Nagyító alatt a dohánypiac: hogyan fizetnek a szektorban?

A dohányértékesítési rendszer átalakítása számottevő változást eredményezett a piacon, többek között csökkent a forgalom, de egyéb tényezők is hatással voltak az érintettek teljesítményére. Mindazonáltal a dohányipari szereplőknél az átlagnál alacsonyabb, 250-300 ezer forintot tesz ki a behajtási ügyek átlagértéke. Jellemzően a tartozások 20 százaléka marad rendezetlenül, ezek pedig szinte kivétel nélkül hitelbiztosítás nélküli esetek – derül ki a Coface friss elemzéséből, amely szerint napi szinten érdemes kezelni a kintlévőségeket, és tartozás esetén gyorsan, következetesen kell eljárnia a beszállítónak. Így az ügyek rendezése 1 hónapra csökkenthető a szokásos 2 hónapról.
Az elmúlt hetekben ismét fókuszba került a magyarországi dohánypiac, miután a Nemzeti Adó- és Vámhivatal szeptember elején közölte friss adatait. A piac átalakítása, vagyis a trafikrendszer bevezetése óta eltelt másfél évben a magyar dohánypiacra - különösen a cigarettáéra - uniós szinten is egyedülálló, mintegy 15 százalékos áremelkedés volt jellemző. Az áremelkedés a jelek szerint pedig az illegális piacra is hatással volt, nőtt a lefoglalt cigaretta és fogyasztási dohány mennyisége.
Dohányos számok
A NAV szerint a cigarettaforgalom évek óta csökken: 2012-ben 12,9 milliárd, 2013 első félévben 5,4 milliárd, éves szinten 9,8 milliárd, idén az első hat hónapban 3,9 milliárd darab cigaretta, szivarka került forgalomba. Finomra vágott fogyasztási dohányból 2012-ben 5,178 tonna, 2013 első félévben 2,635 tonna, éves szinten 5,197 tonna, idén az első félévben pedig 2,808 tonna fogyott.
A NAV szerint a dohánypiacot fogyasztási szempontból egy egységnek kell kezelni, mert aki eltűnik a cigarettavásárlók közül, nem feltétlenül az illegális piac vevői közé kerül, lehet, hogy az olcsóbb sodródohányt és saját cigaretta-készítést választja, illetve az egészségügyi kockázatok miatt leszokók is sokan vannak. A NAV egyben közölte azt is, hogy ha a fogyasztási dohányok forgalmával együtt nézzük, akkor a szabadforgalmi adatok sem annyira alacsonyak, azonban, ha a kiskereskedelmi adatokból indulunk ki, akkor a teljes dohányfogyasztás alig néhány százalékkal csökkent.
A dohánypiac sajátossága, hogy a dohánytermékeknek, köztük a cigarettáknak csak egy része kerül közvetlenül vagy leányvállalataikon keresztül a kiskereskedelembe, a piacnak ugyanis fontos szereplői a dohánytermék-nagykereskedők. Becslések szerint Magyarországon 25-30 olyan cég lehet, amely főtevékenységként foglalkozik dohányáru-nagykereskedelemmel, és kapcsolatban állnak a kiskereskedőkkel, következésképp a trafikokkal – derül ki a Magyar Tudományos Akadémia Közgazdaság- és Regionális Tudományos Kutatóközpontjának idén kiadott esettanulmányából.
Hogyan fizetnek a főszereplők?
A dohánypiac átalakításának következményeit, az érintett szereplők fizetési magatartását, adósságszolgálatát vizsgálta legfrissebb elemzésében a Coface hitelbiztosító, amely a trafikrendszer 2013 közepén történő bevezetése óta folyamatosan gyűjtötte az adatokat. Az átfogó elemzés szerint a dohányiparban érdekelt cégeknél az átlagosnál kedvezőbb a fizetési morál.
A dohányiparban egy-egy olyan követelés értéke, amely mögött hitelbiztosítás áll, mindössze 250-300 ezer forint átlagosan. Az alacsony összeg miatt pedig a behajtások is könnyebben mennek, mivel az alacsonyabb adósságra könnyebb átütemezést készíteni, és komolyabb nyomásra hamarabb rendeződnek a tartozások, szemben az olyan követelésekkel, amelyeknél a beszállító nem intézkedik viszonylag gyorsan a tartozás kiegyenlítése érdekében – emeli ki a Coface elemzése. A szállítók számára kulcsfontosságú a kintlévőségek naprakész menedzselése, mivel megfelelő kezelés hiányában nagyon gyorsan jelentős mértékű követelésállomány halmozódhat fel, ez pedig további forrást igényel.
Hitelbiztosítással könnyebb
A Coface tapasztalatai szerint a sikeres behajtások aránya a dohányipari szereplőknél 94 százalékos, ami az átlagos érték 53 százalékos értéke felett van, ráadásul a hitelbiztosító szakértői szerint tovább javulhat a ráta a folyamatban lévő ügyek várható pozitív eredménye miatt. A hitelbiztosító elemzése kiemeli, hogy más szektorokhoz hasonlóan, a dohányiparban is meg kell különböztetni a hitelbiztosítási fedezettel rendelkező és anélküli megbízásokat. Alapvető különbség, hogy a hitelbiztosítás megléte esetén a biztosító a megrendelőt vagy vevőt már korábban átvilágította, azaz felmérte a pénzügyi helyzetét, a cég stabilitását, ezzel szemben, ha hiányzik a hitelbiztosítás, akkor a vevőről nincsenek meg szükséges adatok, így a fizetés is kockázatosabb.
„Jól mutatja a különbséget az, hogya hitelbiztosítási konstrukcióvalkombinált tranzakcióknála követelések átlagosan 70 naposak,míg a hitelbiztosítás nélkülieknélennek a duplája,több mint 150 nap. Behajtási adat az is, hogy a hitelbiztosítási fedezettel rendelkező ügyeknél egy sikeres ügyet körülbelül 1 hónap alatt lehet rendezni, míg a hitelbiztosítás nélküli ügyeknél legalább 2 hónap kell a rendezésre” – derül ki a Coface elemzéséből.
A dohányipari portfólióban a követelések ötöde volt behajthatatlan, ami elmarad a 14 százalékos átlagtól. A behajthatatlan követelések szinte mindegyike hitelbiztosítás nélküli ügy volt. A sikertelen behajtás a legtöbb esetben a vállalkozási tevékenység befejezése volt, például a dohánybolt sikertelensége, vagy például fizetésképtelenség miatt.
A Coface szakértői rámutatnak arra, hogy a fizetésképtelenségi helyzetnél először általában a banki hiteleket, a NAV-tartozásokat kell kiegyenlítenie a vállalkozásnak, a beszállítói követelések a sor végére maradnak, és sokszor nem marad rájuk fedezet. A Coface-nál úgy látják, épp ezért fontos a hitelbiztosítási fedezet, de emellett szükség van arra, is, hogy a beszállítók, gyorsan, következetesen lépjenek fel az adósokkal szemben. „Jobb eredmények születnek, ha a beszállító egy külső cég bevonásával, a nem fizetés okát megvizsgálva keres megoldást a követelés rendezésére” – fogalmaz a Coface elemzése. Az együttműködés azért is fontos az adós és a beszállító között, mert egy esetlegesen elmérgesedő, a bíróságon kikötő vita után normális üzleti kapcsolatról a legritkábban lehet beszélni.