Az Egyesült Államok, Izrael és Irán között kiéleződő katonai feszültség jelentős nyomást gyakorol az energiapiacokra. Bár egyelőre nem tapasztalhatók számottevő ellátási zavarok, a Hormuzi-szoros körüli kockázatok komoly fenyegetést jelentenek a világgazdaság stabilitására, különösen akkor, ha a konfliktus tartóssá válik.
Főbb adatok
- A globális olajfogyasztás 20%-a a Hormuzi-szoroson halad át
- Akár 147 USD/hordó: ezt a történelmi szintet is meghaladhatja a Brent nyersolaj ára tartós ellátási zavar esetén
Egy néhány napig vagy hétig tartó konfliktus – amely jelenleg a legvalószínűbb forgatókönyv – várhatóan csak mérsékelt piaci hatást eredményezne.
Ugyanakkor, ha a feszültség tartóssá válik, annak makrogazdasági hatásai jelentősek lehetnek, és messze túlmutathatnak az energiaárak kérdésén.
Ruben Nizard, a Coface ágazati és politikai kockázatelemzésért felelős vezetője.
Az energiapiacokra gyakorolt azonnali rövid távú hatás
Az Egyesült Államok és Izrael Irán elleni légicsapásai jelentős fordulópontot jelentenek az energiapiacok számára. A hétfő reggeli kereskedés nyitásakor a Brent ára több mint 10%-kal emelkedett, ami elsősorban a geopolitikai kockázati prémium hirtelen növekedését tükrözi, nem pedig konkrét vagy azonnali ellátási zavarokat.
Az eszkalációt megelőzően az olajpiacot jelentős többletkínálat jellemezte. A bőséges termelés — különösen a nem OPEC+ országokban —, valamint a gyors készletfeltöltés mérsékelten tartotta az árakat, amelyek 2025-ben hordónként átlagosan 68 dollár körül alakultak. A mostani konfliktus azonban alapvetően változtatja meg a piaci környezetet: újból extrém bizonytalanság övezi az ellátás biztonságát, ami könnyen tartós piaci volatilitáshoz vezethet.
Az ábra adatai .xlsx formátumban
A Hormuzi-szoros: stratégiai jelentőségű szűk keresztmetszet az energiaellátásban
A legnagyobb kockázatot továbbra is a Hormuzi-szoros jelenti, amelyen keresztül a globális olajfogyasztás mintegy 20%-a, valamint a tengeri úton szállított nyersolaj közel 30%-a halad át. A jelenlegi feszültségek már most is érzékelhető áremelkedést okoznak a piacokon.
A szoros megkerülésére szolgáló alternatív útvonalak kapacitása erősen korlátozott, és messze nem elegendő egy jelentősebb ellátási sokk kezelésére. Amennyiben az ellátási zavarok tartóssá vagy ismétlődővé válnak, valós forgatókönyvként merül fel, hogy a Brent ára tartósan háromjegyű tartományba emelkedik, akár meghaladva a 2022 februárjában elért 122 USD/hordós csúcsot, vagy akár a 2008-as, 147 USD/hordós történelmi rekordot.
Az ábra adatai .xlsx formátumban
Olaj: az infrastruktúra sérülésének kockázata
Bár Irán nem tartozik a térség legnagyobb olajtermelői közé, az ország ellátásának kiesése azonnali és érzékelhető hatást gyakorolna az amúgy is sérülékeny piacokra. Irán napi olajkitermelése meghaladja a 3 millió hordót, amelyből közel 1,5 millió hordót exportál, elsősorban Kínába. Az ellátás hirtelen megszakadása arra kényszerítené a vásárlókat – különösen az ázsiai importőröket –, hogy drágább alternatív források után nézzenek, ami tovább erősítené az olajárakra nehezedő felfelé irányuló nyomást.
A Hormuzi-szoros esetleges lezárása vagy az iráni export visszaesése mellett fennáll annak a kockázata is, hogy Irán más öböl menti országok olajipari infrastruktúráját célozza meg. Az ilyen támadások hatása nagymértékben függene a károk mértékétől és a fennakadások időtartamától, különös tekintettel arra, hogy az OPEC+ tartalék termelési kapacitása – napi mintegy 4–5 millió hordó – továbbra is korlátozott, és elsősorban Szaúd-Arábiára és az Egyesült Arab Emírségekre összpontosul. Ezekben az országokban azonban a logisztikai és kereskedelmi útvonalak szintén sérülékenyek lehetnek, ami tovább fokozza a piaci bizonytalanságot.
Az olajpiacon túlmutató következmények
A jelenlegi feszültség hatásai messze túlmutatnak az olajpiac keretein. A Hormuzi-szoros nemcsak az olajellátás szempontjából kritikus, hanem kulcsszerepet játszik a cseppfolyósított földgáz (LNG), a műtrágyák, az ipari fémek – például az alumínium – és a petrokémiai termékek globális szállításában is. Egy szélesebb körű regionális eszkaláció ráadásul olyan további stratégiai útvonalakat is érinthet, mint a Báb el-Mandeb-szoros1 vagy a Szuezi-csatorna, ami a szállítási költségek és a hajózási biztosítási díjak emelkedéséhez vezethet.
Az ellátási láncok fokozatos zavarai növekvő hiánykockázatot és erősödő inflációs nyomást idézhetnek elő, különösen azokban a gazdaságokban, amelyek jelentős mértékben támaszkodnak az energiaimport biztosította stabilitásra.
Hosszú távú kockázat: globális makrogazdasági sokk
Egy olyan szélsőséges forgatókönyv, amelyben az olajár tartósan 100 USD/hordó felett marad, újabb globális inflációs hullámot indíthatna el, és nagy valószínűséggel arra kényszerítené a jegybankokat, hogy feladják a jelenlegi monetáris enyhítési ciklust, és ismét szigorításba kezdjenek.
A Brent nyersolaj árának tartós, hordónkénti 15 dolláros emelkedése esetén világszinten mintegy 0,2 százalékponttal mérséklődne a gazdasági növekedés, miközben az infláció közel 0,5 százalékponttal emelkedne. Ilyen környezetben a stagfláció – a gyenge növekedés és a magas infláció egyidejű jelenléte – ismét valós veszéllyé válhat, komoly kihívások elé állítva a világgazdaságot, a vállalatokat és a nemzetközi kereskedelem szereplőit.
1 A Vörös-tengert az Ádeni-öböllel összekötő szoros.
