 19%-kal emelték a KlimaTicket (az egész Ausztriában érvényes tömegközlekedési éves bérlet) árát. 2026-tól az inflációs nyomás várhatóan ismét valamelyest enyhülni fog, amint az energiaárak az előző évhez képest normalizálódnak. A szolgáltatások árai azonban valószínűleg továbbra is nyomás alatt maradnak, mivel azok nagyon munkaigényesek, ráadásul a KlimaTicket is 8%-kal drágulni fog. Végül a vásárlóerőt befolyásolni fogja a klímabónusz-kifizetések megszüntetése (a magánháztartások számára nyújtott, a CO2-árazás miatti kompenzáció, amely helyszíntől függően személyenként évente 145–290 euró között mozoghat), amelyeket utoljára 2025 februárjában folyósítottak. Tekintettel a magánháztartások megtakarítási rátájának az elmúlt két évben tapasztalt emelkedésére, ezeket a többletköltségeket a megtakarítások enyhe csökkenése ellensúlyozhatja.

Az építőipari beruházások is kis mértékben pozitív hatást gyakorolhatnak, különösen 2026-tól kezdve. 2025 elején az Európai Központi Bank (EKB) lazább monetáris politikájának köszönhetően észrevehető fellendülés volt tapasztalható a lakásépítési hitelek iránti keresletben. 2025 első felében az EKB összesen 0,5 százalékponttal, 2%-ra csökkentette irányadó kamatlábát (betéti kamatlábát), ami semleges szintnek számít. Az euróövezet szerény gazdasági növekedése és a stabil inflációs kilátásokra tekintettel 2025 végéig további két, egyenként 25 bázispontos kamatcsökkentésre kerülhet sor. Bár a jegybanki kamatláb 2026-ban valószínűleg változatlan marad, két további kamatcsökkentés nem zárható ki, ha a fellendülés továbbra is lassú marad. Ez 2026-tól támogatni fogja az építőipari szektor keresletét, különösen a lakásépítés terén. Ezzel szemben a gyártóipar alacsony kapacitáskihasználtsága miatt a vállalati beruházások a berendezésekbe és gépekbe várhatóan csökkenni fognak. Az osztrák termékek iránti külső kereslet (a helyben előállított áruk mintegy 50%-át exportálják) várhatóan továbbra is korlátozott marad. Tekintettel a munkaerőköltségek európai átlaghoz viszonyított erőteljes emelkedésére, az osztrák áruk árversenyképessége az elmúlt években romlott. Továbbra is bizonytalanság övezi az EU–USA kereskedelmi megállapodást, mivel a cikk írásának időpontjában hivatalosan nem létezik ilyen megállapodás, csupán egy politikai egyezmény, amely az EU-ból származó árukra vonatkozó amerikai importvámot 15%-ban határozza meg. Ez a vám az autókra és az autóalkatrészekre, valamint a gyógyszerekre vonatkozik, de nem terjed ki az acélra, az alumíniumra és a rézre, amelyekre mind 50%-os vámot vetnek ki. Van néhány kivétel, például a repülőgépek, a generikus gyógyszerek és a kémiai prekurzorok esetében.

Az USA Ausztria második legnagyobb exportpiaca, az ország exportjának 8,2%-át teszi ki: főként gépeket, gyógyszeripari berendezéseket és autóalkatrészeket szállítanak az Atlanti-óceánon túlra. Az osztrák exportot azonban Németország gazdasági fejlődése is befolyásolni fogja, hiszen szomszédja messze a legfontosabb kereskedelmi partnere. Bár Németország várhatóan lassú növekedést fog elérni (különösen 2026-ban), és többet költ a védelemre és az infrastruktúrára, az osztrák vállalatok ezt csak korlátozott mértékben tudják kihasználni, mivel Ausztriának nincs jelentős védelmi ipara. Ráadásul az állam szigorú megszorító politikát kezdett végrehajtani. Következésképpen 2025-ben és 2026-ban nem várható állami támogatás a növekedés fellendítésére.

Megindult az EU hiányeljárása

Nemrég még Ausztriát az EU egyik takarékos országának tartották. Ez 2025-ben megváltozott. 2025 júliusában az EU túlzott hiány elleni eljárást indított. A 2024-ben már amúgy is magas hiányt követően 2025-ben ismét a Maastrichti kritériumok szerinti, a nominális GDP 3%-át meghaladó hiány jelentkezik, ami az államadósságot tovább emeli az EU 60%-os maximális célértéke fölé. Bár a hiány 2026-ban várhatóan csökkenni fog, ez nem lesz elegendő ahhoz, hogy 2028-ra teljesüljön az EU 3%-os célkitűzése. Az elmúlt évek szokatlanul magas adósságszintje az energiaár-válságból eredő magas infláció, valamint a nyugdíjak, a szociális ellátások és a közszféra személyzeti költségeinek automatikus kiigazításának következménye. Erre válaszul a kormány egy nagyszabású konszolidációs programot indított el. Az éghajlatvédelmi projektekkel kapcsolatos megtakarítások (az éghajlati bónusz eltörlése és a támogatások csökkentése, valamint a minisztériumoknál végrehajtott megtakarítások) mellett a kormány úgy döntött, hogy megszünteti az államilag finanszírozott továbbképzési szabadságprogramot, és változtatásokat hajt végre a nyugdíjrendszerben. 2025 júniusától emelkednek a nyugdíjasok egészségbiztosítási járulékai, 2026-tól pedig a korai nyugdíjazás csak 63 éves kortól (a korábbi 62 helyett) és legalább 42 év biztosítási járulékfizetési idővel (a korábbi 40 helyett) lesz lehetséges. Ezen felül az új nyugdíjasok az automatikus inflációs kiigazításnak csupán 50%-át kapják meg. A költségvetésre gyakorolt hatás 2025-ben még korlátozott lesz, mivel az inflációs indexálás és a magas kamatköltségek kiegyensúlyozzák a kiadáscsökkentéseket. A hatások – különösen a nyugdíjreformé – 2026-tól fokozatosan válnak majd láthatóvá, és 2027-ben érnek el teljes mértékben. Ennek megfelelően a költségvetési hiány lassan csökkenni fog, az adósságráta pedig tovább emelkedik.

Ausztria folyó fizetési mérleg-többlete 2024-ben észrevehetően nőtt az árukereskedelmi mérleg erőteljes javulásának köszönhetően, amely a kedvezőbb kereskedelmi feltételekből adódott. Az exportra vonatkozó pesszimistább kilátásokra tekintettel az árukereskedelmi többlet 2025-ben és 2026-ban várhatóan csökkenni fog. Ezt részben ellensúlyozhatja a szolgáltatási mérleg további erősödése, amely a rendkívül magas turisztikai forgalomnak köszönhető. Az elsődleges jövedelmi mérlegben (a külföldi befektetésekből származó bevételek egyenlege) és a másodlagos jövedelmi hiányban (amelyet főként a külföldi munkavállalók hazautalásai és a nemzetközi szervezeteknek fizetett hozzájárulások okoznak) nem várható jelentős változás.

Nyomás alatt a „Candy-koalíció”

Christian Stocker, a konzervatív kereszténydemokrata ÖVP tagja a jelenlegi kancellár, és ő vezeti az ÖVP-ből, a szociáldemokrata SPÖ-ből és a liberális NEOS-ból alakult „Candy-koalíciót”. A koalíció neve a pártok színeire utal: türkiz, piros és rózsaszín. A koalíció csak a 2024. szeptemberi Nemzeti Tanács-választás eredményeit és a szélsőjobboldali FPÖ földcsuszamlásszerű győzelmét követő, elhúzódó tárgyalási időszak után jött létre. Ez volt az FPÖ első országos szintű választási győzelme Ausztria modern történelmében. Az FPÖ 2019-es eredményét megdöbbentő 12,7 százalékponttal javította, elérve a 28,9%-ot, ami a pártnak a 183 képviselői helyből 57-et biztosított. Az FPÖ többletszavazatainak nagy része a konzervatív Kereszténydemokrata Párt (ÖVP) rovására ment, amelynek szavazati aránya az előző választáshoz képest 11,2 százalékponttal, 26,3%-ra csökkent, így 51 mandátumot szerzett. Eredetileg a Nemzeti Tanácsban képviselt valamennyi párt kizárta az együttműködés bármilyen formáját az FPÖ vitatott szélsőjobboldali vezetőjével, Herbert Kickl-lel. Ennek következtében Alexander Van der Bellen szövetségi elnök a második helyen végzett ÖVP-t bízta meg a koalíciós tárgyalások megkezdésével. Az ÖVP felvette a kapcsolatot az SPÖ-vel és a Neos-szal. 2025 elején a Neos elhagyta a tárgyalóasztalt, mivel kifogásolta az SPÖ és az ÖVP nagyobb reformok iránti hajlandóságának hiányát. Ezután, az ÖVP vezetésének változása után, a konzervatívok az FPÖ-höz fordultak koalíciós tárgyalásokra, amelyek azonban kudarcba fulladtak, mivel az FPÖ nem volt hajlandó kompromisszumokra. E két koalíciós lehetőség egyikének alternatívája új választások lettek volna, amelyeken a közvélemény-kutatások szerint az FPÖ még nagyobb szavazati arányt ért volna el, így a „Candy Koalíció” pártjai újra megkezdték a tárgyalásokat, és 2025 márciusában kormányt alakítottak, miután megállapodtak néhány fiskális reform bevezetéséről.

Egyelőre nem világos, hogy a „Candy Koalíció” képes lesz-e kitartani a teljes mandátumot a következő, 2029-re tervezett választásokig. Bár a pártok 2025-re és 2026-ra adóemelésekről és kiadáscsökkentésekről állapodtak meg, a következő évekre vonatkozó költségvetési terv részleteit még nem véglegesítették. Általánosságban elmondható, hogy az ÖVP és (részben) a NEOS az adócsökkentéseket támogatja, míg az SPÖ az adóemeléseket szorgalmazza. Ezen felül minden párt egyetértett a bevándorlási politika szigorításában, és olyan tervet javasoltak, amelynek célja egy állandó kvótarendszer bevezetése a családegyesítésre vonatkozóan. Ezt a folyamatot az FPÖ közvélemény-támogatásának még nagyobb mértékű növekedése is ösztönzi, amely a 2025-ös nyári közvélemény-kutatásokban elérte a 34%-ot (szemben a legutóbbi választásokon elért 29%-kal). Eközben az ÖVP támogatottsága némileg visszaesett 22%-ra, bár továbbra is a második helyen áll.

Fizetés

A SWIFT- és SEPA-átutalásokat (az EU-n belül) általában belföldi és nemzetközi tranzakciókhoz használják, és költséghatékony, gyors és biztonságos fizetési módot kínálnak.

A váltók és – kisebb mértékben – a csekkek leggyakrabban finanszírozási eszközként vagy fizetési garanciaként kerülnek felhasználásra. Mindazonáltal egyik sem széles körben elterjedt, és használatuk sem ajánlott, mivel nem mindig jelentik a leghatékonyabb fizetési módot. A váltók érvényességéhez viszonylag szigorú kötelező feltételeknek kell megfelelniük, ami visszatartja az üzletembereket azok használatától. Ezzel párhuzamosan a csekkeket a kibocsátás napján nem kell fedezni, de a bemutatás napján fedezettnek kell lenniük. A bankok általában visszaküldik a fedezetlen csekkeket a kibocsátóknak, akik saját maguk is leállíthatják a kifizetést anélkül, hogy attól kellene tartaniuk, hogy e lehetőség visszaélése miatt büntetőeljárás indul ellenük.

Követelésbehajtás

Általános szabály, hogy a behajtási eljárás azzal kezdődik, hogy az adósnak ajánlott levélben fizetési felszólítást küldenek, amelyben emlékeztetik őt a fennálló összeg, valamint az adásvételi szerződésben vagy az értékesítési feltételekben meghatározott késedelmi kamat megfizetésére vonatkozó kötelezettségére.

Amennyiben a szerződésben nincs kamatlábra vonatkozó záradék, 2002. augusztus 1-jétől félévente alkalmazandó kamatláb az Osztrák Nemzeti Bank alapkamatlábja, amelyet az Európai Központi Bank refinanszírozási kamatlábához viszonyítva számítanak ki, nyolc százalékponttal megemelve.

GYORSÍTOTT ELJÁRÁS

A bizonyos, likvid és vitathatatlan követelések esetében a hitelezők előre kinyomtatott űrlapon gyorsított bírósági végzést (Mahnverfahren) kérhetnek a kerületi bíróságtól. Az ilyen típusú gyorsított eljárásra illetékes kerületi bíróság a 75 000 euróig (korábban 30 000 euróig) terjedő rendes követelések esetében gyorsított eljárást folytat le.

Ebben az eljárásban a bíró végzést ad ki a követelt összeg és a felmerült jogi költségek megfizetésére. Ha az adós a végzés kézbesítésétől számított négy héten belül nem nyújt be fellebbezést (Einspruch) a végzés ellen, a végzés viszonylag gyorsan végrehajthatóvá válik.

A be nem fizetett váltókra külön eljárás (Wechselmandatsverfahren) vonatkozik, amelynek keretében a bíróság azonnal kézbesít egy végzést, amelyben az adóst két héten belüli rendezésre kötelezi. Amennyiben azonban az adós vitatja a követelést, az ügyet a szokásos bírósági eljárás keretében tárgyalják.

Ha az adósnak más EU-országokban is vannak vagyontárgyai, a hitelező kérheti a Bécsi Kereskedelmi Bíróságtól, hogy állítson ki európai fizetési végzést a vitathatatlan tartozásokra vonatkozóan, amely az összes EU-országban (Dánia kivételével) végrehajtható.

RENDES ELJÁRÁS

Amennyiben nem sikerül megegyezésre jutni, vagy a követelést vitatják, az utolsó lehetőség egy rendes kereset (Klage) benyújtása a kerületi bíróság (Bezirksgericht) vagy a tartományi bíróság (Landesgericht) előtt, a követelés összegétől vagy a vita jellegétől függően. Az alpereseknek négy hetük van arra, hogy benyújtsák saját érveiket.

A tartományi bíróságok esetében az alpereseknek a idézésre válaszul be kell nyújtaniuk saját érveiket, erre négy hét áll rendelkezésükre.

Kizárólag a bécsi kerületben működik külön kereskedelmi bíróság (Handelsgericht), amely kereskedelmi ügyeket (kereskedelmi viták, tisztességtelen verseny miatti perek, fizetésképtelenségi kérelmek stb.) tárgyal.

Az eljárás előkészítő szakaszában a feleknek írásbeli bizonyítékokat kell benyújtaniuk, és be kell nyújtaniuk a saját követeléseiket. A bíróság ezután dönt a hozzá benyújtott ügy tényállásáról, de saját kezdeményezésére nem folytat vizsgálatot. A főtárgyaláson a bíró megvizsgálja a benyújtott írásbeli bizonyítékokat, és meghallgatja a felek érveit, valamint a tanúk vallomásait. Az első fokon általában körülbelül tíz–tizenkét hónapon belül lehet végrehajtási határozatot szerezni. A polgári perrendtartás előírja, hogy a perben győztes fél jogosult a vesztes féltől a korábban felmerült összes szükséges jogi költség teljes megtérítésére.

0

0

0

Jogi határozat végrehajtása

A bírósági ítélet akkor válik végrehajthatóvá, amikor jogerőre emelkedik. Ha az adós nem tartja tiszteletben a bírósági ítéletet, a bíróság lefoglalási vagy fizetésletiltási végzést bocsáthat ki. Alternatív megoldásként a bíróság lefoglalhatja és eladhatja az adós vagyonát.

Külföldi ítéletek esetében a körülmények az ítéletet hozó országtól függően változhatnak. Az EU-tagállamok esetében az uniós ítéletek végrehajtásának két fő módja az európai végrehajtási meghatározás vagy a Brüsszel I. rendelet rendelkezései alapján történő végrehajtás. Nem uniós országok esetében az ítéleteket akkor ismerik el és hajtják végre, ha az ítéletet hozó ország Ausztriával nemzetközi megállapodást kötött.

Fizetésképtelenségi eljárások

PEREN KÍVÜLI ELJÁRÁSOK

A bíróságon kívüli szerkezetátalakítási erőfeszítések és tárgyalások általában megelőzik a fizetésképtelenségi eljárásokat. Ezek lehetőséget nyújtanak arra, hogy a biztosított hitelezői státuszért cserébe tőkeátalakítási hiteleket szerezzenek.

ÁTALAKÍTÁS

A szerkezetátalakítási eljárás előfeltétele, hogy az adós kérelmezze az eljárás megindítását, és egyidejűleg benyújtsa a szerkezetátalakítási tervet. Ez az eljárás lehet önigazgatású vagy egy adminisztráció által irányított. Az önigazgatású szerkezetátalakítás esetén az adósnak önigazgatási kérelmet kell benyújtania, amelyet a szükséges dokumentumokkal és egy legalább 30%-os kvótát biztosító szerkezetátalakítási tervvel kell kiegészítenie.

FELSZÁMOLÁS

A felszámolási eljárás célja a különböző hitelezők jogainak méltányos érvényesítése. Az eljárást egy csődbiztos vezeti, aki átveszi az irányítást a vállalkozás felett, eladja az eszközöket, és a bevételt felosztja a hitelezők között.

TULAJDONJOG-FENNTARTÁS

Németországhoz hasonlóan a tulajdonjog fenntartása egy szerződésben szereplő írásbeli záradék, amely kimondja, hogy a szállító megtartja a szállított áruk tulajdonjogát mindaddig, amíg a vevő az ár teljes összegét ki nem fizeti. Ez általában három formát ölthet:

egyszerű tulajdonjog-fenntartás: a szállító megtartja a szállított áruk tulajdonjogát mindaddig, amíg a vevő a teljes vételárat ki nem fizeti;

kiterjesztett tulajdonjog-fenntartás: a tulajdonjog-fenntartás kiterjed a későbbi áruk továbbértékesítésére is; a vevő az újbóli értékesítésből származó, harmadik félnek szóló követeléseket az eredeti szállítóra ruházza át;

kiterjesztett tulajdonfenntartás: a tulajdonfenntartás kiterjed az új termékké feldolgozott árukra is, és az eredeti szállító a szállítás értékéig tulajdonos vagy társtulajdonos marad.

Utolsó frissítés: 2025. augusztus