Miközben már így is számos forrása van a gazdasági bizonytalanságnak, újabb politikai zavargások csatlakozhatnak hozzájuk. A politikai kockázat már évek óta visszatérő téma a hírekben, és különböző formákban jelenik meg: növekvő populizmus, társadalmi zavargások, konfliktusok, terrorizmus és protekcionizmus.
Az átalakult geopolitikai helyzet: a globális kockázatok növekvő tendenciája
Az Oroszország fellépése által megnyitott új geopolitikai tájkép újra felébresztheti a kockázatokat más globális gócpontokon. Emellett az árnyomás, különösen az alapvető javak esetében, tovább táplálja a frusztrációt, amely a világjárvány által kiváltott gazdasági és egészségügyi válság által generált frusztrációra épül.
A Coface ma osztja meg a társadalmi és politikai bizonytalansági indexének frissített eredményeit. Ez az index ugyan csökkent a tavaly elért rekordszinthez képest, de még mindig magas kockázati környezetre utal. És bár a hangsúly természetesen a feltörekvő országok zavargási kockázataira helyeződik át, a fejlett gazdaságokat várhatóan nem kíméli a társadalmi feszültségek kiéleződése.
Az inflációs nyomás megjelenése ellenére a járvány utáni fellendülés lehetővé tette, hogy a társadalmi-gazdasági feltételek javuljanak az egészségügyi válság csúcspontjáról. Így míg 2021-ben a Coface által elemzett 160 országból 145 esetében romlott a politikai és társadalmi bizonytalansági mutató, addig idén 140 ország esetében javult a mutató értéke. Ezt a javulást azonban perspektívába kell helyezni: a romlás ellenére az általános átlagindex egy százalékponttal a járvány előtti szint felett marad, és az elemzett országok 2/3-ának pontszáma magasabb, mint két évvel ezelőtt. Ezek az adatok megerősítik a Covid-járvány politikai kockázatra gyakorolt katalizáló hatását, és azt sugallják, hogy a növekvő megélhetési költségek nyomása azonnal átvette a világjárvány által generált kockázatok helyét.
Globális zavargások és bizonytalanság: gócpontok, kockázatok és társadalmi-gazdasági kihívások
A politikai és társadalmi bizonytalansági index pontszámainak rangsorát továbbra is Irán uralja (81,6%). A gazdasági megpróbáltatások, amelyek már 2017-ben és 2019-ben is tüntetéseket váltottak ki, továbbra is táplálják a rezsim elleni tiltakozást. Szeptember közepe óta az erkölcsrendészet által letartóztatott Mahsa Amine halála által kiváltott tiltakozások ismét rávilágítottak az iráni környezet törékenységére. A Coface-mutató "dobogóján" Irán mellett 2017 óta Szíria (78,0%) és Szudán (76,5%) szerepel.
A kockázati szint legnagyobb növekedése Mianmart (59,9%) érinti, ahol a 2021. februári puccs óta továbbra is jelentős zavargások vannak. Afganisztán, ahol a tálibok az amerikai csapatok kivonása után visszaszerezték a hatalmat, és Guinea, amely egy puccsot követően még mindig bizonytalansággal küzd, szintén az indexek emelkedését regisztráló országok közé tartozik. Fehéroroszország, Szerbia és Egyiptom is növelte pontszámát. Végül Törökországot is vizsgálják, mivel meglehetősen heterodox gazdaságpolitikája továbbra is rekordszintű inflációt okoz.
A legrobbanékonyabb polgári zavargásokra valószínűleg ott kerül sor, ahol az elégedetlenség mozgástere beszűkül, és ahol korlátozott a képesség arra, hogy az embereket megvédjék a növekvő megélhetési költségektől. Az egészségügyi válságra adott költségvetési válaszlépések valójában nagymértékben csökkentették a kormányok politikai mozgásterét, különösen a közepes és alacsony jövedelmű országokban, és így korlátozzák az új társadalmi-gazdasági feszültségekre való reagálási képességet. A hangsúly ezért azokra a feltörekvő országokra helyeződik, amelyek államháztartása nehézségekbe ütközik, mint például Kenya, Bolívia, Tunézia és Egyiptom.
Mindazonáltal a fejlett országok, kezdve Európával, nem mentesülnek ezektől a kockázatoktól. Miközben az európai kormányok bejelentéseket tettek annak érdekében, hogy megóvják a háztartásokat az inflációtól, a lakosság már érzi annak hatását. Az Egyesült Királyságban például a világjárvány-fáradtság mellett a politikai botrányok és a jelentős gazdasági kihívások arra utalnak, hogy a kormány iránti türelem valószínűleg nagyon korlátozott lesz. Az európai lakosság elégedetlensége az utcán és a szavazóurnáknál is megnyilvánul. A romló társadalmi-gazdasági helyzet új lendületet ad az úgynevezett "rendszerellenes" pártoknak Európa-szerte, például a Fratelli d'Italia győzelmével vagy a nemzeti-populista Svéd Demokraták áttörésével.
A fejlett országok társadalmi problémái és a globális geopolitikai feszültségek
Míg a fejlett országok körében a társadalmi aggodalmak Európában a legerősebbek, a politikai és társadalmi törékenység mutatója az Egyesült Államokban (35,1%) a legmagasabb. Az ország számos kérdésben továbbra is megosztott, ahogy közelednek a novemberi időközi választások. A választók számára a gazdasági kérdések jelentik a legnagyobb gondot, és erről tanúskodnak a magasabb béreket és jobb munkakörülményeket követelő munkavállalók tiltakozásai. Az abortuszjogokkal kapcsolatos viták a jogok védelmét és a Legfelsőbb Bíróság bíráinak kinevezési eljárását is vitába hozták.
Végezetül az Oroszország ukrajnai inváziója által kiváltott geopolitikai felfordulás aggodalmakat keltett, hogy a feszültségek konfliktusba torkollhatnak, különösen Eurázsiában. A Tádzsikisztán és Kirgizisztán közötti szeptember közepi összecsapások is ennek részét képezik. A Törökország és Görögország közötti feszültségek újbóli növekedése szintén aggodalomra ad okot. Kelet-Ázsiában az észak-koreai rakétakilövések emlékeztetnek a régió törékeny biztonsági környezetére. Ehhez jönnek még a Tajvan körüli növekvő aggodalmak. A konfliktusveszélyt illetően tehát továbbra is napirenden van az óvatosság: a bizonytalanság – vagy méginkább az aggodalom – valószínűleg tartós lesz.
