2025. július 27-én Donald Trump és Ursula von der Leyen bejelentettek egy megállapodást, amely az európai termékek túlnyomó többségére 15%-os alapvámtarifát vezet be az Egyesült Államokba történő behozatal esetén. Ez a kompromisszum ugyan elkerüli a legrosszabb forgatókönyvet, de tovább gyengíti az európai versenyképességet.
A 15%-os vámtarifa az EU-ból az USA-ba irányuló export mintegy 70%-át érinti. Bár ez elmarad a korábban kilátásba helyezett 30%-os amerikai vámemeléstől, jelentősen meghaladja a 2024-ben alkalmazott 1,2%-os szintet. Az EU emellett vállalta, hogy három év alatt 600 milliárd dollárt fektet be az Egyesült Államokban, valamint 750 milliárd dollár értékben vásárol amerikai energiahordozókat – ezeknek a kötelezettségvállalásoknak a megvalósíthatósága azonban komoly kérdéseket vet fel.
Európa kedvezőbb helyzetben, mint a versenytársai
A megállapodás kiegyensúlyozatlan mivolta ellenére az EU viszonylag kedvező pozícióba kerül. Egyedül az Egyesült Királyság élvez előnyösebb elbánást, míg Japán szintén 15%-os vámtarifával szembesül, Indonézia és a Fülöp-szigetek 19%-kal, Vietnám pedig 20%-kal. Az egyezmény nélküli országok – Kanada, Mexikó, Dél-Korea és Brazília – esetében Trump 25–50%-os vámokat helyezett kilátásba.
A kereskedelmi partnerek „hierarchizálása” megerősíti a Trump-adminisztráció bilaterális tárgyalási stratégiáját, amely a többoldalú megállapodások helyett az erőviszonyokon alapuló kétoldalú kapcsolatokra épít.
Az európai vállalatok versenyképességi kihívásai
A megállapodás hatása különösen súlyos lesz több kulcsfontosságú ágazatban. Az acélipar továbbra is 50%-os vámteherrel szembesül, míg az autóipar, a vegyipar és a gépgyártás immár 15%-os tarifával számolhat. Az autóipar esetében – amelyet már most is jelentősen gyengít a kínai verseny – ez az adó további hátrányt jelent az amerikai piacon.
A helyzetet tovább bonyolítja, hogy az euró január óta 13%-kal erősödött a dollárral szemben, ami tovább rontja az árak versenyképességét. A vámok gazdasági hatásainak értékelése nagymértékben attól függ, hogy a költségnövekedés terhét ki viseli a teljes értékláncban – az európai exportőrök (és beszállítóik), vagy az amerikai fogyasztók. Az amerikai jegybank regionális fiókjai által végzett üzleti felmérések szerint az amerikai vállalatok és fogyasztók a vámemelésekből eredő többletköltségek közel 90%-át maguk viselik. Ugyanakkor az egyszerűen helyettesíthető termékek esetében az európai exportőrök terhei nagyobbak lehetnek. Az európai cégek alkalmazkodóképessége a vámterhekhez már most is korlátozottnak tűnik az acél-, vegyipari és autóipari szektorban.
Védelmi stratégia az európai megosztottság árnyékában
Az EU által elfogadott kedvezőtlen megállapodás hátterében az a szándék áll, hogy elkerüljék a kereskedelmi konfliktus eszkalálódását, és helyreállítsák a gazdasági stabilitást. Ugyanakkor az európai belső megosztottság is szerepet játszott: a nagy exportőr országok (Németország, Olaszország, Írország), valamint a geopolitikai következményektől tartó kelet-európai államok a gyors kompromisszum mellett érveltek.
Az EU így megőrzi hozzáférését legfontosabb nem európai piacához (az export 20%-a, az EU-n belüli kereskedelem nélkül számolva), ám ennek ára a versenyképesség gyengülése és olyan pénzügyi kötelezettségvállalások, amelyek teljesíthetősége akár lehetetlen, de legalábbis bizonytalan.
