Irán

A növekedés a nemzetközi szankciók és a visszafogott belső kereslet miatt továbbra is gyenge marad

A gazdasági tevékenység várhatóan 2026-ban is gyenge marad. Az Izraellel és az Egyesült Államokkal 2025 júniusában kiéleződött konfliktus tovább súlyosbította a már korábban is fennálló strukturális és makrogazdasági nyomásokat. Ezek közé tartoznak az alacsonyabb olajárak (a szénhidrogének a GDP körülbelül 10%-át teszik ki), a tartós hiperinfláció, a magas munkanélküliség, valamint a régóta fennálló villamosenergia- és vízellátási hiányok, amelyek mindegyike már korábban is gátolta a növekedés lendületét. Ráadásul a szankciók végrehajtása 2024 közepe óta fokozatosan szigorodott, amikor az USA fokozta az iráni olajszállítmányok, a hajózási társaságok és a szankciókerülő hálózatok elleni fellépést, ami magasabb szállítási és biztosítási költségeket, szállítási késedelmeket és megnövekedett olajár-kedvezményeket eredményezett. A végrehajtás 2025-ben a növekvő regionális feszültségek közepette tovább fokozódott: szigorúbb felügyeletet vezettek be a tengeri logisztika, a pénzügyi közvetítők és a kereskedelmi finanszírozási csatornák felett, ezáltal korlátozva a devizabeáramlást. A diplomáciai feszültségek újbóli kiéleződése és az E3 (Franciaország, Németország és az Egyesült Királyság) által 2025 végén végrehajtott ENSZ-szankciók visszaállítása nyomán a szankciókkal kapcsolatos kockázatok ismét megnőttek, ami negatívan hatott a bizalomra, a banki kapcsolatokra, valamint a külső finanszírozáshoz, a technológiához és a beruházási javakhoz való hozzáférésre. A 2025. december végén kezdődött tömegdemonstrációkat követően az iráni rial tovább gyengült a párhuzamos piacon, és 2026. január közepére 1,47 millió IRR/amerikai dollárra esett vissza, szemben az egy évvel korábbi körülbelül 0,8 millió IRR-rel. A valuta meredek leértékelődési tendenciája várhatóan fokozni fogja az inflációs nyomást és tovább csökkenti a háztartások vásárlóerejét, ami súlyos nyomást gyakorol majd a magánfogyasztásra (a GDP mintegy 50%-a). A kilátások negatívan hatnak majd a beruházásokra (a GDP mintegy 30%-a).

Az infláció várhatóan továbbra is az egekbe szökik a rial amerikai dollárhoz viszonyított meredek leértékelődése és a pénznyomtatás miatt. A szigorúbb szankciók tovább korlátozzák Irán hozzáférését a tőkeáramláshoz, ami fokozza az árfolyamra nehezedő nyomást és felhajtja az árakat, különösen az importáruk és az üzemanyagok esetében. A monetáris politikát valószínűleg továbbra is korlátozzák a költségvetési, a kereskedelmi banki és a szociális finanszírozási igények, valamint szélesebb körű intézményi tényezők, ami korlátozza a hatóságok képességét az infláció megfékezésére. Ugyanakkor az üzemanyagárak legutóbbi kiigazításai – ideértve a nagy fogyasztású felhasználókra kivetett magasabb díjakat és a támogatott árfolyamokhoz való hozzáférés korlátozását – egy szélesebb körű erőfeszítés részét képezik, amelynek célja az általános támogatások költségvetési terheinek visszaszorítása a támogatások célzottabbá tétele révén. Ezek várhatóan rövid távon mérsékelten növelik az inflációs nyomást.

A folyó fizetési mérleg többletének tartós csökkenése és a költségvetési hiány növekedése

Irán külső pozíciója várhatóan tovább gyengül, annak ellenére, hogy folyó fizetési mérlege továbbra is enyhe többletet mutat. Az alacsonyabb olajárak és a szigorúbb szankciók várhatóan negatívan hatnak az olajexportból származó bevételekre (amelyek a teljes export mintegy 55%-át teszik ki). Bár a nyersolaj-termelés 2025-ben viszonylag rugalmasnak bizonyult, és 2025 végén napi körülbelül 3,2 millió hordóra (b/d) becsülték, a kilátások továbbra is bizonytalanok a szankciók fokozódása és a szankciók enyhítésének korlátozott kilátásai miatt. Az OPEC+ további termeléscsökkentései valószínűleg tovább növelnék a globális olajárakra nehezedő lefelé irányuló nyomást, és tovább csökkentenék Irán olajbevételi potenciálját. A nyersolajjal ellentétben Irán gázexportja strukturálisan korlátozott, és nagyrészt a Törökországba, Irakba és Örményországba irányuló csővezetékes szállításokra korlátozódik. A nem olajipari export (főként petrolkémiai termékek, fémek/ásványok és mezőgazdasági termékek) csökkenni fog olyan biztonsági problémák miatt, mint a kikötőkben és a határátkelőhelyeken szigorodó biztonsági ellenőrzések, a szállítási késések, a magasabb biztosítási és szállítási költségek, valamint a tartós energia- és vízhiány. Az import iránti kereslet a devizahiány és a rial leértékelődése miatt továbbra is gyenge marad. A nemzetközi fizetési és bankrendszerhez való korlátozott hozzáférés szintén továbbra is visszafogja az importvolumeneket, bár a létfontosságú import – különösen az üzemanyag – várhatóan továbbra is jelentős marad az ország belföldi finomítói kapacitásának korlátai miatt. Ugyanakkor Irán rendkívül korlátozott hozzáférése a külső finanszírozáshoz, valamint a külföldön befagyasztott külföldi eszközökhöz való hozzáférés tilalma továbbra is visszafogja a devizabeáramlást. A helyzetet tovább súlyosbítja a tőkeáramlás, amely 2025 óta felgyorsult.

A szigorodó nemzetközi szankciók várhatóan további terhet rónak az olajbevételekre. Eközben a költségvetési kiadások – főként a szociális kiadások és a közszféra bérköltségei formájában – a folyamatos társadalmi nyomás közepette valószínűleg továbbra is magas szinten maradnak, ami azt jelenti, hogy bármilyen költségvetési kiigazítás nagy valószínűséggel a tőke- és a diszkrecionális kiadások rovására történne. Ennek eredményeként a kiigazítási erőfeszítések várhatóan inkább a beruházási kiadások csökkentése vagy elhalasztása formájában valósulnak meg, mintsem a folyó kiadások csökkentése révén. Ugyanakkor a növekvő védelmi és biztonsági igények, valamint a gyenge gazdasági tevékenység – amely gátolja az adóbeszedést – várhatóan még tovább növelik a költségvetési hiányt.

Súlyos politikai és társadalmi kockázatok az eszkalálódó geopolitikai feszültségek közepette

A szigorúbb szankciók, az egekbe szökő infláció és a zuhanó rial negatívan hatottak az életszínvonalra. A helyzet jelentősen hozzájárult a földrajzilag széles körben elterjedt társadalmi tiltakozásokhoz, amelyek 2025. december végén kezdődtek és átterjedtek 2026. januárra is. A társadalmi nyugtalanságra kemény biztonsági intézkedésekkel reagáltak, míg a szigorúbb szankciók kockázata tovább növelte a már amúgy is fennálló politikai és gazdasági bizonytalanságot. A gazdasági reformok mozgástere szűk, mivel a rövid távú stabilitás fenntartása várhatóan továbbra is prioritás marad. Összességében várható, hogy a belföldi politikai dinamika – amelyet a szankciókkal kapcsolatos korlátozások tovább súlyosbítanak – középtávon továbbra is hátráltatni fogja a politikák végrehajtását és a gazdasági bizalmat.

Az Egyesült Államok és Irán közötti diplomáciai kapcsolatok újraindításának kilátásai rövid távon korlátozottnak tűnnek, mivel a kulcsfontosságú kérdésekben elfoglalt álláspontjaik tovább távolodtak egymástól. Az Egyesült Államok továbbra is szigorúbb szankciókat és szigorúbb feltételeket jelez Irán nukleáris és rakétaprogramjaival kapcsolatban, míg az iráni hatóságok alig mutatnak hajlandóságot a tárgyalások újrafelvételére sem az Egyesült Államokkal, sem az európai partnereikkel, sőt, visszafogták az együttműködést a Nemzetközi Atomenergia-ügynökséggel is. Bár a jövőbeli együttműködés csatornái nem zárultak le teljesen, a jelenlegi körülmények között továbbra is valószínűtlen egy érdemi diplomáciai áttörés. Irán és Izrael közötti kapcsolatok továbbra is rendkívül feszültek, és jelentős kockázatot hordoznak az újabb eszkalációra, beleértve a közvetlen támadásokat és megtorlásokat, esetleg az USA részvételével. Irán regionális kapcsolatai összetettek: egyes területeken korlátozott a diplomáciai jelenléte, ugyanakkor jelentős kereskedelmi és pénzügyi kapcsolatok fennállnak a folyamatos geopolitikai feszültségek mellett. Noha egyes öböl-menti országokkal javultak a kapcsolatok, azok továbbra is érzékenyen reagálnak a regionális biztonsági környezet változásaira. Irán aktív regionális szerepet tölt be, többek között az iraki, libanoni és jemeni állami és nem állami szereplőkkel kialakított partnerségei révén, amelyek továbbra is meghatározzák a szomszédos országokkal fennálló kapcsolatait. Összességében továbbra is magas az időszakos eszkaláció kockázata, ami negatívan hathat a bizalomra és a gazdaságra.

Utolsó frissítés: 2026. január