Az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háború eszkalálódása kritikus ponthoz érkezett, és a globális kereskedelem súlyos zavarával fenyeget. A 100% feletti kölcsönös vámok megfizethetetlenül drágává teszik a két gazdasági óriás között folyó kereskedelmet. A recesszió kockázata mind az amerikai gazdaság, mind a világgazdaság számára jelentősen megnövekedett.
Példátlan kereskedelmi háború
Az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háború soha nem látott méreteket öltött. Miután Donald Trump elnök április 2-án átfogó vámokat jelentett be, Kína hasonló intézkedésekkel válaszolt. Egy héten belül pedig mindkét ország további 125%-os vámokatvetett ki egymásimportjára. Az érintett termékek között szerepelnek kínai gyártmányú árucikkek, például ruházati cikkek és játékok, valamint amerikai exporttermékek, többek között mezőgazdasági termények, valamint high-tech berendezések.
A vámok a központi elemei Donald Trump politikájának
Donald Trump mindig is hangoztatta, hogy a vámok alkalmazásának rövid távú költségei igen alacsonyak a hosszú távú előnyökhöz képest. Úgy tekint rájuk, mint az adókedvezmények finanszírozásának, az amerikai kereskedelmi hiány mérséklésének és a külföldi tőke vonzásának eszközére a gyártás áttelepítése érdekében. A kereskedelmi kapcsolatok megszakítása egy olyan többletkapacitással rendelkező gazdasággal, mint Kína, teljesen összhangban van ezzel a stratégiával. Az USA és a világ többi része közötti kereskedelem összeomlásának kockázata nem aggasztja, úgy véli, hogy a globális kereskedelem kizárólag az Egyesült Államok javát szolgálja.
Az Egyesült Államokat recessziós veszély fenyegeti
A függetlenedés terén elért eredmények ellenére az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelem továbbra is a világgazdaság alapvető pillére marad. A vámok okozta import visszaesés a feldolgozott termékek árának drámai emelkedéséhez vezethet, vagy egyes importtermékek teljesen gazdaságtalanná válhatnak, s ezzel el is tűnhetnek az amerikai piacról. Az ellátási láncok megszakadása olyan kulcsfontosságú ágazatokat érinthet, mint az autóipar, a vegyipar és az elektronika. Az infláció az év végére elérheti a 4%-ot, a munkanélküliség pedig 5-6%-ra emelkedhet,recesszióba taszítva ezzel a gazdaságot.
A legrosszabb forgatókönyv: bizalomvesztés, tőkekiáramlás és az USA dollár leértékelődése
A legkomolyabb forgatókönyv az amerikai kormányzásba vetett bizalom elvesztése lenne, ami tartós tőkekiáramlást és fizetési mérleg válságot idézhetne elő. A legfrissebb mutatók ebbe az irányba mutatnak, és egyre valószínűbbé teszik ezt a szcenáriót. Április 2. óta az amerikai dollár 0,93-ról 0,88-ra esett az euróval szemben, és a kincstári hozamok 50 bázispontot zuhantak. Az év eleje óta az S&P 500 7,6%-ot veszített értékéből. Ezek mind arra utalnak, hogy a tőke kiáramlik az országból.
A belföldi piac támogatása, Kína válasza a vámok okozta bizonytalanságra
Kína esetében a vámsokkot részben ellensúlyozhatják a belföldi ösztönző intézkedések. Az iparvállalatok forgalmának 81%-át még mindig a belföldi értékesítés teszi ki, míg az Egyesült Államokba irányuló közvetlen export mindössze 2,7%-on áll. A belföldi piac ezért továbbra is kulcsfontosságú tényező, valamint a kínai kormány (a Politburo következő, április végi ülésén) fokozhatja a támogatásokat és a támogatási intézkedéseket az érintett kis- és középvállalkozások és exportőrök számára. A tartós külső bizonytalanságok azonban meggyengíthetik ezen intézkedések hatását, mivel a vállalatok és a fogyasztók még alacsonyabb költségek mellett is visszafogottak maradhatnak a beruházásokkal és a hitelfelvétellel kapcsolatban.
Az üzleti partnerek részéről szükség lesz a kereskedelempolitika felülvizsgálatára
Az Egyesült Államok és Kína közötti kereskedelmi háború kiéleződése arra kényszerítheti mindkét ország gazdasági partnereit, hogy vizsgálják felül kereskedelmi stratégiájukat, és válasszanak aközött, hogy a hazai iparukat védik, vagy az amerikai politikához igazodnak az alacsonyabb vámok előnyeinek kihasználása érdekében. Az utóbbi lehetőség óhatatlanul a vámok megkerülésére irányuló (például az ASEAN-on keresztül történő) átirányítási tevékenységek mérséklődéséhez vezetne. E helyzet ellensúlyozására Peking arra törekedhetne, hogy helyreállítsa kapcsolatait az exportorientált gazdaságokkal, amelyek inkább hajlanak a multilateralizmus védelmére (Japán, Délkelet-Ázsia és Európa). Bár ez a stratégia az USA vámpolitikáját övező bizonytalanságok miatt elképzelhetőnek tűnik, Kínának először el kell oszlatnia a kínai dömpinggel kapcsolatos félelmeket kereskedelmi partnereiben, exportkvóták vagy minimálárak kiszabásával önmagára nézve.
