Etiópia

Az IMF-fel egyeztetett reformok által ösztönzött növekedés

A közel-keleti háború következményei ellenére – nevezetesen a magasabb importköltségek (olaj és műtrágya), valamint kisebb mértékben a külföldi tőkeáramlás és a belföldi kereslet lassulása – a növekedés várhatóan erős marad a 2026–2027-es pénzügyi évben (2026. július 8. – 2027. július 7.), amit a 2024. júliusban az IMF-fel a „Homegrown Economic Reform Program” keretében elfogadott magánszektorbeli reformok támogatnak. Cserébe a négy év alatt nyújtott 3,4 milliárd USD finanszírozásért – amelyből 2,6 milliárd USD-t 2026 júliusáig már kifizettek –, valamint a Világbank által ugyanebben az időszakban nyújtott 5 milliárd USD támogatásért és kedvezményes hitelekért, Etiópia elkötelezte magát egy átfogó gazdasági és pénzügyi liberalizációs program mellett (a devizapiac fokozatos liberalizálása, külföldi befektetők számára nyitott többszöri privatizációk, tőzsde és pénzügyi piac elindítása stb.), valamint az államadósság átstrukturálásáról folyó tárgyalások mellett. Ez várhatóan ösztönözni fogja az exportot és fellendíti a beruházásokat – mind a belföldi, mind a külföldi beruházásokat – a legtöbb ágazatban, bár többek között a pénzügyi felügyelet és a gazdasági statisztikák területén is fejlődésre van szükség.

Az etióp gazdaság fő pilléreként – amely a GDP 33%-át és a foglalkoztatás 60%-át adja – a mezőgazdaság termelékenysége várhatóan tovább növekszik a gépesítés és az öntözés terén elért fejlődésnek köszönhetően. Ennek eredményeként a kávétermelés – az ország vezető exportcikke – a 2026–2027-es termelési évben várhatóan közel 5%-kal fog növekedni. Az ágazat azonban továbbra is sebezhető marad az El Niño által kiváltott aszálykockázatokkal és a műtrágyaellátási hiányokkal szemben – amelyeket a Hormuzi-szoros blokádja még tovább súlyosbít –, mindaddig, amíg folytatódik a 4 milliárd USD értékű Dangote-üzem építése, amely várhatóan 2029-re fedezi majd az ország nitrogénműtrágya-szükségletét. A bányászati szektor növekedését erősíti a Kurmuk és a Tulu Kapi aranybányák 2026-os megnyitása, ami az éves termelési kapacitás közel 400 000 unciás növekedését jelenti. Addis Abeba emellett nemrég újraindította a Danakil-projektet (2,3 milliárd USD), amelynek célja kálium-karbonát kitermelése Etiópia talajából. A Grand Ethiopian Renaissance Dam (GERD) – Afrika legnagyobb vízerőműve (5 150 MW) – 2025 szeptemberében történő átadása támogatni fogja az ország gazdasági fejlődését. A gát emellett jelentős bevételi forrást jelent a többletáram Szudánba, Kenyába és Dzsibutiba történő exportja révén. A közlekedési szektor is továbbra is a növekedés egyik fő hajtóereje marad, amit az Ethiopian Airlines, a nemzeti légitársaság teljesítménye is támogat. A szektor továbbra is jelentős beruházásokat vonz majd, különösen az új Bishoftu repülőtér építésével kapcsolatban, amely egy 12,5 milliárd USD értékű projekt, és amelynek megnyitását 2030-ra tervezik.

Miután 2026-ban az emelkedő olajárak és a birr leértékelődése (a devizapiac liberalizációját követően) miatt újra megnőttek az inflációs nyomások, az infláció várhatóan 2027-től kezdve tartósan 10% alatti szintre csökken. Ezt a csökkenést az Etióp Nemzeti Bank (NBE) monetáris politikájának szigorítása hajtja elő, amely 2024 júliusa óta a irányadó kamatláb szabályozására támaszkodik – ezt a kamatlábat a központi bank 2026 júliusában emelte először 100 bázisponttal, 16%-ra emelve. A monetáris politika még hatékonyabbá vált, mióta az NBE 2026 januárjában liberalizálta a hitel- és betéti kamatlábakat, megerősítve ezzel a reálgazdaságra gyakorolt hatást – bár ez még mindig messze nem optimális.

A külső államadósság átstrukturálásának utolsó szakasza

Az IMF-program keretében vállalt kötelezettségeknek megfelelően a költségvetési hiány várhatóan csökkenni fog a 2026–2027-es pénzügyi évben. Ez a konszolidációs erőfeszítés elsősorban az adóbevételek növekedéséből (a GDP 9,5%-a 2025–2026-ban) ered, amely az adóalap kiszélesítéséből, a hozzáadottérték-adó, a jövedelemadó és a jövedéki adók emeléséből, valamint az ingatlanadó bevezetéséből fakad. Ugyanakkor a kiadások aránya (14%) várhatóan csökkenni fog, mivel a kormány fokozatosan megszünteti az üzemanyag- és az állami tulajdonú vállalatok számára nyújtott támogatásokat, és prioritásként kezeli a szegénység csökkentését és az infrastrukturális beruházásokat. Összességében a 2026–2027-es időszakra jóváhagyott költségvetés összesen 2300 milliárd birr (15 milliárd USD), ami az előző pénzügyi évhez képest 21%-os nominális növekedést jelent, amelyet elsősorban a birr ezen időszak alatti leértékelődése (kb. 15% a dollárhoz képest) okozott.

Most, hogy a központi bank már nem monetizálja a hiányt, az várhatóan belföldi kötvények kibocsátásával, valamint az IMF és a Világbank költségvetési támogatásával kerül finanszírozásra. Etiópia valójában nagyrészt kizárva maradt a nemzetközi tőkepiacokról 2023. decemberi fizetésképtelensége óta, amelyet az egyetlen, 1 milliárd USD értékű eurókötvényéhez tartozó 33 millió USD-s kamatfizetés elmulasztása váltott ki. 2025 júliusában a kétoldalú hitelezőkkel kötött szándéknyilatkozat lehetővé tette 8,4 milliárd USD összegű adósság átstrukturálását, amelyhez 2,5 milliárd USD összegű adósságkönnyítés társult az IMF-program teljes időtartama alatt (2028-ig). 2026 júniusában az ország előzetes megállapodásra jutott a forgalomban lévő eurókötvények 45%-át képviselő magánhitelezőkből álló ad hoc bizottsággal is. A kötvénytulajdonosok beleegyeznének abba, hogy értékpapírjaikat egy új, 2029-ben lejáró, 6,15%-os kamatú, 880 millió USD értékű kötvényre cseréljék (ami 12%-os diszkontot jelent), emellett pedig körülbelül 100 millió USD kamathátralékot is kifizetnének. A megállapodás várhatóan 2026 végére kerül véglegesítésre, az állami hitelezők jóváhagyásától függően. A kétoldalú és kereskedelmi külső adósság – amely az egyetlen, szerkezetátalakításra jogosult adósság – továbbra is a teljes fennálló adósság közel 30%-át teszi ki.

Etiópia külső pozíciója várhatóan 2026–2027-ben javulni fog, miután az előző pénzügyi évben a közel-keleti konfliktus miatt romlás volt tapasztalható. Az áruexport várhatóan profitálni fog a birr leértékelődéséből, a magas arany- és kávéárakból, valamint a megnövekedett villamosenergia-értékesítésből, míg a szolgáltatásexportot továbbra is az Ethiopian Airlines működése fogja támogatni. A kereskedelmi hiány (a GDP 10%-a 2025-ben) mindazonáltal várhatóan továbbra is fennmarad, mivel a műtrágyák, az üzemanyagok és az infrastrukturális projektekhez (repülőterek, vízerőművek, stb.) továbbra is jelentős lesz, és ezt a diaszpórából érkező pénzátutalások (2025–2026-ban a GDP 6%-a) csak részben fogják ellensúlyozni. A folyó fizetési mérleg hiányát ezután külföldi befektetések és kedvezményes feltételű multilaterális finanszírozás (az IMF és a Világbank) fedezné. Az adósságátalakítással együtt mindez lehetővé tenné a devizatartalékok fokozatos újjáépítését, amelyek 2026 közepére alig több mint két hónapnyi importot fedeznek majd.

A hatalom konszolidációja, a belbiztonsági kihívások és a regionális törekvések

A leköszönő miniszterelnök, Abiy Ahmed Jólét Pártja egyértelmű győztesként került ki a 2026. júniusi parlamenti választásokból, megszerezve a Népi Képviselőház 486 megpályázott mandátumából 438-at (az összesen 547-ből). Az államfő, akit újabb ötéves mandátumra választottak meg az ország élére, számos jelentős eredményt ért el, amelyek biztosították számára a lakosság támogatását, például a gazdasági liberalizáció folytatását, az infrastruktúra fejlesztését és az élelmezésbiztonság terén elért előrelépéseket. Ezek a sikerek azonban nem tudják ellensúlyozni a romló biztonsági helyzetet, mivel több régióban csak korlátozott – vagy egyáltalán nem volt – hozzáférés a választásokhoz. Az ország északi részén fekvő Tigrayben a belső rivalizálások, a Nyugat-Tigray-t (amelyet az amharái Fano lázadócsoport tart megszállva) érintő megoldatlan vita, valamint a menekültek visszatérésének régóta húzódó kérdése aláássák a 2022-ben elindított békefolyamatot. További aggodalomra ad okot, hogy az Amhara és Oromia régiók – amelyek jelenleg a bizonytalanság két fő gócpontját jelentik – fegyveres harcot folytatnak a szövetségi kormány ellen, ami tovább gyengíti a nemzeti összetartást.

Etiópia arra törekszik, hogy az Afrika Szarva vezető hatalmaként érvényesüljön. A tengerhez való hozzáférés – amelytől az országot Eritrea függetlenné válása óta megfosztották – kulcsfontosságú kérdés, amely meghatározza Etiópia regionális politikáját. Bár a Szomáliával fennálló feszültségek mára enyhültek, a kétoldalú kapcsolatokat továbbra is beárnyékolja Etiópia 2024-es kísérlete, amikor Szomália partvonalának egy részéért cserébe elismerte az önkényesen kikiáltott Szomáliföldi Köztársaságot. Ugyanez a kérdés a szomszédos Eritreával való feszültség forrása is, mivel Etiópia szemet vetett Eritrea Vörös-tengeri Assab kikötőjére. A kapcsolatokat még inkább megterheli, hogy Asmara gyanakvással tekint a tigrayai hatóságokra, és kétértelmű katonai jelenlétet tart fenn a régióval közös határ mentén, ami irritálja a szövetségi kormányt. Az Egyiptommal való kapcsolatok alig jobbak, és továbbra is a Nílus vizeinek megosztásáról szóló vita jellemzi őket – egy olyan vita, amelybe Szudán is beletartozik – a GERD építése miatt.

A régión kívül a Nyugattal fennálló kapcsolatok – amelyek a tigrayi háború alatt megromlottak – tovább javulnak a Nemzetközi Valutaalap (IMF) által 2024 júliusában elért megállapodás nyomán. Etiópia, amely 2024 januárjában csatlakozott a BRICS-hez és részesül az Új Fejlesztési Bank finanszírozásából, szintén erősíti kapcsolatait Kínával (amely az ország legfontosabb kereskedelmi partnere, befektetője és kétoldalú segélyezője), valamint az Egyesült Arab Emírségekkel, amelyek egyre fontosabb biztonsági szerepet töltenek be a régióban, és fejlesztik a Szomáliföldön található Berbera kikötőt, amelyre az ország támaszkodik. Az ország emellett 2026 vége előtt csatlakozni szándékozik a Kereskedelmi Világszervezethez.

Utolsó frissítés: 2026. augusztus