November végén Xavier Durand, a Coface vezérigazgatója átfogó interjút adott a L'Agefi című lapnak. Ennek első részében kifejti, hogy milyen következményekkel járnak a világméretű konfliktusok a vállalatokra, és mit jelent ez a Coface számára.
Az ukrajnai és izraeli háborúk ismét reflektorfénybe helyezték a politikai kockázatokat. Hogyan befolyásolja ez azt a képességünket, hogy megértsük a gazdaságban bekövetkező változásokat?
A politikai kockázatokkal 2019-ig nem igazán kellett foglalkoznunk, sőt, egészen 2022-ig sem volt ez jellemző. Magától értetődőnek vettük, hogy a nyugati demokráciák uralkodó modellje továbbra is folyamatosan fejlődik - legalábbis úgy tekintettünk rá, amely modellt követni érdemes. Hiába volt 70 évnyi béke a hátunk mögött, úgy látszik, hogy világunk nem áll olyan stabil lábakon, mint ahogyan gondoltuk.
Az éppen megváltozó világrendünknek fő alakító tényezői közé tartozik, hogy Donald Trump irányítása alatt az Egyesült Államok visszavonult a világ színpadáról, és jelentősen meggyengült a nemzetközi befolyása. Ugyanakkor Oroszország újra teret nyert a nemzetközi színtéren az ukrajnai és az Afrikát átszelő háborúk hatásai következtében. Majd az iráni kérdés is felütötte a fejét az izraeli háborúval összefüggésben. Kína ugyancsak kezdi megmutatni az erejét, amit a Kínai-tengeren és a szomszédjaival szembeni konfliktusaiban láthatunk. Ráadásul, van egy másik tömörülés is, amely megrengetheti a fennálló rendet: a BRICS. Bár ezeknek az országoknak - Brazília, Oroszország, India, Kína és Dél-Afrika[1] - eltérőek az érdekeik, ez is mutatja, hogy egy széttöredezett, többpólusú világrend felé haladunk. Ezek a különböző forrásokra visszavezethető tényezők olyan változásokat idéznek elő, amelyek jelentősen megnehezítik az új erőviszonyok meghatározását.
A háborúk gazdasági hatása győzteseket és veszteseket teremt, attól függően, hogy az érdekelt felek mennyire vannak kitéve a nyersanyagárak emelkedésének. Úgy tűnik, hogy Európa a vesztesek közé tartozik: az energiaválság frontvonalában áll, míg az Egyesült Államok sokat profitál a világszerte fennálló háborús helyzetekből, mivel exportjuk fellendülőben van az újrafegyverkezések hatására.
Az ellátási láncok folyamatosan átalakulni látszanak, a nyugati országok pedig igyekeznek kiutat találni az offshore megoldásokból, és előnyben részesítik a nearshoringot, illetve a friendshoringot. A váltás minden bizonnyal fokozatos lesz, mivel a munkaerőt és az infrastruktúrát nem lehet egyik napról a másikra áthelyezni. Emellett azt is el kell fogadni, hogy a termelés költségesebbé válik. Ezt az árat kell megfizetni az irányítás fenntartásáért.
Az országkockázatoktól eltekintve, milyen új veszélyekkel kell szembenézniük a vállalkozásoknak?
Az évek óta tartó monetáris expanzió és a Covid nyomán bevezetett olcsó pénzek után a monetáris szigorítások eredményezte soha nem látott kormányzati beavatkozások ereje és gyorsasága – az infláció visszatérését követően – meglepetést okozott. Ennek a szigorításnak végül két hatása várható: csökkenti a likviditást, és növeli a hitelköltségeket a szereplők számára az egész gazdaságban, de különösen a vállalatok tekintetében. Másrészt, mivel az államok jobban eladósodtak, kevesebb mozgásterük van a beavatkozásra, mint korábban. Ugyanakkor a vállalkozások költségei a geopolitikai feszültségek következtében megugranak. Azonban nem mindegyikük van abban a helyzetben, hogy ezeket az emelkedő költségeket az eladási áraikban hárítsák tovább, ami azt jelenti, hogy az árrésük nyomás alá kerül.
Mindezt olyan környezetben, ahol a vállalkozásoknak a demográfiai változásokat is figyelembe kell venniük. A nyugati országokban és Kínában az öregedő népesség miatt csökken a munkaképes korú felnőttek aránya, ami változatlanul alacsony munkanélküliségi rátát eredményez, és ha ez bekövetkezik, akkor a bérköltségek is magas szinten maradnak. Ezzel párhuzamosan az éghajlatváltozás egyre egyértelműbben jelentkezik, ami olyan beruházásokat tesz szükségessé, amelyek felhajtják az energiaköltségeket, és ez véleményem szerint még csak a kezdet. Mindezek a negatív tényezők együttesen nem sok jót ígérnek a vállalkozások számára.
Mit jelent ez a Franciaországban működő vállalatok számára?
A vállalati fizetésképtelenségek mélypontja 2021 júniusában volt, és ezt követően az elmúlt két évben olyan tendenciát tapasztaltunk, amelyet a múlthoz képest normalizálódásként jellemeznék. Az év eleje óta a fizetésképtelenségek szintje magasabb, mint 2019-ben volt[2] (3,5%-os növekedés). Az elmozdulás kezdetben a legkisebb vállalkozásokat, vagyis bizonyos ágazatoknak - például az építőiparnak - kitett vállalatokat érintette, mivel a kamatok megugrása megakasztotta az ingatlanfejlesztéseket. Ahogy a vállalkozásoknak egyre kevesebb készpénz tartalékuk lesz, a csődök fokozatosan érintik majd a nagyobb vállalatokat is.
Az építőipar mellett a kiskereskedelem is nyomás alatt áll. Az ágazatot már jó ideje sújtja az online és a hagyományos kereskedelem által támasztott verseny. Ráadásul a magas infláció mellett minden érdekelt fél megpróbálja áthárítani az áremelkedéseket, és csak akkor torpan meg, amikor a fogyasztók egyéb alternatívák után kezdenek nézni: a biotermékek értékesítésének visszaesése jó példa erre.
Milyen hatással lesznek a közelmúltbeli konfliktusok az Önök kötelezettségeire?
Elöljáróban, évente háromszor vizsgáljuk felül az országkockázati elemzéseinket, annak érdekében, hogy figyelembe vehessük az újonnan felmerülő veszélyeket, illetve más, kevésbé magas kockázatokat. Valamint, folyamatosan alakítjuk a kitettségünket proaktív kockázatkezelési és megelőzési politikánk segítségével. Tavaly az Oroszországgal kapcsolatos kitettségünk ötmilliárd euróról néhány hónap alatt a minimális szintre csökkent. Még túl korai lenne megjósolni az október elején, a Közel-Keleten kirobbant konfliktus hatásait. Nagyon kevés kitettségünk van ezekben az országokban, bár Izrael messze a legjelentősebb, és még mindig nagyon nehéz megmondani, hogy a konfliktus meddig fog tartani.
Milyen tanulságokat vonhatunk le a Covid-válságból és az általa gerjesztett hitelbiztosítás állami támogatásokból?
A kormányok egy teljesen új és meglehetősen drámai helyzetben avatkoztak be. Mivel a válság ideiglenesnek tűnt, nem volt más választásuk, mint a "tegyük meg amit lehet, kerül, amibe kerül" megközelítés, hogy elkerülhessük a 2007-2008-as válsághoz hasonló sokkot. A hitelbiztosítás állami támogatása volt az egyik módja annak, hogy megnyugvást adjon egy esetlegesen még súlyosabb hanyatlás hatásaival kapcsolatban. Ebben az esetben a hitelbiztosítók végül a kormánynak fizettek, és mivel a kárhányadok nagyon alacsony szinten maradtak, így ezek a szerződések nettó veszteségnek bizonyultak a biztosítók számára.
De ez a válság nem szolgál megbízható útmutatásként a következő hasonló helyzet esetére, hogy milyen lesz, mekkora lesz, vagy hogy a kormányok hogyan fognak reagálni rá. És mégis, egyértelműnek tűnik, nem várhatjuk el mindig, hogy a rendszert közpénzekből mentsék ki; ennek a gyakorlatnak megvannak a határai.
A Coface mindig is elkötelezett volt az ügyfeleinkkel egyeztetett és az eseményekkel összhangban lévő cselekvési tervek mellett. Mindezek után a kormányzatok nem tudják biztosítani az érintetteket a recesszióval szemben, a magánbiztosítók pedig még kevésbé. Ez magától értetődő, ha a méretünket a várható gazdasági kihívásokhoz viszonyítjuk. A hitelbiztosítás kevésbé megfogható logikája azon alapul, hogy képesek vagyunk a kockázatokat a ránk váró kockázat sajátos jellemzőihez igazítani.
Mit tud mondani az exportra vonatkozó speciális képességeikről?
Az export - azaz az országok közötti tranzakciók biztosítása - ma üzletünk 40%-át teszi ki, és mindig is történelmileg erős oldalunk volt. A csoport 100 országban rendelkezik irodákkal, és 200 országban nyújt biztosítási szolgáltatást. Lehetővé tesszük a vállalatok számára, hogy világszerte nyomon követhessék kockázataikat.
A kormányzati mechanizmusok üdvözlendőek a vállalkozások, különösen a kisvállalkozások exportjának támogatása érdekében, mivel ebben az összefüggésben sok ismeretlen tényezővel kell szembenézniük. A Coface által korábban kezelt állami garanciák mostantól a Bpifrance kizárólagos jogát képezik. Ezek olyan nagy stratégiai exportmegállapodásokra terjednek ki, amelyeket a magánpiac ritkán - vagy soha - nem biztosítana: atomenergia, fegyverek, repülés, technológia stb.
Franciaországnak van egy jól ismert és meghatározó francia exportügynöksége. A legnagyobb kihívás eljutni a nemzetközi cégektől a kis- és középvállalkozásokig, ami a különbözőségük miatt nem könnyű feladat: az adott kultúra ismeretére és közvetítőkre van szükség. Hitelbiztosítóként segíthetünk azzal, hogy hozzáférést nyújtunk a megcélzott külföldi piacokra vonatkozó specifikus adatainkhoz.
[1] A szerkesztő megjegyzése: Szaúd-Arábia, Argentína, Egyiptom, az Egyesült Arab Emírségek, Etiópia és Irán január 1-jén csatlakozik az öt alapító államhoz.
[2] A vállalati fizetésképtelenségek 2023-ban többször is a 2019-es adatok fölé emelkedtek: márciusban, májusban, júniusban, júliusban és augusztusban. Az év első nyolc hónapjában 33 794 csődöt könyveltek el, ami 37%-kal több 2022-hez képest és 3,5%-kal több, mint 2019-ben (Forrás: Franciaország vállalati fizetőképességi felmérése 2023-ban - Coface, 2023. november).