A "fizetésképtelenségi paradoxon" a végéhez közeledik?

A pandémiát követő eufórikus fellendülés bizakodó gazdasági előrejelzéseket eredményezett, azonban a 2023-as makrogazdasági kilátások enyhén szólva is borúsak. Ennek fényében számíthatunk-e a követelések és a vállalati fizetésképtelenségek széles körű növekedésére? Jean-Christophe Caffet, a csoport vezető közgazdásza ad választ kérdéseinkre.

Hogyan változnak a gazdasági lehetőségek 2023-ra?

 

A 2022-es év különösen rosszul zárult, messze elmaradva a tavalyi év várakozásaitól, amelyek a járvány utáni fellendülés eufóriája közepette születtek. A 2023-as makrogazdasági kilátások ezzel szemben finoman szólva is borúsnak mutatkoznak. A legtöbb azonosított kockázat beigazolódott, ami aggodalmakat vet fel a világgazdaság újabb borzalmas évét illetően, különösen Európában, ahol a gazdaság már most is instabil, miközben az infláció egyre újabb magasságokba szökik.

 

A központi bankok, hogy elkerüljék az 1970-es évek forgatókönyvének megismétlődését, monetáris szigorításba kezdtek. Ennek – mint fogalmaznak - csak akkor lesz vége, ha az árak stabilizálódnak - habár ennek makrogazdasági következménye egy újabb recesszió lehet.

 

A szigorúbb pénzügyi feltételek által jellemzett időszakok - különösen, ha ilyen jelentősek - szinte mindig hatással vannak a követelésekre. És kiváltképp akkor, ha ezek az időszakok más, a vállalatok jövedelmezőségét megterhelő tényezőkkel párosulnak, mint ahogyan ez napjainkban a nyersanyagok és alapanyagok, különösen az energia ára és a jövőben esetleg a bérköltségek meredek emelkedése (vagy tartósan magas szintje) miatt történik. A teljes foglalkoztatottság és a gyakran kétszámjegyű infláció mellett zajló éves tárgyalások nem sok kétséget hagynak: a bérköltségek jövőre érezhetően emelkedni fognak, (természetesen) az egyes országok és gazdasági ágazatok közötti egyértelmű különbségekkel. Emellett a kamatterhek érezhetően magasabbak lesznek, és a banki hitelekhez való hozzáférés is korlátozottabbá válik. Ugyanakkor a vállalatok pénzforgalmukat tekintve is sokkal kedvezőtlenebb helyzetben zárják az évet - különösen a feldolgozóipar leginkább energiaigényes területei.

 

Ilyen körülmények között számíthatunk-e a vállalati fizetésképtelenségek megugrására?

A Covid-19 világjárványból fakadó fizetésképtelenségek "paradoxonja" két kulcsfontosságú tényező miatt fog feloldódni. Az első a kormányzati beavatkozással kapcsolatos, amely az infláció újbóli emelkedése és a monetáris politikával ellentétes célkitűzések miatt most sokkal nagyobb nyomás alatt áll, mint két évvel ezelőtt. Míg a világjárvány idején bevezetett költségvetési támogatás a legfejlettebb gazdaságokban több mint 10 GDP-pontot tett ki, az európai országok - Németország kivételével - most óvatosabbak a kiadásaikkal kapcsolatban. Az energiaválság kezelésére hozott intézkedések (" tarifapajzsok", stb.) körülbelül 3 GDP-pontot tesznek ki. Más szóval, a kormányok által elfogadott "bármi áron" megközelítés mostanra egyértelműen a múlté. A második ok a jelenlegi válság lényegi természetével kapcsolatos, amely gyökeresen eltér az egészségügyi válságtól: a Covid 19 világjárvány többé-kevésbé átmeneti sokk volt, amely szinte az összes, a vállalatok által viselt változó költséget kioltotta. A jelenlegi válság ezzel szemben inkább állandó jellegű, amely általánosan megnövekedett költségeket eredményez, amelyeket az állam nem tud teljes egészében kezelni.

Ilyen körülmények között nehéz nem számítani a vállalati fizetésképtelenségek meredek növekedésére a következő negyedévekben. A normalizálódási folyamat számos országban már megkezdődött, például Franciaországban, ahol az év első tíz hónapjában mintegy 50%-kal nőttek a fizetésképtelenségi arányok - elsősorban a fuvarozó, a kereskedelmi és az agrár-élelmiszeripari ágazatban. Valószínűleg túlzás lenne azt állítani, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a fizetésképtelenségek áradata és még inkább, egy teljes "szökőár" fog bekövetkezni, ahogyan azt egyes vélekedések mutatják: egyrészt a hatóságok szoros figyelemmel kísérik a helyzetet, másrészt az energiaellátás lehetősége nagyon rövid távon visszaszorulni látszik. Mindazonáltal a 2023-as mikro- és makrogazdaság egyfajta (újra)konvergálási időszakát éli.

Szerzők és szakértők