Az állami kiadások támogatják a 2026–27-es növekedést
Németország jelenleg az egyik leglassabban növekvő fejlett gazdaság, ahol a reál-GDP 2019 vége óta szinte egyáltalán nem bővült. Az ország exportorientált üzleti modellje, amely nagymértékben támaszkodik a gépiparra, az autóiparra és a vegyiparra, már jó ideje nyomás alatt áll. Sajnos a magasabb energiaárak, az amerikai vámok bevezetése és Kína globális piaci versenytársként való felemelkedése további terhet ró a hazai gazdaságra. Miután 2023-ban visszaesett, majd 2024-ben stagnált a növekedés, 2025-ben végre visszatért, amikor a reál-GDP még mindig gyenge, 0,2%-os növekedést mutatott. Pozitívumként említhető, hogy 2026-ban valószínűleg ismét gyorsulás várható, bár a közel-keleti konfliktus és annak az energia- és vegyipari árakra gyakorolt hatása némi ellenállást jelent. 2027-re azt feltételezzük, hogy a német gazdaság magasabb fokozatba kapcsol. A korábbi fellendülési fázisokkal ellentétben ezt a bővülést nem elsősorban a magánszektor fogja hajtani, mivel mind a háztartások fogyasztása, mind a vállalati beruházások várhatóan továbbra is gyengék maradnak, miközben a nettó export is továbbra is csalódást okoz.
Éppen ellenkezőleg: a kormány 2025-ben létrehozott egy adósságból finanszírozott, az infrastruktúrára és a klímasemlegességre irányuló különalapot (SFIC), amely ösztönző hatással lesz az állami kiadásokra, különösen a közberuházásokra. Az alap jelentős, 500 milliárd eurós költségvetését (a jelenlegi GDP körülbelül 11%-a) a következő évtized során fogják elkölteni, ebből egyenként 100 milliárd eurót szánnak a szövetségi tartományokra (Bundesländer) és egy éghajlati és átalakítási alapra. A fennmaradó 300 milliárd eurót a szövetségi kormány osztja el. Az igénybevétel azonban eddig elmaradt a tervtől, ami csökkenti a potenciális növekedési hatást. A 2026. júniusi adatokon alapuló legfrissebb előrehaladási jelentés vegyes képet fest. A tartományok szintjén 2026 közepéig a költségvetés 9,6%-át (ami 9,6 milliárd eurónak felel meg) allokálták projektekre, de ebből ténylegesen csak 0,5%-ot folyósítottak. Szövetségi szinten a teljesítmény sokkal jobb: 2025-ben a kormánynak sikerült 14,0 milliárd eurót kifizetnie (ami a 18,9 milliárd eurós elkülönített költségvetés 74,0%-ának felel meg). 2026 januárja és júniusa között 15,1 milliárd eurót folyósítottak, ami az idei 39,7 milliárd eurós költségvetés mintegy 38%-át teszi ki. A projektek között azonban jelentős különbségek vannak. Míg a kórházi beruházások már 2026-ban felhasználták a számukra elkülönített költségvetés 100%-át (6 milliárd euró), és a sportlétesítmények a 2026-os keret mintegy 60%-ának kifizetéséből részesültek (836 millió euróból 500 millió), más területeken a helyzet sokkal rosszabbnak tűnik. Az energetikai infrastruktúra, a kutatás-fejlesztés és a digitalizáció területén a kifizetési arány jelenleg alacsony kétszámjegyű tartományban mozog. Ugyanakkor a közlekedési infrastruktúra – amely idén az SFIC-támogatások oroszlánrészét kapja – 2026. június végéig a 22 milliárd eurós költségvetésének körülbelül egyharmadát használta fel. Összességében a közberuházások Németországban az idei évben körülbelül 129 milliárd euróra emelkednek, szemben a 2024-es 75 milliárd euróval. Míg az építőipar és a kapcsolódó ágazatok profitálni fognak az infrastruktúrára és az épületekre fordított megnövekedett kiadásokból, a fegyveripar is továbbra is nagyobb kereslettel számolhat 2026–2027-ben. A felfegyverkezésre létrehozott különalap (amelyet az előző kormány hozott létre az Ukrajna elleni 2022-es invázió után, összege: 100 milliárd euró) 2027 végére kimerül, de a jelenlegi kormány kizárta a katonai kiadásokat az alkotmányban rögzített adósságfék hatálya alól. Ennek eredményeként a védelmi költségvetés 2029-ben várhatóan eléri a 152 milliárd eurót, ami a 2023-as érték háromszorosa, és a GDP 3,5%-ának felel meg (jelenleg 2,4%). A német fegyveripar hatalmas kapacitási problémáira tekintettel a további megrendelések egy része elkerülhetetlenül külföldi beszállítókhoz kerül, és így a külföldi ágazati növekedést is támogatni fogja.
Összességében Németország fiskális ösztönzőcsomagja 2026-ban és 2027-ben egyaránt 0,4 százalékponttal növelheti a növekedést, de ez magasabb költségvetési hiányokkal és megnövekedett államadóssággal jár majd. Mindez akkor történik, amikor a német 10 éves állampapír hozama már 3,2%-ra emelkedett, ami 2011 óta a legmagasabb érték. A 2026-ban és 2027-ben egyaránt a GDP körülbelül 4%-át kitevő költségvetési hiányok, valamint a gyenge gazdasági növekedés következtében Németország államadósságának GDP-hez viszonyított aránya a prognózisok szerint a 2024-es körülbelül 62%-ról 2027 végére közel 68%-ra emelkedik. Ez európai összehasonlításban még mindig kedvezőnek számít (az euróövezeti átlag 2026 második negyedévében 89% volt), de jelzi az ország hagyományosan szigorú és fegyelmezett költségvetési politikájának eltolódását. Emellett középtávú kockázatokat is jelent, amennyiben az SFIC-költségvetést nem állami beruházásokra, hanem kormányzati juttatásokra fordítanák.
A magánszektor továbbra is alulteljesít
Problémát jelent, hogy a fiskális ösztönzés nélkül a német gazdaság ismét stagnálás veszélyével szembesülne, mivel mind a háztartások, mind a vállalkozások pesszimistán tekintenek a következő negyedévekre. Az iráni háború 2026. márciusában történt kitörése és az azt követő energiaár-emelkedések negatívan hatottak a fogyasztói bizalomra. A GfK fogyasztói hangulatindexe májusban hároméves mélypontra, -33,1 pontra esett vissza, és azóta csak kismértékben javult. Mind a gazdasági, mind a jövedelmi várakozások a 2025. júliusi, igen erős +10,1-es, illetve +15,2-es értékekről egy évvel később -6,3-ra, illetve -14,5-re estek vissza. A „vásárlási hajlandóság” alindex szintén mélyen negatív tartományban van. Ez – a korábban vártnál magasabb inflációval (amely a reálbérek stagnálásához vezet) és a fokozott munkahelyi bizonytalansággal párosulva – visszafogja a háztartási keresletet 2026 hátralévő részében és 2027 első negyedéveiben. A magánfogyasztás jelentőségét tekintve (amely 2025-ben a GDP több mint 53%-át tette ki) ez nem ígér jót a kilátási időszak növekedési kilátásainak.
Ugyanakkor a vállalati oldalon az Ifo üzleti hangulatindex ismét emelkedő tendenciát mutat, május és július között három egymást követő javulást regisztrált. Ugyanakkor a mutató az összes vizsgált szektorban továbbra is negatív tartományban marad, és különösen a kiskereskedők nagyon pesszimisták a következő tizenkét hónapra nézve. Aggasztó, hogy a hitelkockázat továbbra is problémát jelent: a vállalati fizetésképtelenségek száma 2022 óta emelkedik, és 2026 január–áprilisában újabb 7%-os éves növekedést mutatott. Az euróövezet legfontosabb irányadó kamatlábait az EKB már emelte, és további emelések is lehetségesek, amennyiben az iráni háború tartósabb árnyomáshoz vezet. Ugyanilyen problémás, hogy az EKB legfrissebb, 2026 júliusában közzétett banki hitelezési felmérése szerint a kereskedelmi hitelezők négy egymást követő negyedévben szigorították a vállalatok hitelhez jutásának feltételeit. A növekvő geopolitikai és fizetésképtelenségi kockázatokra hivatkozva a bankok 2026 második felében további szigorításra számítanak, ami további refinanszírozási kihívásokat jelent a német vállalatok számára.
Az ország folyó fizetési mérleg-többletét nagyrészt az árukereskedelem határozza meg. Míg az euróövezetbe irányuló export továbbra is növekszik, a Kínába és az Egyesült Államokba (a két legfontosabb exportpiacra) irányuló szállítások már jó ideje csökkennek. A 2025-ös, mintegy 10%-os visszaesést követően a 2026. január–május közötti adatok is kedvezőtlenek: az Egyesült Államokba irányuló export 7,0%-kal, a Kínába irányuló pedig 13,0%-kal csökkent az előző év azonos időszakához képest. Ugyanakkor az import növekedése továbbra is erőteljes, és 2026 első öt hónapjában meghaladta az export növekedését (3,7% szemben a 3,0%-kal). Németország csökkenő versenyképessége, az Egyesült Államokban bevezetett új kereskedelmi korlátok, valamint az energiaimport magasabb költségei következtében Németország továbbra is jelentős folyó fizetési mérleg-többlete várhatóan csökkenni fog 2026–2027-ben, és 2027-ben 3,2%-ra esik vissza (2024-ben 5,8% volt).
A kormány egyre népszerűtlenebb
A 2025. februári előrehozott választásokat és a 2025. májusban létrejött új koalíciós kormányt követően – amelyben Friedrich Merz kancellár vezette jobbközép CDU/CSU és Lars Klingbeil alkancellár és pénzügyminiszter vezette balközép Szociáldemokraták (SPD) működnek együtt – a két partnerpárt iránti közvélemény-támogatás folyamatosan csökken. Merz népszerűsége körülbelül 20%-ra esett vissza, ami a valaha mért legalacsonyabb érték bármely német kancellár esetében, és mindkét párt támogatottsága csökkent, a CDU/CSU-é 22%-ra, az SPD-é pedig 12%-ra. A legnagyobb nyertes a szélsőjobboldali AfD: szövetségi szinten jelenleg körülbelül 28%-os támogatottságot ér el a közvélemény-kutatásokban, ami a Bundestagban, a parlament alsóházában a legnagyobb párttá tenné. Az AfD várhatóan nagyon jól fog szerepelni a kelet-németországi három, ősszel esedékes tartományi választáson. Szász-Anhalt tartományban a szeptemberi választáson abszolút többséget szerezhet (jelenleg 42%-os támogatottsággal), és megalakíthatja első tartományi kormányát. Egy ilyen eredmény tovább destabilizálná a szövetségi kormányt, ami potenciálisan vezetői kihívást válthat ki a CDU/CSU-n belül, és a jobbközép politikusok körében felhívásokat eredményezhet a jelenlegi „tűzfal-politika” feladására, amely tiltja az AfD-vel való együttműködést. Merz kancellárra már júliusra is egyre nagyobb nyomás nehezedett egy elrontott kormányátalakítás miatt, amely a saját parlamenti frakciójának nagy részét elidegenítette.
Ezen felül a kormány megállapodott jelentős (de még mindig nem elegendő) szociális reformok végrehajtásáról. Szakértői bizottságok 2026 közepére javasoltak változtatásokat a nyugdíj- és egészségügyi rendszerekben, és a kabinet jelezte, hogy jóváhagyja a javaslatokat. Az év elején a munkanélküli-ellátáshoz való hozzáférést is szigorították (ez a CDU/CSU egyik fő kampánytémája volt), de a költségmegtakarítás nem olyan jelentős, mint azt eredetileg várták. A reformjavaslatok megvalósítása azonban komoly kockázatokkal jár a parlamentben. A nyugdíjreform a nyugdíjkorhatár emelését, valamint a munkáltatók és a munkavállalók járulékainak növelését irányozza elő. Ezek az intézkedések népszerűtlenek lesznek a választók körében, egy olyan időszakban, amikor a kormány már így is gyenge közvélemény-kutatási adatokkal küzd. Ugyanakkor az úgynevezett nagykoalíció (mivel magában foglalja a háború utáni Németország két egykor domináns politikai erejét) csupán 12 fős többséggel rendelkezik a parlamentben. Egy ilyen törékeny többség nem enged meg túl sok ellenzőt a kormánypártok soraiban.

United States of America
France
Netherlands
Poland
China
Belgium
Czechia (Czech Republic)