Az Apple és az Nvidia, a tőzsdei tőkeértéke alapján a világ két legértékesebb vállalata több mint 1000 milliárd dollárt ígért az amerikai elektronikai beszállítói láncnak, stratégiai szövetségesként lépve fel a reshoring és az ipari szuverenitásra irányuló törekvések terén. Közelebbről megvizsgálva azonban kiderül, hogy ezek a politikailag szimbolikus gesztusok nem jelentenek valódi áttelepülést, ami rejtett gazdasági és geopolitikai kockázatokat hordoz magában.
Nagyszabású ígéretek mérsékelt hatással?
Ha a szalagcímek mögé nézünk, és közelebbről vizsgáljuk meg a közleményeket, azt találjuk, hogy ezek az ezermilliárd dolláros bejelentések összemossák a tőkebefektetéseket a tágabb értelemben vett működési költségekkel, a bérköltségekkel és a hosszú távú beszerzési megállapodásokkal. Egyes intézkedések a korábban nyilvánosságra hozott kezdeményezéseket is átcsomagolják, vagy olyan projektekről szólnak, amelyek valószínűleg a politikai kontextustól függetlenül is megvalósultak volna.
Azt is érdemes megjegyezni, hogy sem az Apple, sem az Nvidia nem működtet közvetlenül jelentős gyártóüzemeket, ami annyit tesz, hogy a tényleges beruházásokat elsősorban a szerződött partnereik és beszállítóik hajtják végre.
Inkább politikai célú jelzés, mint ipari átalakulás
Az ígéretek stratégiai helyezkedést tükröznek, melynek célja, hogy kedvező feltételekhez jussanak a Trump-adminisztrációtól, különösen a következők tekintetében:
- A CHIPS and Science Act megőrzése, ami elengedhetetlen a finanszírozás és az adókedvezmények szempontjából, amelyek a hazai félvezetőgyártás megerősítése által közvetve az Apple és az Nvidia számára is előnyösek.
- A félvezetőkre vonatkozó javasolt 25%-os behozatali vámnak való potenciális kitettség csökkentése, szem előtt tartva, hogy a Tajvanon előállított félvezetők alapvető fontosságúak az Nvidia AI chip kínálatához.
- A korszerű amerikai félvezetőkre alkalmazott kiterjesztett exportkorlátozások visszavonása, amelyek jelenleg korlátozzák a piacra lépést, és a rivális, Kínával szövetséges AI-ökoszisztémák gyors fejlődésének kockázatát hordozzák.
A geopolitikai hazárdjáték visszafelé sülhet el az amerikai tech-óriások számára
Bár látszólag alacsony kockázatúnak tűnnek, mivel nem kötelező érvényűek, ezek a kötelezettségvállalások komoly geopolitikai következményekkel járhatnak.
A félvezetőgyártás stabilitást és hosszú távon átlátható politikát igényel, nem pedig politikai szimbolizmust. Az Apple és az Nvidia azzal, hogy nyilvánosan csatlakozik a Trump-kormányzat reshoring retorikájához, a nemzetközi partnerek reakcióit kockáztatja. Mivel bevételeik nagy része a globális piacokról származik, az esetleges ellenlépések - mint például az Nvidia és az Intel ellen versenyellenes magatartás miatt a közelmúltban folytatott kínai vizsgálatok - jelentősen károsíthatják piaci pozícióikat.
A reshoring szalagcímek mögött: továbbra is mély strukturális kihívások húzódnak meg
Ezek a bejelentések elfedik az amerikai félvezetőgyártás tartós kihívásait.
A Samsung és a TSMC által szerzett tapasztalatok, amelyek több mint 30 milliárd dollárt fektettek be új amerikai létesítményekbe, rámutatnak az akadályokra, beleértve a szakképzett munkaerőhiányt, a hazai beszállítói környezet hiányosságait, valamint az import gépekre és szakértőkre való nagyfokú támaszkodást. A TSMC arizonai létesítménye egy év késéssel nyitotta meg kapuit, és a tajvani üzemeknél 30-50%-kal magasabb működési költségekkel kell számolnia. A Samsung texasi üzeme hasonlóan késedelemmel küzd.
A korlátozó bevándorlási politika, a bizonytalan kereskedelmi dinamika és a Trump-adminisztráció alatt alkalmazott korlátozott oktatási keret kevés támogatást nyújt e rendszerszintű problémák megoldásához.
Kockázatos fogadás: a hagyományos chipek háttérbe szorulása és a mesterséges intelligenciába történő túlzott befektetés
A jelenlegi visszatelepülési erőfeszítések túlnyomórészt a fejlett mesterséges intelligenciával kapcsolatos chipeket helyezik előtérbe, néhány nagy cég, köztük a Meta, a Microsoft, az Amazon és az Alphabet keresletének köszönhetően. Miközben ezek a beruházások az azonnali AI-infrastruktúra-szükségleteket szolgálják, a beszűkült fókusz figyelmen kívül hagyja a 2021-2022-es chiphiány során feltárt sebezhetőségeket.
A hagyományos chipek - melyek az autóipar és az ipari ágazatok alacsony költségű, alapvető fontosságú alkatrészei - a világ félvezetőgyártásának mintegy 70%-át teszik ki, de a tevékenységek áttelepítési stratégiáiból nagyrészt kimaradnak. Kína növekvő dominanciája az úgynevezett „legacy chipek” – régebbi technológiát képviselő félvezetők - gyártásában (40% globálisan, míg az USA-ban mindez csupán 7%) növeli a stratégiai kockázatokat.
Ezzel párhuzamosan az AI-hoz kötődő kereslet stagnálása vagy eltolódása következtében a nemrégiben épített AI-fókuszú létesítmények gyorsan kihasználatlanná válhatnak, és az ambiciózus beruházások költséges kapacitástöbbletté válhatnak.
A visszatelepítésre épülő retorika elrejti az amerikai félvezetőipar hanyatlásának mélyebb kérdéseit
A reshoring kedv közepette az alapvető kérdések továbbra is megoldatlanok maradnak: Miért veszítette el az amerikai félvezetőgyártás a versenyelőnyét, és miért van most jelentős állami támogatásra szüksége ahhoz, hogy talpra álljon?
Az iparág hanyatlása részben az olyan nagy amerikai cégek, mint az Apple, az Nvidia és a Google stratégiai döntései nyomán következett be, akik a világszintű hatékonyságot választották: Ázsiából és Európából szerezték be a termékeket, az ázsiaicsendes-óceáni térségben és Mexikó területén gyártottak, és globális profitot termeltek. Ironikus, hogy ezek a vállalatok annak ellenére, hogy soha nem függtek nagymértékben a hazai gyártástól, most a visszatelepülés ösztönzőinek előnyeit élvezhetik.
A reshoring ütemterv azzal a kockázattal jár, hogy aláássa a kulcsfontosságú nemzetközi partnerségeket, amelyeken e cégek globális sikere továbbra is nyugszik.
