A COVID-19 hatására ismét előtérbe került a feltörekvő országok adóssága

Eddig főként Kína, Európa és az Egyesült Államok volt a figyelem középpontjában, de a COVID-19 járvány következményei valószínűleg még súlyosabbak lesznek a feltörekvő gazdaságok esetében. Habár számos tényezőtől függ sérülékenységük, az államháztartás helyzete kulcsfontosságú, ugyanis ez határozza meg a képességüket a válság számos gazdasági következményeire történő reagálásra.

Az államadósságuk viszont már 2019-ben is rekordmagas volt. A Coface felméri a pandémiának a feltörekvő országok fejlődésére gyakorolt közvetlen (gazdasági és ágazati) kockázatait.

A tőkekiáramlás és a megnövekedett országkockázat együtt jár, még a helyi valutában eladósodott országok esetében is

A soha nem látott mértékű tőkekirámalás a növekvő globális bizonytalanság legközvetlenebb hatása a feltörekvő piacokon).  Márciusban a külföldi befektetők több, mint 80 milliárd dollár értékben adták el 24 feltörekvő piac kötvényeit és részvényeit: ez a 2008-as utolsó negyedévi érték négyszerese.

Az első negyedévben leértékelődtek a stabil alapokkal rendelkező országok valutái. Általánosabban: legfőképp a likvid pénzügyi piacú, feltörekvő országok piacait büntették. Ebben az időszakban leginkább a brazil, a dél-afrikai, az orosz, és a mexikói deviza értékelődött le a dollárral szemben, utóbbi több, mint 25%-kal, őket követte a kolumbiai és indonéziai fizetőeszköz.

Fontos megjegyezni, hogy a tőkekiáramlás kevésbé volt jelentős április első felében. Ez ahhoz vezetett, hogy emelkedett a helyi devizában kibocsátott államkötvények kamatlába – a kibocsátás pedig ugyan fedezi az árfolyamkockázatot, de további kamatláb-emelkedést generál. Azok az országok, melyek korábban azt hitték, hogy sikerült megúszniuk az eredendő bűnt – vagyis, hogy saját devizában nem tudnak kötvényt kibocsátani – ma már nem immunisak.

Sok kisebb feltörekvő vagy fejlődő ország eddig nem volt képes kötvényt kibocsátani a saját devizájában. Ők kihasználták az utóbbi évek bőséges, globális likviditását, és kötvényeket bocsátottak ki – de ezt külföldi devizában tették. Ám most ezeket a kötelezettségvállalásokat az államkötvények növekvő kamatlába is sújtja, ami különösen jelentős Ecuadorban, Angolában, és Sri Lankán.

A feltörekvő országok központi bankjai úgy döntöttek, hogy beavatkoznak a devizapiacon, így próbálva korlátozni a tőkekiáramlást. Már szervezetek, például az ECB, az Európai Központi Bank, vagy a FED, az amerikai jegybank eszközvásárlási programokat indítottak, melyekbe egyes országok államkötvényei is beletartoztak (Fülöp-szigetek, Kolumbia, Dél-Amerika, és Lengyelország)

A feltörekvő gazdaságok, melyek már a válság előtt eladósodottak, háromféle sokk hatását szenvedik majd el: a lezárásét, az olajárcsökkenését valamint a turisztikai bevételek csökkenéséét.

Az országkockázat értékelésekor az államháztartás és a devizaleértékelés kockázata mellett a Coface azt is figyelembe veszi, hogy a feltörekvő országok mennyire kitettek a Covid-19 járvánnyal kapcsolatos kockázatoknak.

Először is azok az országok, melyeket érint a járvány, és kormányaik az önkéntes korlátozó intézkedések mellett döntöttek, növekvő eladósodással kénytelenek szembenézni, mely a koronavírus miatti bevételkieséshez kapcsolódik. Ezenkívül az egészségügyi kiadásaik is növekedni fognak, illetve egyre többet kell költeniük arra, hogy enyhítsék a lakosságot érintő gazdasági következményeket. 2020. április 10-én 87 ország volt ilyen helyzetben.

Azokat az országokat, melyek a turisztikai bevételektől (küszöb: a GDP 15%-a) függnek, érinteni fogják a nemzetközi utazási korlátozások. Az egészségügyi helyzet romlását elkerülendő, sok ilyen ország önkéntes korlátozó intézkedéseket vezetett be, és az utazók előtt lezárták a határaikat. 45 országban a GDP legalább 15%-át teszi a ki a turizmus, közéjük tartozik Marokkó, Tunézia, Mexikó, Thaiföld, a Fülöp-szigetek, Horvátország és Kambodzsa.

A nem mezőgazdasági nyersanyagok exportbevételétől függő feltörekvő országok szintén érintettek. Annak ellenére, hogy a Coface az árak felpattanására számít az év második felében, az előre jelzett árak (a Brent olaj átlagára várhatóan 45 dollár lesz 2020-ban) alacsonyak lesznek ahhoz, hogy a fő exportáló országok költségvetése és a folyó fizetési mérlege egyensúlyba kerüljön. Ráadásul az „árhatás” mellett a „volumenhatással” is szembe kell nézniük azoknak az országoknak (köztük Szaudi-Arábiának), melyek beleegyeztek, hogy drasztikusan visszafogják a kitermelésüket, hogy korlátozzák a visszaesett kereslet miatti árcsökkenés mértékét. Az árutőzsdei cikkeket exportáló országok költségvetési egyenlege várhatóan az év nagy részében romlani fog (az IMF számai szerint a csökkenés a GDP 15%-a lesz Algéria, és 16%-a Omán esetében)

Ma kilenc ország is van, melyet ebből a négy sebezhetőségi faktorból három is érint: Dél-Afrika, Algéria, Angola, Ecuador, Libanon, Mauritánia, Omán, Tunézia és Venezuela. 31-et kettő érint, 71-et pedig egy.

A nemzetközi szervezetek (jelesül az IMF) által tervezett pótlólagos finanszírozás és a hitelező országok adósságátszervezési intézkedései sok alacsony jövedelmű országnak segítenek majd, de valószínűleg nem sokat fognak javítani a főbb feltörekvő országok helyzetén.

A publikáció letöltéséhez kattintson ide