Peking a strukturális gazdasági kihívások közepette alacsonyabb növekedést tűz ki célul 2026-ra
Kína 2025-ben elérte az 5%-os növekedési célját, amit a szilárd export támogatott, amely hatékonyan elfedi a tartósan gyenge belföldi keresletet. Nem meglepő módon a magasabb vámok miatt az Egyesült Államokba irányuló közvetlen export zuhanásnak indult, de a kiesést nagyrészt ellensúlyozta az ASEAN-országokba irányuló export ugrásszerű növekedése – ezek az országok ugyanis fontos átrakodási és összeszerelési központok. Ugyanakkor az exportteljesítmények eltérő képet mutattak a fejlett és a munkaerő-intenzív ipari termékek esetében. A gépipari és elektronikai termékek szilárd exportnövekedést értek el, amit a globális mesterséges intelligencia iránti kereslet emelkedése is segített. Az játékok, bútorok és ruházati cikkek szállításait azonban jobban érintették az amerikai vámok, mivel szűk árréseik kevésbé tették lehetővé a többletköltségek felszívását. Ezeket a termékeket azonban ritkán irányítják át, mivel ellátási láncaik kevésbé igazodnak a harmadik országok ipari korszerűsítési igényeihez. Belföldön a magánfogyasztás 2025 első félévében némileg talpra állt, amit elősegített az a csereprogram, amely a tartós fogyasztási cikkek – például háztartási gépek, okostelefonok és járművek – cseréjének 15–20%-át támogatta. A támogatások hatásának fokozatos csökkenésével azonban a fogyasztás 2025 második félévében gyorsan elvesztette lendületét, amit a gyenge munkaerőpiacból fakadó korlátok és a szociális jóléti kiadások csupán szerény mértékű növekedése is elősegített. Ugyanakkor a lakáspiac stagnálása továbbra is negatív vagyonhatásokat vált ki. A beruházási tevékenységek, amelyek történelmileg a kínai gazdasági növekedés alapját képezték, szintén meglepő módon romlottak: a fix beruházások 2025-ben 3,8%-kal csökkentek az előző évhez képest, ami az elmúlt évtizedek első éves visszaesését jelentette. Míg a lakásberuházások visszaesése továbbra is a fő fékező tényező maradt, a gyártási beruházásokat a gyengébb vállalati nyereség és a kapacitásbővítésre vonatkozó korlátozások is visszafogták.
Peking a 2026-os GDP-növekedési célt a „körülbelül 5,0%”-ról „4,5–5,0%” közötti sávra csökkentette. Az 5,0%-os cél az elmúlt három évben volt érvényben. De még ez az alacsonyabb cél is komoly kihívásnak bizonyulhat, tekintettel az ingatlanágazat elhúzódó válságára, a kisebb méretű csereprogram visszaható hatására, a közel-keleti geopolitikai feszültségekre és a csökkenő potenciális növekedésre. Pozitívumként említhető, hogy 2026-ban veszi kezdetét Kína 15. ötéves terve, amely várhatóan új hullámot indít el a politikai kezdeményezések és beruházási projektek terén. Ez, az előrehozott fiskális támogatással együtt, hozzájárulhat a gyártási és infrastrukturális beruházások fellendüléséhez. Ugyanakkor Pekingnek gondosan egyensúlyba kell hoznia hosszú távú stratégiai törekvéseit azzal a kockázattal, hogy további többletkapacitás jön létre, ami fokozhatja a deflációs nyomást és a haszonkulcsra nehezedő nyomást. Eközben az export várhatóan továbbra is a növekedés egyik pillére marad, amit a mesterséges intelligenciával kapcsolatos elektronikai termékek iránti strukturális kereslet, valamint – a nyersolajárak emelkedése miatt – az elektromos járművek értékesítésének potenciális fellendülése is támogat. Az IEEPA alapján bevezetett vámok eltörlése szintén kedvező hatással járhat, de az amerikai vámokkal kapcsolatos bizonytalanság továbbra is nagy. Trump elnök a 122. szakasz alapján már bevezetett egy további 10%-os vámot minden országra legfeljebb 150 napra, és új, a 301. szakasz szerinti vizsgálatokat indított Kína ellen, amelyek végrehajtása esetén nincs korlátozás a vámtételek mértékére, és nincs lejárati idő sem. Ezen felül a közel-keleti katonai konfliktus kitörése és a Hormuzi-szoroson átmenő hajóforgalomra vonatkozó szigorú korlátozások szintén nyomást gyakorolhatnak a kereskedelmi forgalomra.
Míg Peking lassan a kereslet és a kínálat jobb egyensúlya felé tereli a folyamatokat, a deflációtól az inflációs cél (körülbelül 2%) felé történő átmenet valószínűleg fokozatos lesz. 2025 közepén a politikai döntéshozók „anti-involution” kampányt indítottak a termelés szabályozására a kapacitás közvetlen ellenőrzése, szigorúbb szabályozási előírások vagy piaci alapú konszolidáció révén. Ezek az intézkedések hozzájárultak a termelői árindex (PPI) deflációjának mérsékléséhez, bár a javulás csupán néhány upstream vagy midstream szektorra korlátozódott. Ide tartoznak a szén, a színesfémek, az elektronikus alkatrészek, valamint a zöld technológiával kapcsolatos szektorok bizonyos nyersanyagai, ahol a kínálat konszolidáltabb és a termelés összehangolása könnyebb. Ezzel szemben a downstream termékek árainak helyreállása lassú volt. A fogyasztói piac tartósan lassú fellendülése korlátozta a vállalatok azon képességét, hogy a magasabb inputköltségeket a végfogyasztókra hárítsák át, megakadályozva ezzel a széles körű reflációt. Az alacsony infláció és a renminbi közelmúltbeli erősödése miatt a monetáris politikának továbbra is lesz mozgástere a támogató irányvonal fenntartására a gyenge belföldi kereslet kezelése érdekében, még akkor is, ha az energiaárak emelkedése és az alacsonyabb növekedési cél mérsékelheti a lazítás ütemét.
Korlátozott kiegészítő fiskális támogatás
Az alacsonyabb növekedési cél és a nagyobb politikai rugalmasság mellett Kína 2026-os költségvetése lényegében változatlan marad az előző évhez képest. A fiskális támogatás összességében azonban továbbra is jelentős mértékű. A nominális költségvetési hiány (a speciális állampapír-kibocsátási kvóta nélkül) aránya változatlan maradt 2025-höz képest, a GDP 4%-át teszi ki, ami továbbra is meghaladja a régóta elfogadott 3%-os küszöbértéket. A központi kormány speciális kötvényeire vonatkozó kvóta – amelyeket az elmúlt években építési projektek és fogyasztási támogatások finanszírozására használtak fel – szintén változatlan maradt, 1,3 billió RMB-nél (~a GDP 0,9%-a). Ezen felül a helyi önkormányzatok speciális kötvényeinek kvótája – amelyet hagyományosan infrastrukturális beruházások finanszírozására használnak, de a közelmúltban kiterjesztették a stratégiai ágazatok fejlesztésének és a lakáspiac stabilizálásának támogatására is – szintén változatlan maradt az előző évhez képest, 4,4 billió RMB-n (a GDP kb. 3%-a). Összességében az intézkedések továbbra is a GDP közel 8%-át teszik ki, ami arra utal, hogy a költségvetési konszolidáció egyelőre nem látszik. A visszafogott belföldi kereslet és a deflációs nyomás közepette a növekedés támogatásához továbbra is tartós fiskális ösztönzésre lesz szükség. A földeladásokból származó strukturális bevételkiesésekkel együtt a költségvetési hiány valószínűleg továbbra is magas szinten marad, és az adósság/GDP arány középtávon emelkedő pályára áll.
Kína folyó fizetési mérlegének többlete 2025-ben rekordmagasságú, 735 milliárd USD-re (a GDP 3,7%-ára) emelkedett, szemben a 2024-es 423,9 milliárd USD-vel (a GDP 2,4%-ával). A javulást elsősorban az árukereskedelmi többlet ugrásszerű növekedése hajtotta. Az Egyesült Államok által bevezetett magasabb vámtarifák ellenére az ASEAN-országokba és más feltörekvő régiókba, például Latin-Amerikába irányuló export nagyrészt ellensúlyozta az Egyesült Államokba irányuló szállítmányok visszaesését. A javulást az AI-hez kapcsolódó elektronikai kereslet és a gyenge importkereslet is támogatta. Ugyanakkor a szolgáltatási kereskedelmi hiány csökkent, elsősorban a beérkező turizmus növekedésének köszönhetően, amelyet a közvetlen repülőjáratok számának növekedése és a 30 napos vízummentességi szabály kiterjesztése további országokra támogatott. A pénzügyi oldalon a nettó külföldi közvetlen befektetések kiáramlása is csökkent, részben a külföldi befektetésekre vonatkozó negatív lista rövidítésének köszönhetően, amely eltávolította az összes gyártási korlátozást és tovább nyitotta a szolgáltatási szektort. Ezek a fejlemények együttesen a fizetési mérleg általános javulásához vezettek, ami felfelé irányuló nyomást gyakorolt a renminbire. A valuta felértékelődési nyomása azonban – a magasabb nyersolaj- és gázárakkal párosulva – lassíthatja az árukereskedelmi mérleg javulását, bár a folyó fizetési mérleg általános többlete valószínűleg stabil marad.
Az USA és Kína közötti stratégiai verseny változatlanul fennáll
Az Egyesült Államok és Kína 2025 októberében kereskedelmi fegyverszünetet kötött, de az alapul szolgáló középtávú stratégiai versengés változatlan maradt. Mindkét fél engedményeket tett annak érdekében, hogy időt nyerjen a kölcsönös függőség fokozatos csökkentésére, miközben megőrizte a megállapodáson kívüli befolyási eszközöket, amelyek könnyen újra fellobbanthatják a feszültségeket. Az USA beleegyezett abba, hogy felére csökkenti a fentanillal kapcsolatos 20%-os vámokat, amelyeket később teljes mértékben visszavontak, miután az amerikai Legfelsőbb Bíróság azokat jogellenesnek minősítette. Washington azonban nem tett engedményeket a fejlett chipekre vonatkozó exportkorlátozások enyhítését illetően, sem a Tajvan iránti katonai kötelezettségvállalásainak módosítását illetően. Kína viszont beleegyezett abba, hogy elhalassza öt további ritkaföldfémre (REE) vonatkozó exportellenőrzéseket és azok extraterritoriális szabályozását. Ez több időt biztosít az Egyesült Államoknak arra, hogy Kínán kívüli ritkaföldfém-ellátási láncokat szervezzenek ki, különösen Japánnal, Malajziával és Vietnámmal. Hétféle ritkaföldfémre vonatkozó exportkorlátozásokat azonban fenntartották. Ezek közé tartozik a diszprózium és a terbium is, amelyek kritikus fontosságú anyagok a nagy teljesítményű chipek és a védelmi berendezések gyártásához.
Az Egyesült Államokon túl tekintve úgy tűnik, javultak a Kína és az EU közötti kereskedelmi kapcsolatok annak a megállapodásnak köszönhetően, amelynek keretében a kínai elektromos járművekre vonatkozó szubvencióellenes vámokat (akár 35%) minimális importár-kötelezettségvállalásokkal váltják fel. Válaszul Kína az eredetileg tervezettnél alacsonyabb dömpingellenes vámokat vetett ki az uniós tejtermékekre. Ugyanakkor a kapcsolat nem teljesen rózsás, tekintettel a tartós árukereskedelmi egyensúlyhiányokra, az iparpolitikák strukturális különbségeire és az ukrajnai konfliktussal kapcsolatos véleménykülönbségekre. Ezzel szemben a kínai–japán kereskedelmi kapcsolatok jelentősen megromlottak a japán nyilatkozatok nyomán, amelyek egy esetleges tajvani konfliktusba való katonai beavatkozásra utaltak. Ez arra késztette Kínát, hogy korlátozza a kettős felhasználású termékek – köztük a ritkaföldfémek, a drónok és a fejlett elektronikai eszközök – exportját 20 olyan japán vállalat számára, amelyekről úgy vélte, hogy azok Japán katonai képességeit erősítik.
Valószínűleg azért, hogy elkerülje a közvetlen konfrontációt az Egyesült Államokkal, miközben katonai erőforrásait határai közelében összpontosítja, Kína nyilvánosan hallgat a közelmúltbeli közel-keleti feszültségekről. Belpolitikai szempontból elsőbbséget biztosított a nyersolaj-ellátás biztonságának, és korlátozta a finomított termékek exportját. A benzin, a dízel és a repülőgép-üzemanyag exportja jelenleg tilos, bár a Hongkongba és Makaóba irányuló szállítások továbbra is kivételt képeznek. Bár Kína általános külső energiafüggősége a bőséges hazai szénkészleteknek és a megújuló energiaforrások gyors növekedésének köszönhetően továbbra is mérsékeltebb, mint a régióbeli társaiké, a közlekedés és az ipar számára a Közel-Keletről importált olajra és gázra való támaszkodása továbbra is jelentős kockázatot jelent. A venezuelai nyersolaj Kínából való elterelését már eredményező, legutóbbi amerikai beavatkozással együtt ezek a fejlemények Kína nyersolaj-importjának több mint 15%-át teszik ki potenciális ellátási zavarok veszélyének. Bár stratégiai kőolajtartalékokat hoztak létre a közvetlen sokkhatások tompítására, Kínának át kell alakítania energiaellátási stratégiáját azáltal, hogy beszerzéseit több partner között osztja szét, és csökkenti a politikailag instabil beszállítóktól való függőségét.

United States of America
Europe
Hong Kong
Vietnam (Socialist Republic of)
Japan
Taiwan (Republic of China)
South Korea