Bőséges olajkínálat, mérsékelt keresletnövekedés
2025 végén az olajpiaci alapadatok arra utalnak, hogy 2026 tartós túlkínálati helyzettel kezdődik. A globális kínálat 2026-ban várhatóan napi több mint 2 millió hordóval (mb/d) nő. Ez a növekedés jóval meghaladja a keresletet, amely várhatóan napi 0,8–1 mb/d közötti mértékben fog emelkedni, a globális ipari lassulás, a tartós kereskedelmi feszültségek, valamint a fejlett gazdaságokban és Kínában felgyorsuló energetikai átállás közepette. A piac ezért strukturális többlettel lép be 2026-ba, amit a már folyamatban lévő projektek tehetetlensége is erősít.
Ebben a kontextusban az árak várhatóan továbbra is csökkenő tendenciát fognak mutatni. Miután 2025 végén 68 USD körüli szinten stabilizálódott, a Brent ára 2026-ban átlagosan 60 USD körül alakulhat, ami 2021 óta a legalacsonyabb szint. Az év első fele tűnik a legsebezhetőbbnek, mivel egyidejűleg érkeznek az új mennyiségek, miközben a keresletet továbbra is korlátozza a feldolgozóipar gyengesége. Az év második fele továbbra is bizonytalanabb: az Oroszország, Irán és Venezuela elleni szankciók alakulása, az OPEC+ kvótákra vonatkozó döntései, az amerikai palagáz-termelők reakciója az alacsonyabb árakra, valamint a globális növekedés pályája lesznek azok a fő tényezők, amelyek valószínűleg befolyásolni fogják az árak alakulását.
Míg az OPEC+ termelésének alakulása továbbra is bizonytalan, a kínálat növekedését 2026-ban várhatóan főként az OPEC+-on kívüli országok fogják vezérelni. Az Egyesült Államok továbbra is a világ legnagyobb termelője marad, de várhatóan csökkenni fog a hozzájárulása: a WTI határidős árak továbbra is közel vannak az új palakőolaj-kútjainak megtérülési pontjához – általában 55 és 65 USD között –, ami visszatartja a beruházásokat, különösen mivel az acélvámok miatt emelkednek a költségek. Bár a palagáz-medencékből származó termelés bizonytalan, az alaszkai és a Mexikói-öbölbeli tengeri hagyományos mezők továbbra is mérsékelt mértékben támogatni fogják a növekedést. Ugyanakkor a globális tengeri termelés 2026-ban is fontos hajtóerő marad, amit a brazíliai és guyanai új FPSO-k üzembe helyezése, valamint a norvégiai stabil növekedés is támogat. Kanada tovább fogja bővíteni olajhomok-kitermelését, míg az argentin Vaca Muerta palakőolaj-mező termelésének felfutása szintén hozzájárul majd a globális kínálat növekedéséhez.
A kőolajkereslet növekedése 2026-ban is szerény marad. A keresletnövekedés legnagyobb részét a feltörekvő gazdaságok fogják adni. Várhatóan India lesz a kereslet fő hajtóereje 2026-tól kezdve, amit a tartós növekedés és a járműpark még mindig korlátozott elektromos átállása támaszt alá, míg Kínában a strukturális lassulás és a közlekedés gyors elektromos átállása miatt gyengébb lesz a fogyasztás növekedése. Európában az energetikai átállás továbbra is fokozatosan csökkenti majd a kőolaj bizonyos felhasználási területeit.
A mérsékelt kereslet és a bőséges kínálat együttes hatása várhatóan készletfelhalmozódáshoz vezet 2026-ban, ami a piac többletét eredményezi, és tartós nyomást gyakorol a nyersolajárakra. Ebben a kontextusban az olajipari vállalatok teljesítménye továbbra is vegyes lesz: az integrált nagyvállalatok profitálni fognak a downstream és petrolkémiai tevékenységeik rugalmasságából, míg a magas költségű termelők – különösen egyes amerikai palagáz-kitermelők és komplex tengeri projektek – szűkülő árréseivel kell szembenézniük. Ezzel szemben a finomítói árrések várhatóan 2026-ban is erősek maradnak, amit az alacsony nyersolajárak, valamint az Európában és az Egyesült Államokban csökkenő finomítói kapacitás támogat, ami magas szinten tartja a finomított termékek árait.
A megnövekedett globális LNG-kínálat átalakítja a gázpiacokat
Ellentétben a 2022 utáni télekkel, amikor Európának sikerült gázkészleteit 95–100%-hoz közeli szintre feltöltenie, a kontinens a 2025–2026-os télre jelentősen alacsonyabb szinttel készül: átlagosan 83%-kal, Északnyugat-Európában pedig 79%-kal. Ezeknek a történelmileg alacsony készleteknek ellenére az európai gázárak rendkívül stabilak maradtak. A piac ezen tartós (relatív) gyengesége elsősorban azzal a meghatározó tényezővel magyarázható, amely jelenleg újradefiniálja a globális gázegyensúlyt: a globális LNG-kínálat gyors növekedésével. Különösen az amerikai LNG bőséges rendelkezésre állása – amely rugalmasan és egyre növekvő mennyiségben érhető el – automatikusan csökkenti az európai tárolók stratégiai jelentőségét. Az Egyesült Államok de facto tárolási csomópontként, kulcsfontosságú beszállítóként és árreferenciaként erősíti pozícióját a globális gázpiacon, ami csökkenti Európa érzékenységét a saját készletszintjeire. Az Egyesült Államokon túlmenően a cseppfolyósítási kapacitás várhatóan világszerte jelentősen növekedni fog, különösen Kanadában és Katarban.
Egy olyan helyzetben, ahol az európai kereslet (szezonálisan kiigazítva) várhatóan nagyjából stabil marad, a globális LNG-kínálat bővülése hozzájárul a TTF-árak stabilizálásához. Ezek várhatóan jóval a 2022-es csúcs alatt maradnak, amikor az árak átlagosan meghaladták a 120 euró/MWh-t. Az árak azonban nem fognak visszatérni a 2018–2019-ben tapasztalt szintekre, amelyek 15–20 euró/MWh körül mozogtak. Mivel a TTF átlagára 2026-ban 28–30 euró/MWh körül stabilizálódik, ez egy nyugodtabb piacot tükrözne, amely azonban strukturálisan továbbra is drágább, mint az energiaválság előtt.
A globális gázkínálat növekedése az árak mérséklődéséhez vezet, de az Egyesült Államokban kivétel lesz. A Henry Hub ára enyhén emelkedhet, miközben továbbra is alacsonyabb marad, mint bármely más regionális ár. Ez a relatív emelkedés az alacsonyabb készletszinteknek köszönhető, ami közvetlen következménye az amerikai LNG-export gyors bővülésének, amely a hazai termelés egyre nagyobb részét vonja el. Ebben az összefüggésben a TTF–Henry Hub árkülönbözet várhatóan tovább szűkül 2026-ban, miután 2025 végén elérte a 2022-es energiaválság óta legalacsonyabb szintjét. Mindazonáltal az Egyesült Államok továbbra is kedvező versenyhelyzetben marad.
Európán és az Egyesült Államokon túl a gázpiacokat 2026-ban továbbra is Ázsia fogja uralni, amely továbbra is a globális kereslet fő forrása marad. A fogyasztás ott mérsékelten fog növekedni, elsősorban India és Délkelet-Ázsia hajtja majd, míg Kínában mérsékeltebb növekedés várható. A világszerte rendelkezésre álló bőséges LNG-kínálat várhatóan mérsékelt szinten tartja az ázsiai árakat (JKM), jóval a 2022-ben tapasztalt feszültségek alatt, bár az ázsiai felár megmarad a szállítmányok biztosításáért folyó vevői verseny miatt.
A megújuló energiák terjedését a napenergia fogja vezérelni
2026-ban a megújuló energiák továbbra is erőteljesen terjeszkednek majd. A napenergia fogja a legjelentősebb növekedést elérni, amelyet a szélenergia követ. Míg 2024-ben a megújuló energiaforrások az elsődleges energiamixnek csupán 14,6%-át tették ki, addig 2026-ra várhatóan meghaladja a villamosenergia-termelésben betöltött részesedésük (32%) a szénét. Ez a növekedés azonban rávilágít a megújuló energiaforrások villamosenergia-rendszerekbe történő integrálásával járó egyre nagyobb kihívásokra.
A regionális egyenlőtlenségek továbbra is markánsak maradnak. Ázsia továbbra is a növekedés fő hajtóereje lesz, élén Kínával – amely a globális bővülés több mint felét adja majd – és Indiával, ahol a terjeszkedés felgyorsul. Európa továbbra is bővíti kapacitását, de előrehaladását hátráltatják a hálózati szűk keresztmetszetek, az adminisztratív késedelmek, a magas finanszírozási költségek és az integrációs nehézségek. Az Egyesült Államokban az „Inflation Reduction Act” (Inflációcsökkentési Törvény)nak köszönhetően továbbra is erős a lendület, de ezt aláássa a bizonytalanabb szabályozási környezet: bizonyos adókedvezmények lehetséges változásai, szigorúbb importkorlátozások, több tengeri szélerőmű-projektnél tapasztalt nehézségek, valamint a szövetségi területeken érvényes szigorúbb engedélyezési eljárások. Az Ázsián kívüli feltörekvő gazdaságokban a növekedés továbbra is egyenetlenebb lesz, gyakran a finanszírozáshoz való hozzáférés és a gyenge villamosenergia-infrastruktúra korlátozza.
A nap- és szélenergia-ellátás ingadozása növeli a rugalmasság, a tárolás és a hálózat megerősítésének szükségességét, míg a túltermelés eseteinek elszaporodása a kiegyenlítés és az összeköttetések pontosabb kezelését teszi szükségessé. Ugyanakkor a felhasználási területek – fűtés, közlekedés, ipar – elektromosításához hatalmas infrastrukturális beruházásokra lesz szükség. A megújuló energiaforrások jövője ezért ugyanannyira függ majd a termelés integrálásának képességétől, mint az új kapacitások kiépítésétől.
Az ellátási láncokkal kapcsolatos kockázatok továbbra is magasak maradnak. Kína uralja a napelem-modulok, a közbenső alkatrészek és a kulcsfontosságú berendezések gyártását, valamint a ritkaföldfémek kitermelését és – mindenekelőtt – finomítását, amelyek elengedhetetlenek a szélturbinákhoz. Ez a koncentráció geopolitikai és ipari sebezhetőségnek teszi ki az ágazatot.
A telepítések erőteljes növekedése ellenére a berendezésgyártók árrései továbbra is nyomás alatt állnak. Az IEA szerint a fotovoltaikus árak Kínában 2023 óta több mint 60%-kal csökkentek, ami az árréseket körülbelül 10%-ra szorította, és 2024 eleje óta mintegy 5 milliárd USD kumulált veszteséget eredményezett. A szélenergia területén a Kínán kívüli gyártók is mintegy 1,2 milliárd USD veszteséget könyveltek el tavaly, ami a magas költségű környezetet és az ellátási láncban fennálló tartós feszültségeket tükrözi.