Világkereskedelem: a hirtelen visszaesés ellenére a globális értékláncok előtt továbbra is fényes jövő áll

2020 elején a világkereskedelem hirtelen leállt, a helyzetet pedig tovább súlyosbította a globális recesszió, valamint a rendkívül nagy bizonytalanság.

A globális recesszió várhatóan együtt jár a nemzetközi kereskedelem erőteljes visszaesésével idén, különösen mivel válság idején a nemzetközi kereskedelem  nagyobb mértékben csökken, mint a GDP. Ugyanakkor a túlreagálás mértéke nehezen meghatározható. A Világkereskedelmi Szervezet (WTO) a világkereskedelem 13-32%-os csökkenését jelzi előre. Ezen becslés alapján minden régióban a kereskedelem volumenének kétszámjegyű csökkenése várható. A Coface előrejelzéshez használt modellje szerint – melyben magyarázó változóként szerepel az olajár, az Egyesült Államok termelői szektorának üzleti bizalmi indexe, Dél-Korea exportja, és a Baltic Dry Index – 2020 harmadik negyedévében a világkereskedelem 7 %-os csökkenése várható az előző évhez képest.  Ugyanakkor sokkal rosszabb kimenetelű is lehet a helyzet, ugyanis a lineáris modellekben általában mért korreláció válság esetén nem feltétlenül működik. Amikor kedvezőtlenek a gazdasági körülmények, a jelentősen megnőtt bizonytalanság az egyik oka annak, hogy a kereskedelem a GDP-hez képest nagyobb mértékben reagál – bár  a jelenlegi túlreagálás korábban sosem látott mértéket öltött.

Az élelmiszerek és a létfontosságú gyógyászati eszközök szállítására irányuló új protekcionizmus is sújtja a világkereskedelmet.

A protekcionizmus egy újabb tényező, mely súlyosbítja a helyzetet. A globális egészségügyi válság kezdete óta a kereskedelmi protekcionizmus látszólag arra összpontosít, hogy az országok biztosítsák élelmiszerellátásukat, valamint hozzájussanak az alapvető egészségügyi termékekhez. A 2020. április 22-i állapot szerint a Global Trade Alert (GTA) megfigyelőcsoport által regisztrált kereskedelmi intézkedések 56%-a (193) az előbbi célokkal volt kapcsolatos. A legtöbb intézkedés (110) a maszkok, egyéb védőfelszerelések, lélegeztetőgépek és különféle gyógyszerek előállításához szükséges vegyi anyagok exporttilalmáról szólt.

Ezen időszakban az importőrök az orvosi eszközök behozatalát intézik, míg az exportőrök megnehezítik azok exportját. Ebből a szempontból különleges Kína esete: bár 2020 februárjában, a helyi egészségügyi válság alatt 15%-kal csökkent az orvosi eszközök exportja, az ország domináns (55,3%-os) piaci részesedéssel bír a maszkexportból. Ez azt jelenti, hogy a világ ellátása szempontjából Kína együttműködése alapvető fontosságú. Kína termelése ugrásszerűen megnőtt: naponta 116 millió maszkot gyártanak, tizenkétszer annyit, mint amennyit a járvány előtt.

A válság miatt a mezőgazdasági és élelmiszeripari szektorban is erősödött a protekcionizmus. A zárlat miatti pánikvásárlási hullámok nem korlátozódtak kizárólag a háztartásokra: néhány sérülékeny ország igyekszik gabonát felhalmozni, hogy továbbra is zökkenőmentes legyen az élelmiszerellátásuk. Jelenleg a piac búzaexportjának egyharmadára óvatos, korlátozó intézkedéseket vezettek be a fő exportőrök, élükön Oroszországgal. Egyelőre az exportkorlátozások leginkább azt eredményezték, hogy a kereslet olyan európai országok felé tolódott el, mint például Franciaország, de hiány nem alakult ki.

Ebben a rendkívüli időszakban a búza mellett a rizs is nagyon keresett árucikké vált. India, a világ legnagyobb rizsexportőre már nem tudja biztosítani a szállításokat: a zárlat miatti intézkedések fennakadásokat okoztak a belföldi ellátási láncokban, csökkent a rendelkezésre álló munkaerő, és nehéz eljutni az exportkikötőkbe. Bár Thaiföld, India fő versenytársa hatalmas rizskészlettel rendelkezik, a kambodzsai zárlat gátolja az exportot, megfosztva a szektort az égetően szükséges idénymunkásoktól.  Ennek következtében a rizs ára március végére hét éves csúcsot döntött.

Az egyetlen jó hír az, hogy a zárlat idején bevezetett határellenőrzésnek csak korlátozott hatása van a kereskedelemre. Jelenleg fokozatosan feloldják a korlátozásokat Európában, hogy újraindítsák a turizmust, és csökkentsék a munkaerőhiányt, főleg a mezőgazdasági szektorban.

A gyártás védelme a külföldi ellátási sokkokkal szemben lehetetlen feladatnak tűnik

Hosszú távon a világkereskedelem szempontjából újabb kockázatot jelent az, hogy megfogalmazódott a gyártás áthelyezésének igénye. A válság első, kínai szakaszában a világ vállalatai rádöbbentek, hogy mennyire függ az ellátási láncuk az országtól, és most igyekeznek a külföldi ellátási sokkokkal szembe ellenállóvá tenni azokat. Ezt kétféleképpen lehet elérni: vagy teljes mértékben visszahelyezik a gyártást a hazai piacra, vagy pedig erős, globális stratégiával diverzifikálják a beszállítókat.

Jelen helyzetben, ha valaki a gyártási folyamatát teljes mértékben szeretné visszavinni az országába vagy a régiójába, akkor növekvő előállítási költségekkel és a képzett, hazai munkaerő hiányával kell szembesülnie. Még ha ezt a két problémát orvosolja is, az újfent hazaivá vált termelési folyamatok továbbra is függnek a nyersanyagellátástól, amit nem lehet hazavinni.

Ha valaki ellenállóvá akarja tenni az ellátási láncát, akkor csökkentenie kell az adott országokkal szembeni függőségét azáltal, hogy diverzifikálja a szállítókat. Első ránézésre jelenleg úgy tűnik, hogy lehet alternatívákat találni a legnagyobb beszállítóval szemben, amely a legtöbb szektor esetében Kína. De mivel egy adott iparág alapanyag-előállítói erősen összefonódnak, nem fog radikálisan csökkenni a Kínától való függőség – még akkor sem, ha a szektor más, fő csomópontjainak alapanyagellátása jóval diverzifikáltabb.

Ezt azt jelenti, hogy globális értékláncok előtt továbbra is fényes jövő áll.

 A publikáció letöltéséhez, kattintson ide