Energia

2025-ben és 2026-ban az energetikai helyzetet a kőolaj túlkínálata, a stabilizálódó gázpiac és a megújuló energiák folyamatos növekedése közötti ellentét fogja jellemezni.

A kőolajpiac a túltermelés fázisába lép. Az OPEC+ korlátozásainak 2025-ben történő fokozatos feloldása, valamint a brazíliai, guyanai, kanadai és amerikai kitermelési volumenek növekedése együttesen jelentős kínálati többletet fog eredményezni. Ez a dinamika felülmúlja majd a keresletet, tekintettel a mérsékelt globális gazdasági növekedésre, az energetikai átállás előrehaladására és a kínai fogyasztás visszaesésére. Ennek eredményeként a Brent nyersolaj ára 2025-ben átlagosan 68 USD körül alakul majd, ami körülbelül 12 USD-vel alacsonyabb, mint 2024-ben. A bőséges kínálat mellett a Coface arra számít, hogy 2026-ban az átlagár 60 USD körül lesz.

A globális gázpiac fokozatosan stabilizálódik: a kereslet továbbra is mérsékelt, az árak kevésbé ingadoznak, Európa pedig az LNG-nek köszönhetően jobban biztosítja ellátását. 2026-ban ez a normalizálódás várhatóan tovább erősödik az Egyesült Államokban, Katarban és Kanadában megvalósuló új cseppfolyósítási kapacitásoknak köszönhetően, amelyek nagyobb rugalmasságot biztosítanak és hozzájárulnak az árak hosszú távú stabilizálásához.

A megújuló energiák tovább növekednek – elsősorban a nap- és a szélenergia dominál –, és várhatóan 2026-ra megelőzik a szént a globális villamosenergia-termelésben. Ázsia – Kína vezetésével – továbbra is e növekedés hajtóereje marad, köszönhetően a zöld technológiák gyártásában betöltött szerepének és a kritikus fémek ellátási láncainak ellenőrzésének. Európában a beruházási lendület továbbra is erős, amit a REPowerEU-terv is támogat. Az Egyesült Államokban a növekedés továbbra is erőteljes, de a politikai és szabályozási környezet egyre nagyobb bizonytalanságot okoz, különösen a szövetségi ösztönzők és a piacra jutási feltételek változásai miatt.

Bőséges olajkínálat, mérsékelt keresletnövekedés

Ennek következtében az építőipari tevékenység fellendülése folyamatosan késleltetődött. A lakó- és kereskedelmi építkezéseket továbbra is korlátozzák a szigorú hitelfeltételek, a fokozott bizonytalanság és a befektetők visszafogott érdeklődése. Az infrastruktúra, a közmunkák és a mélyépítés azonban továbbra is a rugalmasság egyik legfontosabb forrását jelentik. Ezekbe a szegmensekbe történő beruházásokat négy erőteljes strukturális hajtóerő támogatja, amelyek világszerte átalakítják az építőipari keresletet: a dekarbonizáció – különösen Európában –, a digitalizáció – főként az Egyesült Államokban –, a gazdasági függőség csökkentése és a nagyobb ipari önállóságra való törekvés a főbb gazdaságokban, valamint a növekvő védelmi kiadások. Ezek az erők együttesen fenntartják a projektállományt, még akkor is, ha az építőipar hagyományos ciklikus hajtóerői továbbra is nyomás alatt állnak.

A megnövekedett globális LNG-kínálat átalakítja a gázpiacokat

Ellentétben a 2022 utáni télekkel, amikor Európának sikerült gázkészleteit 95–100%-os szintre feltöltenie, a kontinens a 2025–2026-os télre jelentősen alacsonyabb készletszinttel készül: átlagosan 83%-kal, Északnyugat-Európában pedig 79%-kal. Ezeknek a történelmileg alacsony készleteknek ellenére az európai gázárak rendkívül stabilak maradtak. A piac ezen tartós (relatív) gyengesége elsősorban azzal a meghatározó tényezővel magyarázható, amely jelenleg újradefiniálja a globális gázegyensúlyt: a globális LNG-kínálat gyors növekedésével. Különösen az amerikai LNG bőséges rendelkezésre állása – amely rugalmasan és egyre növekvő mennyiségben érhető el – automatikusan csökkenti az európai tárolók stratégiai jelentőségét. Az Egyesült Államok de facto tárolási központként, kulcsfontosságú beszállítóként és árreferenciaként erősíti pozícióját a globális gázpiacon, ami csökkenti Európa érzékenységét a saját készletszintjeire. Az Egyesült Államokon túlmenően a cseppfolyósítási kapacitás várhatóan világszerte jelentősen növekedni fog, különösen Kanadában és Katarban.

Egy olyan helyzetben, ahol az európai kereslet (szezonálisan kiigazítva) várhatóan nagyjából stabil marad, a globális LNG-kínálat bővülése hozzájárul a TTF-árak stabilizálásához. Ezek várhatóan jóval a 2022-es csúcs alatt maradnak, amikor az árak átlagosan meghaladták a 120 euró/MWh-t. Az árak azonban nem fognak visszatérni a 2018–2019-ben tapasztalt szintekre, amelyek 15–20 euró/MWh körül mozogtak. Mivel a TTF átlagára 2026-ban 28–30 euró/MWh körül stabilizálódik, ez egy nyugodtabb piacot tükrözne, amely azonban strukturálisan továbbra is drágább, mint az energiaválság előtt.

A globális gázkínálat növekedése az árak mérséklődéséhez vezet, de az Egyesült Államokban kivétel lesz. A Henry Hub ára enyhén emelkedhet, miközben továbbra is alacsonyabb marad, mint bármely más regionális ár. Ez a relatív emelkedés az alacsonyabb készletszinteknek köszönhető, ami közvetlen következménye az amerikai LNG-export gyors bővülésének, amely a hazai termelés egyre nagyobb részét vonja el. Ebben az összefüggésben a TTF–Henry Hub árkülönbözet várhatóan tovább szűkül 2026-ban, miután 2025 végén elérte a 2022-es energiaválság óta legalacsonyabb szintjét. Mindazonáltal az Egyesült Államok továbbra is kedvező versenyhelyzetben marad.

Európán és az Egyesült Államokon túl a gázpiacokat 2026-ban továbbra is Ázsia fogja uralni, amely továbbra is a globális kereslet fő forrása marad. A fogyasztás ott mérsékelten fog növekedni, elsősorban India és Délkelet-Ázsia hajtja majd, míg Kínában mérsékeltebb növekedés várható. A világszerte rendelkezésre álló bőséges LNG-kínálat várhatóan mérsékelt szinten tartja az ázsiai árakat (JKM), jóval a 2022-ben tapasztalt feszültségek alatt, bár a szállítmányok megszerzéséért folyó vevői verseny miatt továbbra is fennmarad az ázsiai felár.

A megújuló energiák terjeszkedését a napenergia fogja vezérelni

2026-ban a megújuló energiák továbbra is erőteljesen terjeszkednek majd. A napenergia fogja a legjelentősebb növekedést elérni, amelyet a szélenergia követ majd. Míg 2024-ben a megújuló energiaforrások az elsődleges energiamixnek csupán 14,6%-át tették ki, addig 2026-ra várhatóan meghaladja a villamosenergia-termelésben betöltött részesedésük (32%) a szénét. Ez a növekedés azonban rávilágít a megújuló energiaforrások villamosenergia-rendszerekbe történő integrálásával járó egyre nagyobb kihívásokra.

A regionális egyenlőtlenségek továbbra is markánsak maradnak. Ázsia továbbra is a növekedés fő hajtóereje lesz, élén Kínával – amely a globális bővülés több mint felét fogja adni – és Indiával, ahol a terjeszkedés felgyorsul. Európa továbbra is bővíti kapacitását, de előrehaladását a hálózati szűk keresztmetszetek, az adminisztratív késedelmek, a magas finanszírozási költségek és az integrációs nehézségek fogják gátolni. Az Egyesült Államokban az „Inflation Reduction Act” (inflációcsökkentési törvény) révén továbbra is erős a lendület, de ezt aláássa a bizonytalanabb szabályozási környezet: bizonyos adókedvezmények lehetséges változásai, szigorúbb importkorlátozások, több tengeri szélerőmű-projektnél felmerülő nehézségek, valamint a szövetségi területeken érvényes szigorúbb engedélyezési eljárások. Az Ázsián kívüli feltörekvő gazdaságokban a növekedés továbbra is egyenetlenebb lesz, gyakran a finanszírozáshoz való hozzáférés és a gyenge villamosenergia-infrastruktúra korlátozza.

A nap- és szélenergia-ellátás ingadozása növeli a rugalmasság, a tárolás és a hálózat megerősítésének szükségességét, míg a túltermelési események elszaporodása a kiegyenlítés és az összeköttetések pontosabb kezelését teszi szükségessé. Ugyanakkor a felhasználási területek – fűtés, közlekedés, ipar – elektromosításához hatalmas infrastrukturális beruházásokra lesz szükség. A megújuló energiaforrások jövője ezért ugyanannyira függ majd a termelés integrálásának képességétől, mint az új kapacitások kiépítésétől.

Az ellátási láncokkal kapcsolatos kockázatok továbbra is magasak maradnak. Kína uralja a napelem-modulok, a közbenső alkatrészek és a kulcsfontosságú berendezések gyártását, valamint a ritkaföldfémek kitermelését és – mindenekelőtt – finomítását, amelyek elengedhetetlenek a szélturbinákhoz. Ez a koncentráció geopolitikai és ipari sebezhetőségnek teszi ki az ágazatot.

A telepítések erőteljes növekedése ellenére a berendezésgyártók árrései továbbra is nyomás alatt állnak. Az IEA szerint a fotovoltaikus árak Kínában 2023 óta több mint 60%-kal csökkentek, ami az árréseket körülbelül 10%-ra szorította, és 2024 eleje óta mintegy 5 milliárd USD kumulált veszteséget eredményezett. A szélenergia területén a Kínán kívüli gyártók is mintegy 1,2 milliárd USD veszteséget könyveltek el tavaly, ami a magas költségű környezetet és az ellátási láncban fennálló tartós feszültségeket tükrözi.