A világ GDP-növekedésének prognózisa 2014-re
A világ GDP-je három éven át tartó folyamatos lassulás után 2014-ben vélhetően ismét növekedésnek indul: várhatóan 3,1%-kal bővül, szemben a 2013. évi 2,5%-kal. A kedvező irányú elmozdulást leginkább azeurózónatalpra állása, illetve azEgyesült Államokés azEgyesült Királyságfokozódó gazdaságinövekedése vezérli. AzEgyesült Államokbanaz állami szerepvállalás mellett a belső fogyasztás lehet a gazdasági növekedés élénkülésének a motorja, s így az USA GDP-je az idei 1,5%-kal szemben jövőre akár 2,2%-kal is emelkedhet. Ezt támogatja az csökkenő munkanélküliség, a csökkenő megtakarítási ráta, és a háztartások egyre alacsonyabb adósságszolgálata, ami rég nem látott mélységbe csökkent és lehetőséget adott a bankok hitelkihelyezésének növelésére a magán szektor irányába. Továbbá nem szabad elfelejteni az építőipar kedvező kilátásait sem a szárnyaló ingatlan árakkal és beruházási kedvvel! AzEgyesült Királyságbanaz üzleti- és a fogyasztói bizalom 2013 végére, de főként 2014-re a korábbinál jelentősebb növekedést mutat. Az alacsony munkanélküliségi ráta pedig biztosítja a lakossági fogyasztás szinten maradását, amiben a Bank of England által bevezetett, a háztartások hitelfelvételét könnyítő különböző megoldások is szerepet játszanak. Ezek alapján a brit gazdaság teljesítménye 1,5%-kal nőhet 2014-ben.Japánbanidén a gazdasági aktivitás jelentős gyorsulást mutat (a növekedés 1,9%-ra tehető) a Bank of Japan által 2012 vége felé elindított monetáris enyhítést célzó lépéseknek köszönhetően, ugyanakkor az ösztönző intézkedések hatásai nagy valószínűséggel fokozatosan kikopnak majd 2014 folyamán. Annál is inkább, mivel olyan költségvetési megszorítások lépnek érvénybe, mint például az ÁFA-emelés. A várakozások szerint ennek köszönhetően a növekedés jövőre mérsékelt szinten marad (+1,4%).
A fejlettebb gazdaságok erőteljesebb növekedési kilátásaiból bizonyos mértékben a feltörekvő piacok is profitálhatnak a külkereskedelem révén. Legtöbbjük azonban – különösen a legnagyobbak (Kína, India, Oroszország, Brazília) – még a válság előtti szinteket sem éri majd el.
Eurózóna: biztos, de gyenge növekedés 2014-ben
A második negyedéves GDP-bővülési adatok az eurózóna fellendülésére utalnak, így egymást követő hat negyedév recessziója után visszatért a növekedés.NémetországésFranciaországkedvező képet mutat, hiszen esetükben negyedéves összevetésben 0,7%-os, illetve 0,5%-os emelkedés tapasztalható.OlaszországésSpanyolországgazdasága még mindig a negatív tartományban maradt, azonban a recesszió mértéke mindkét országban jelentősen csökkent.
Szemben a 2013-ra várható 0,4%-os visszaeséssel az eurózóna növekedése előreláthatóan 1% lesz 2014-ben, ami egyértelmű, ám még mindig meglehetősen erőtlen bővülést jelez. Erre utal a monetáris unión belüli üzleti bizalom és az ipari termelés mutatóiban közelmúltban történt javulás is, hiszen egyes vállalatok – elsősorban az exportáló feldolgozóipari ágazatokból – a helyrebillent marzsoknak köszönhetően, újból beruházásokba kezdtek. Ugyanakkor – habár az Európai Bizottság visszafogta a kiigazítás ütemét és elhalasztotta egyes költségvetési célok teljesítésének határidejét – a költségvetési konszolidáció továbbra is lassítja az euróövezet növekedését. Ezen felül az eurózóna gyorsulását továbbra is fékezik a szigorú banki hitelfeltételek, főként Spanyolországban és Olaszországban. A monetáris politika csatornái e két országban továbbra is jórészt átjárhatatlanok maradnak: az EKB által meghatározott alacsony alapkamat nem tükröződik vissza a vállalatok és háztartások számára kínált banki hitelkamatokban. Az egységes európai alapkamat ellenére a német és francia vállalati és lakossági ügyfelek közel féláron jutnak hitelhez spanyol és olasz társaikhoz képest. Ez utóbbi két országban az 1-5 éves futamidejű hitelek átlagos kamatlába közel 6 százalék. Az eltérés a spanyol és az olasz államadósság fenntarthatóságával kapcsolatos aggodalmakkal magyarázható. A költségvetési konszolidáción kívül tehát a hitelkamatok nagy szóródása az egyik fő tényezője annak, hogy miért alakult ki jelentős növekedésbeli eltérés az euróövezet egyes országai között.
Németország1,8%-os jövő évi bővülésével várhatóan ismét a gazdasági növekedés éllovasa lesz. Mind a magánberuházások, mind pedig a lakossági fogyasztás mérsékelt növekedése valószínűsíthető az alacsony munkanélküliségi ráta, a viszonylag magas bérnövekedés és a lakossági megtakarítások visszaesése következtében. Mindez az építőipar pozitív kilátásaiban is visszatükröződik.
Franciaországban, ahol 2014-ben 0,6%-os GDP-növekedést várunk, a lakossági fogyasztást továbbra is adóemelések (például a januári ÁFA-emelés), valamint a nagymértékű munkanélküliség és a tartósan magas megtakarítási ráta mérsékli. Ennek fényében a lakásárak túlértékeltségét is figyelembe véve az építőipar továbbra is ballasztként húzza majd vissza a gazdasági növekedést.
Olaszországbana háztartások szabadon felhasználható jövedelme a még mindig magas munkanélküliségi ráta ellenére valamelyest konszolidálódott: a 2012. év végén tapasztalt 2,9%-os éves visszaeséshez képest 2013 második negyedévében már 0,3%-os éves növekedés volt tapasztalható. A költségvetési hiány ledolgozásának felgyorsítására a közelmúltban tett intézkedések nyomán némiképp bővülhet a magánberuházások mértéke annak ellenére is, hogy a korábbi időszakhoz képest a hitelezési feltételek szigorúbbak maradhatnak.
Spanyolországbana fejlettebb piacok gazdasági kilátásainak erősödése és a versenyképesebb árakból származó előny nyomán az export erőteljes növekedése várható. Ugyanakkor a belső keresletet továbbra is korlátozza a rendkívül magas (még mindig 26% fölött álló) munkanélküliségi ráta, a magánszektor nagyfokú eladósodottsága, valamint az ingatlanszektor elhúzódó korrekciója: az eladatlan lakások száma még mindig nagyon magas (kb. 780 ezer). Olaszországhoz hasonlóan a spanyol vállalkozások is szenvednek a magánberuházásokat szinte ellehetetlenítő szigorú hitelfelvételi lehetőségektől.
Kelet-Közép-Európa profitálhat az euróövezet talpraállásából
Az elmúlt években a kelet-közép-európai régió gazdaságai különösen megszenvedték az euróövezet recesszióját, ugyanakkor Nyugat-Európa talpra állása kedvező hatást gyakorol Kelet-Közép-Európára is. Főként az olyan nyitott gazdaságokra, mint példáulCsehországvagyMagyarország. Csehország exportjának kétharmada az EMU-országokba irányul, aminek köszönhetően az ország gazdasága jövőre ismét növekedésnek indulhat a két éven át tartó folyamatos recesszió után. A jelentős export mellett azonban a belső kereslet továbbra is nagyon gyenge, ami egyébként a régióban általános jelenség. A vergődő belső fogyasztás több tényezőre vezethető vissza.
Először is a rendkívül szigorú hitelfeltételek komoly mértékben visszafogják a vállalati beruházásokat. A hitelszűke olyannyira jellemző, hogy a magánszektor hitelállományának növekedése egyes országokban (pl.Magyarországon) még mindig negatív tartományban mozog. A többi állam zömében (Lengyelországban,Csehországban,SzlovákiábanésRomániában) ugyan pozitív ez a mutató, ám alacsony értéket mutat. Például a 2012 novembere és 2013 júliusa közötti, 225 bázispontos jegybanki alapkamat-csökkentés ellenéreLengyelországban a hitelállomány továbbra is lassú ütemben növekszik, ugyanis a bankok tartalékként halmozzák fel az extra likviditást vagy arra használják, hogy pénzügyi instrumentumokat (például lengyel államkötvényt) vásároljanak ahelyett, hogy új hiteleket bocsátanának a magánszektor rendelkezésére.
A lakossági fogyasztást a térségben tapasztalható magas munkanélküliség is erőteljesen visszafogja, amit tovább súlyosbít, hogy a munkanélküliek egyre nagyobb aránya egy évnél régebben veszítette el a munkáját (ez az arányLengyelországbanés aBaltikumbanmár az 50 (!) százalékot is meghaladja).
Végül, mivel az államadósság folyamatosan nőtt 2008 óta, és jelenleg is magas szinten áll a régió több országában (különösen Magyarországon, Szlovéniában, Szerbiában és kisebb mértékben Lengyelországban), ezért nagy valószínűséggel további költségvetési megszorítások válnak szükségessé a GDP-hez viszonyított államadósság mértékének stabilizálása érdekében. Ez pedig továbbra is visszahúzó erőt jelent majd a szóban forgó országok gazdasági tevékenységére nézve.
