Az Európai Unió Tanácsa és az Európai Parlament 2026. május 20-án megállapodott a Turnberry-egyezményt ratifikáló szövegekről, ezzel új lendületet adva a brüsszeli és washingtoni kereskedelmi kapcsolatoknak. A transzatlanti enyhülés látszata mögött az egyezség ugyanakkor elsősorban kockázatkezelési célokat szolgál – a protekcionizmus erősödésének megelőzését, miközben fenntartja a válaszlépések lehetőségét amerikai szerződésszegés esetén.
Főbb mutatók
- 15% vs. 0% – a transzatlanti megállapodás kulcsát jelentő vámszintek
- 2026. december 31. – az USA teljes megfelelésére kitűzött határidő
- 2029. december 31. – a megállapodás lejáratának tervezett időpontja, meghosszabbítás hiányában
A kereskedelmi feszültségek eszkalációjának elkerülése
A 2025 nyarán létrejött Turnberry-megállapodás – Donald Trump korábbi, akár 30%-os vámtarifákra vonatkozó kilátásba helyezését követően – 15%-ban maximálta az európai termékekre alkalmazható amerikai vámok szintjét. Ezzel párhuzamosan az Európai Unió vállalta az amerikai ipari importvámok eltörlését, valamint egyes mezőgazdasági és élelmiszeripari termékek piacra jutásának javítását.
Az egyezményt ugyan Európában számos kritika érte kiegyensúlyozatlansága miatt, ugyanakkor egyértelmű stratégiai célt szolgál – a kereskedelmi környezet stabilizálását és egy, az európai exportőrök számára kedvezőtlenebb forgatókönyv elkerülését.
Az amerikai megfelelést biztosító garanciák
Az európai kompromisszum sajátossága a végrehajtási szövegekben rögzített biztosítéki mechanizmusok rendszere, amely három pillérre épül:
- Felfüggesztési klauzula: lehetővé teszi az intézkedések felfüggesztését, amennyiben az Egyesült Államok nem tartja be a 15%-os vámtetőt – akár új vámok bevezetése, akár a meglévők elégtelen csökkentése miatt (különösen az acél- és alumínium-származékok esetében, ahol a vámszint továbbra is elérheti az 50%-ot). A megfelelés határideje: 2026. december 31.
- Védelmi mechanizmus: aktiválható az európai ipart jelentősen károsító importnövekedés esetén.
- „Sunset” klauzula: a kedvezmények 2029. december 31-én automatikusan megszűnnek, amennyiben nem történik jogszabályi hosszabbítás.
Az Európai Unió ezzel egy feltételes, ugyanakkor szükség esetén visszafordítható megállapodást erősít meg.
Az ábra adatai .xlsx formátumban
Egyre törékenyebb európai pozíció
A 2025 nyári aláírás óta a környezet érdemben megváltozott. Az amerikai Legfelsőbb Bíróság IEEPA¹ alkalmazására vonatkozó döntése korlátozta a Trump-adminisztráció gyors és jelentős vámemelési mozgásterét.
Ennek következtében a megállapodás európai szempontból képviselt relatív előnye mérséklődött. A „Turnberry-diszkont” – az EU Kínán kívüli országokhoz viszonyított vámelőnye – 2025 szeptembere és 2026 márciusa között 4,4-ről 1,4 százalékpontra csökkent.
A kockázatok ugyanakkor továbbra is fennállnak. Az amerikai autóiparra nehezedő nyomás, valamint az év második felében más jogalapokon bevezethető intézkedések lehetősége változatlanul reális eszkalációs veszélyt jelez.
Vegyes ágazati hatások
Az európai feldolgozóipar számára a hatások vegyesek. Az autóipar jól szemlélteti ezt a kettősséget. Az európai exportőrök az amerikai piacon 25% helyett 15%-os vámmal szembesülnek, ugyanakkor az európai piacon erősödő versennyel kell számolniuk. A mezőgazdaságban az európai engedmények célzottabbak: egyes feldolgozott termékek esetében jelentős vámcsökkentések, az érzékeny szegmensekben – például a tejtermékeknél – pedig vámkontingensek kerültek bevezetésre.
A megállapodás nem jelenti a transzatlanti kereskedelmi kapcsolatok normalizálódását. Inkább azt tükrözi, hogy az Európai Unió célja a vámfeszültségek további eszkalációjának korlátozása, miközben fenntartja a visszalépés lehetőségét az amerikai kötelezettségvállalások esetleges megsértése esetén.
– Olivier Rozenberg, a Coface politikai elemzője.
1 International Emergency Economic Powers Act
